Közel egy hónapja vette kezdetét az építkezés a Kassa szívében található MaJel Rovás Központban. A polgári társulás tovább bővíti otthonát és szélesíti tevékenységét, ezúttal vállalkozásba is kezd. A tervek szerint augusztus közepétől Gágyor Zille a komáromi RÉV vezetője és szakácsa főzi az ebédet a kassaiaknak.
A Rovás Polgári Társulás közel huszonöt éve tevékenykedik Kassán. A magyar közösségért tett munkásságukért október 24-én megérdemelt jutalmukat, a Szent Erzsébet-székesegyháztól néhány száz méterre található Magyar Jelenlét Házát, a Magyar Állam ajándékát vehették át. Céljuk, hogy egy olyan nívós művészeti és kulturális központot működtessenek, amely által a magyar szellem méltóképpen lehet jelen a városban.
A terveik szerint, egy olyan magyar szigetet alakítanak ki Kassán, amely magába foglal egy borozót, éttermet, cukrászdát és kávézót, kiadó szobákat és rezidenciákat, olyan információs központot, ahol az egyes magyarországi megyék nemcsak szórólapokkal, könyvekkel és katalógusokkal népszerűsíthetik magukat és településeiket, szervezeteiket, hanem kézművesek termékei, művészeik alkotásai kiadóik könyvei, hungarikumai által konkrétan is jelen lehetnek. A Magyar Jelenlét Háza teret ad különböző rendezvények, előadások, koncertek, bemutatók, konferenciák szervezésének.
Befektetésre most jött el az idő. „Nagyon fontos, hogy önfenntartóvá váljunk és azt csak kulturális rendezvényekkel, amelyekre nem szedünk belépődíjat, nem lehet megvalósítani. Egy ekkora háznak nagyon magas a rezsiköltsége. Ezt csak úgy oldhatjuk meg, ha vállalkozásba kezdünk” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatónője.
A ház szívében eleve adott egy kávézórész, amit klub jelleggel elkezdtek működtetni, most viszont egy cukrászdával és egy levesbárral valamint ebédmenüvel is bővül és nyitott lesz a széles közönség előtt is. „Folyamatban vannak az engedélyeztetések. Nem egy nagy vendéglátóhely lesz gazdag választékkal, hanem egy szerényebb, de olyan jellegű, ami több embert bevonz és nem is drága, ezért döntöttünk a levesbár és a cukrászda mellett, ahol igazi kézműves, házias süteményeket kínálunk majd. Nem lesz ezerféle, de az a néhány minőségi lesz. Amikor az eNRA kiállítást nyitottuk meg Komáromban, elmondtuk elképzeléseinket Fekete Gábornak és Gágyor Zillének, akik nagyon szívesen eljönnének Kassára főzni. Ezt először hitetlenkedve hallgattuk, hiszen nekik ott van Komáromban a Rév …”
Gágyor Zille: „Kicsit újra hazaköltözöm.”
Gágyor Zille a Rév Polgári Társulás egyik vezetője kassai származású, a mai Erzsébet utcában, néhány házra a MaJel-től nőtt fel, apja Gágyor Péter író, dramaturg, a Thália Színház munkatársa volt. „Kassa valahogy szerintem egy olyan nyomot hagy az ember életében, ami nagyon meghatározó. Amikor megtalált minket ez a lehetőség nem is nagyon gondolkodtunk, mert az ember úgy érzi, hogy összeáll a kép és akkor menni kell. Hogy miként fogjuk bírni a kettőt együtt, azt még nem tudom, de összeszorítjuk a fogunk és majd jókat főzünk mosolyogva. Szeretünk érdekes dolgokat csinálni és ez pont ilyen, ezért leszünk rá képesek. A Révnek is az az értelme, hogy nemcsak éterem, hanem valahol egy kultúrház is és ugyanezek a lehetőségek vannak meg Kassán is. Egymást váltva főzünk majd Kassán, ott fogok lakni a MaJel-ben. Kicsit újra hazaköltözöm, mert az, hogy az ember kilép a házból és látja a dómot és a gyönyörű utcát, aminek története, hangulata és múltja van és itt nő föl, akkor az annyira megérinti. Tudom, hogy nem lesz ugyanolyan, sok minden megváltozott én is, a város is és a rendszer is. De ha az ember oda fölnéz a dóm tetejére, akkor valamit érez. Ez az érzés, ami nagyon vonz” – nyilatkozta portálunknak Gágyor Zille, aki ugyanazokat az ízeket hozza Kassára, mint amit férjével kínál Komáromban.
„Mindenkinek van egy ízharmónia a szájában és annak megfelelően főz. Négy éve Németországban tanultam egy nagyon jó étteremben és a séfasszony megkérdezte, hogy milyen konyhát viszünk mi és akkor én azt mondtam, hogy a mi konyhánk egyszerű és őszinte, tehát amit elmondok, az van a tányérban. Nem használunk ízfokozókat, ételízesítőket. Zöldséget, gyümölcsöt, zöldfűszereket és húsokat használunk. Mostanában a könnyű zöldséges ételek fogynak nálunk a legjobban, töltött zöldségek, zöldséges rétesek, zöldség fasírozott, tészták és persze a gazdag krémlevesek.”
Kovács Ágnes: „Nálunk a magyar nyelv az első.”
Az építkezések közel egy hónapja tartanak, ha minden a tervek szerint halad június végére elkészül a konyha, a raktár és a személyzeti helyiségek, felújítják a kávézórészt, az emeleti teraszt és tovább bővülnek. Megépül a stílusban illő lépcsőszerkezet és összesen mintegy kilencven férőhely alakul ki a jelenlegi közel negyven helyett. Ez a terjeszkedés önerőből valósul meg. A Rovás tagjai fantáziát és lehetőséget látva befektettek ebbe a tízezer eurós keretet meghaladó vállalkozásba a közös cél, a fejlődés és növekedés érdekében.
Mindenképpen nyitnának a nyár közepén, amíg tart a turistaszezon, bár elsődleges célközönségük a kassai és Kassa környéki magyarság, de nem zárkóznak el a szlovák vendégek elől sem. Egyelőre tesztüzemmódban működnek majd: „Szeretnénk föltérképezni a kassaiak igényét, Komárom egy másik város, más szokásokkal. A lényeg az, hogy menü ebédeltetési jelleggel lesz, házias jellegű, mondjuk kétféle étellel. Két percre van a domonkos téri piac, a friss alapanyagok azonnal a fazékba kerülnek. A levesbisztró egész estig működik majd, amíg a fazék ki nem ürül. Úgy alakítjuk ki a konyhát és raktárt, hogy a jövőben esetleg nagyobb volumenű étterem is működhessen. Mindig is igény volt az apartmanjainkban megszállt vendég részéről a reggelire. A magyaros konyhát visszük majd, az itallap adott, magyar borokat kínáltunk, amióta letelepedtünk a városban, sokféle borvidékről, végigvonultatva a magyarországi borokat és magyar kézműves pálinkákat. Valljuk azt, hogy a mi magyarországi pörkölésű kávénk a legjobb a városban.
Természetesen két- vagy háromnyelvű lesz az étlap, a magyar nyelv az alap és ez a személyzetre is érvényes lesz” – mesélt a tervekről Kovács Ágnes, aki azt is kiemelte, hogy a múltban is a két magyar színházi életnek köszönhetően a kelet-nyugat folyosó mindig forgalmas volt. Látnunk kell, hogy nagyon sok értelmiségi nyugatra költözött, a gyökereik viszont itt vannak. Ez számunkra szimbolikus híd is, mert vannak olyanok, akik élete összekapcsolja ezt a két vidéket.
