Párkány, ez a Duna menti kisváros alig 10 ezer lakosával főleg turisztikai szempontból kerül a hazai és külföldi érdeklődők figyelmének középpontjába. A negyven éve megnyílt, ma már jó hírű és elismert fürdője mellett a csodálatos panoráma is vonzó annak, aki még nem járt ezen a vidéken, de a visszatérők számára is.

Már messziről feltűnik a Duna fölé magasodó csodaszép esztergomi bazilika, a lassan húsz éve újra megnyitott Mária Valéria-híd, melyen keresztül alig egy óra alatt Budapestre ér a turista. A Dunakanyar Visegrád–Szentendre irányába utazva mind hajóval (nyáron állandó járattal), mind autóval csodaszép látványt és élményt nyújt az utazónak.

Aki pedig a táj szépségei mellett a szellemi értékeket, a történelmi visszatekintés pillanatait akarja átélni, annak számára is van bőven akad látnivaló. A Duna-Garam mente apró és nagyobb falvai is egyre inkább élednek gasztronómiájuk, hagyományaik bemutatásával, történelmi és szakrális emlékhelyek feltárásával, s mindezek mellett a bortúrák útjain, vagy a bélai és a sárkányi kastély felújított falai között idézhetik fel a múltbéli történéseket a látogatók.

Párkányban a fürdőn kívül a városi művelődési ház által szervezett szabadtéri műsoros estek, a környéken egyedüli 3D mozi, a kiváló fagyizók, vízitúrák, galéria és múzeum  nyújtanak lehetőséget a kikapcsolódásra.

A város egyetlen kimagasló történelmi megállója a párkányi csata 325. évfordulójára állított emlékmű, amelynél főleg lengyel és magyar turisták állnak meg szinte az egész év folyamán. A templom melletti Sobieski parkban három emlékmű is jelzi a lengyel-magyar közös történelem időszakait. Az 1939-es lengyel menekültek emlékére készült emlékkő is a két nép barátságát örökíti meg. Csakúgy, mint Andrzej Przewoźniknak, a lengyel nemzeti emlékhelyek védelmére létrehozott bizottság főtitkárának az emlékköve, aki a 2010-es szmolenszki repülőszerencsétlenség áldozata lett, s az emlékmű legfőbb támogatója volt.
Valamennyi emlékművet a LIMES–ANAVUM RHT állíttatta.

Lengyel turisták, zarándokok, hagyományőrzők évente többször is eljönnek csoportosan, hogy tisztelegjenek egykori királyuk emléke előtt. Minden év szeptemberében 50-100 motoros zarándok veszi körbe a hatalmas bronzba öntött lovas szobrot. Legutóbb pedig pár nappal ezelőtt, tikkasztó hőségben, teljes harci díszben és pompával, gyalogosan a Dunát átívelő Mária Valéria-hídon menetelve érkeztek a lengyel hagyományőrzők. A szobornál katonai tiszteletadással, hegedűszó mellett elénekelték a magyar, majd a lengyel himnuszt és szintén hegedűszó mellett lengyel nemzeti dalok kíséretében elhelyezték az emlékezés koszorúját. Majd ezt követően megyénként, kivont szablyával, katonai tiszteletadással adóztak nagy királyuk, III. Sobieski János emlékének.

Fotó: Bréda Tivadar

A váratlan vendégeket a LIMES–ANAVUM RHT alelnöke, Bréda Tivadar fogadta, akinek a következőket mondta el a csapat vezetője: Bartusz Siedlar, a lengyel huszár hagyományokat őrző alapítvány elnöke a lengyel honvédelmi miniszter ajánlólevelével érkezett Magyarországra. A hagyományőrző csapat Lengyelország különböző megyéinek képviselőiből tevődött össze. Céljuk, hogy bemutassák a középkori lengyel nemesség életét és szokásait. Egyhetes magyarországi programjuk során különböző helyszíneken állították fel korabeli sátrukat, melyben bemutatták a nemesek életét, Buda várában egész napon át tartó programmal szórakoztatták a látogatókat, melyben szerepelt várostrom, valamint bajvívás szablyával és karddal. Több helyen megkoszorúzták a lengyel néphez kapcsolódó emlékhelyeket és sírokat.

Bartusz Siedlar ezzel a nemes tevékenységével a huszár hagyományok megőrzése mellett őseinek is emléket állít. Beszélgetés közben elmondta, hogy ősei Erdélyből kerültek Lengyelországba, és nagyon büszke a családfájára, mivel egyik őse huszárként szolgált Báthory Gábor erdélyi fejedelem seregében.

Idén minden bizonnyal még több vendég várható a szoborhoz, hiszen október 7-én lesz a párkányi csata 335. évfordulója. Ezt az évfordulós megemlékezést, és az emlékmű állításának 10. évfordulóját a LIMES–ANAVUM Regionális Honismereti Társulás a várossal közösen szervezi, egy félnapos program keretében. Kiállítás, könyvbemutató, koszorúzás, és ünnepi szentmise zárja majd a megemlékezést.