Az Éjszakai Farkasok motoros banda (hivatalosan klub) először 2015-ben hallatott magáról a szlovákiai sajtóban, amikor május elsején bemotoroztak Pozsonyba, hogy megemlékezzenek a II. világháborúban aratott győzelemről. A dátum tekintetében volt ugyan némi pontatlanság, de kár lenne elvesznünk a részletekben.
Akkor az volt a kérdés, vajon beengedjék-e őket, mert például a lengyelek, litvánok és a németek megtagadták a fogadtatást (igaz, Berlinbe bírósági döntésre végül mégis beroboghattak), de nálunk, a Slavínon végül kenyérrel és sóval fogadták őket. Volt ugyan tiltakozó ellentáboruk is, de emiatt egyáltalán nem zavartatták magukat, s
emlékező meneteiket azóta is szorgalmasan megrendezik. Most azonban nem a motorzajos emléktúra kapcsán kerültek a szlovákiai közvélemény látókörébe.
Nem is lennének igazi farkasok, ha ismét fel nem bukkannak ott, ahol egyszer már jól érezték magukat. S ha felbukkantak, tanyát is vertek, nevezetesen a Nagyszombat megyei
Alsókorompán (Dolná Krupá) szinte erődítményszerűen bekerített „támaszpontot“ létesítettek (hivatalosan polgári társulásuk székhelyét), témát szolgáltatva ezzel immáron nemcsak a sajtónak, hanem a biztonságpolitikai elemzőknek is. A legutóbbi sajtóhírek szerint a telephely felett drónnal készített felvételek arról tanúskodnak, hogy ott tankok, páncélozott járművek és lőtér is van. A felvételekről a rendőrség is tud, álláspontjuk szerint a menetképes, de tüzelésre alkalmatlan történelmi járművek nem jelentenek biztonsági kockázatot, mint ahogy az Éjszakai Farkasok sem… A lőtér meglétét cáfolják.
Mielőtt azonban jobban belemélyednénk a témába, nem árt tisztázni, kik is valójában a szóban forgó Éjszakai Farkasok. Egy paramilitáris szervezetről van szó, mely a Krím és Kelet-Ukrajna térségében fejti ki tevékenységét, s tagokat toboroz, hogy ezeken a területeken harcoljanak. Az orosz kormány hivatalosan pénzeli őket, több tízmillió eurónak megfelelő összeget kapnak évente. Tevékenyen részt vettek a Krím orosz megszállásában.
A világsajtó akkor kezdett intenzívebben foglalkozni velük, amikor 2014-ben az ukrán hatalom mellé álltak a tüntetők elleni harcban. Január végén Szevasztopolban a banda tagjai közölték: az erőszakos ellenállásra is felkészültek a kormány oldalán. De vajon miként történhetett, hogy a hagyományosan öntörvényű, a rendszer ellen lázadó motorosok a hatalom oldalára álltak?
A banda a Hells Angels, a Pokol Angyalai mintájára szerveződött 1989-ben, a Gorbacsov-
korszak végnapjaiban, alapvetően szovjetellenes hangulatban, mostanra pedig a legnépesebb orosz motoros egyesületté nőtte ki magát. Az Éjszakai Farkasok eredeti példaképe, a Hells Angels törvényen kívülinek számít, a drogkereskedelemben, prostitúcióban és pénzmosásban érdekelt, ezért őket és a hasonló bandákat az amerikai kormány hivatalosan is bűnszervezetként kezeli.
Az orosz motorosokat ezzel szemben az állam nemhogy nem üldözi, de egyenesen barátkozik velük. Különösképpen az elnök, Vlagyimir Putyin. Az Alekszandr Zaldosztanov által vezetett Éjszakai Farkasok az elmúlt húsz évben nem keveredtek nyíltan összetűzésbe a törvénnyel, és bár elképzelhető, hogy egyes ügyeiket eltussolták, a banda tagjai sokkal inkább a rend önkéntes hazafias őrei szerepben tetszelegnek, mintsem törvényen kívüli bandatagokként.
Vlagyimir Putyin először 2009-ben vett részt egy találkozójukon, és annyira megtetszett neki, hogy azóta minden évben elmegy, és büszkén feszít a banda élén. Zaldosztanovot, a
motorosok vezérét személyesen tüntette ki az orosz becsületrenddel. Egyes vélemények
szerint a kormányzat erőszakkal, zsarolással, vagy fenyegetéssel „törte be“ Zaldosztanovékat, de bárhogy is történt, biztos, hogy a dolgok jelenlegi állása mindkét fél számára rendkívül előnyös.
A motorkerékpár tökéletes kellék Putyin gondosan felépített macsó imázsához, a sportos,
félmeztelenül lovagló, tigrissel barátkozó, medveölő férfi szerepéhez. Viszont ennél is fontosabb számára, hogy az irányítása alatt tudhat egy több ezer főből álló, ijesztő, látványos paramilitáris alakulatot. Az Éjszakai Farkasok ráadásul képesek kordában tartani a mellettük felbukkanó más motoros bandákat is, amelyekkel a hatalom nehezen bír. A nacionalista motoros szerveződés hivatalos orosz megítélése tehát kedvező, viszont a
szlovák külügyi diplomácia szerint egyes nézeteik veszélyesek, ellenben Saková
belügyminiszter szerint nem jelentenek biztonsági kockázatot, s nem tapasztaltak részükről
törvénysértő magatartást sem.
Jaroslav Naď biztonságpolitikai szakértő véleménye alapján azonban az a tény, hogy egy orosz paramilitáris szervezet magas kerítéssel, szögesdrótokkal védett bázisra lel Szlovákia
területén, az orosz hibrid hadviselés részét képezi, melyhez itt megfelelő talajra találtak.
Kapcsolatban állnak a hivatalos rendvédelmi és katonai szervekkel párhuzamos struktúraként szerveződő Szlovák Honvédekkel (Slovenskí branci) is. Ennek a csoportnak ugyan nincs hozzájuk fogható tagbázisa, mindez azonban nem jelenti azt, hogy passzívak lennének, és emellett komolyan szervezettek is.
Az ilyen félkatonai csoportok tevékenysége kérdőjeleket vet fel, és veszélyes lehet, hiszen ellenőrizhetetlen célokra mobilizálhatók, ráadásul beszippantják a militarista érdeklődésű fiatalokat. A Szlovák Honvédeket több orosz kiképző is gyakorlatoztatta az évek során, most pedig az Éjszakai Farkasok alsókorompai székhelyének szomszédságában tartják gyakorlataikat. Ez pedig, akárhogy is nézzük, azért nem kifejezetten megnyugtató…
