Valamivel több, mint egy hét múlva egy kerek évforduló kapcsán megemlékezünk az 50 évvel ezelőtti nap eseményeiről. Aki megélte azt a napot, annak bizonyára eszébe jutnak a személyes élményei. Valószínűleg sokan a katonai akciót és annak velejárójaként az azt végrehajtó katonák fellépését és tetteiket idézik fel.
Ezt én is megtehetném, mert történetesen azon a nevezetes napon Prága Bránik nevű déli városrészében egy lakókocsiban ébredtem. A korabeli szokások szerint ugyanis leendő egyetemi hallgatóként a kötelező nyári brigád keretében Prága Strahov városrészében telefonvezetékek számára való árkok ásásával készültem az őszre esedékes fizikusi tanulmányaim megkezdésére. Ennek köszönhetően láthattam a katonai akció néhány emlékezetes jelenetét, sőt néhány golyóval is vészes közelségbe kerültünk a rádió környéki eseményekre való leselkedésünk következtében, de nem ez az érdekes.
A nap eseményeinél sokkal érdekesebb az, ami ezt a katonai akciót megelőzően a korabeli Csehszlovákiában és az úgynevezett keleti blokkban történt és még talán az előzményeknél is érdekesebb az, ami a katonai akciót követően zajlott. Az események tanulságát nem lehet pár szóval, vagy pár mondattal elintézni, viszont néhány érdekes tanulsága volt és van 1968. augusztus huszonegyedikének.
Az egyik ilyen tanulság az, hogy hiábavaló volt a katonai akció, mert 21 év múltán az emberarcú szocializmus helyett a nyugati típusú üzleti demokrácia váltotta fel a kommunista proletárdiktatúrát. Mára úgy tűnik, hogy jogos a kérdés, vajon pozitív változás történt-e, vagy negatív, vagy esetleg csak látszólag változott valami, miközben alapjaiban csak a bakancsot cseréltük fel gumicsizmára?
Ha az emberi társadalom alapjait vesszük szemügyre, vagyis azt, hogy eddig még minden társadalom két rétegre osztotta az embereket, hatalmon lévőkre és alárendeltekre, ilyen tekintetben csak annyi változás történt, hogy néhányan szerepet cseréltek, mert előtte és utána is megmaradt ez a felosztás. Mindössze annyi különbséggel, hogy a proletárdiktatúrában talán könnyebb volt eldönteni, hogy ki melyik rétegbe tartozik, míg az azt követő üzleti demokráciában ez már nem annyira egyértelmű és sokszor próbálnak a hatalmasok szolgának kinézni és fordítva is, vannak szolgák, akik a hatalmasok táborába képzelik magukat. Sőt, az sem kizárt, hogy kifejezetten ez a látszatkeltés a cél valamilyen érdek kiszolgálása mentén.
Tehát semmi sem változik, továbbra is marad, mint ahogy eddig is volt minden változás esetén, két lehetőség. Szerencsés esetben a beköszöntött változás következtében összességében javul az emberi élet minősége, de az sem kizárt, hogy a rosszabb verzió köszönt be. Sőt, az ilyen jobb és rosszabb megítélése is lehet időben és térben és egyénenként eltérő. Van valami abban a tanításban, ami szerint akkor jutunk közelebb a társadalmi igazsághoz, ha ugyanazt az eseményt, vagy jelenséget többször, több helyről és eltérő időbeli távolságból vizsgáljuk. Mert ami még november 20-án kiválónak és egyértelműen jónak látszott például Pozsonyból, az nem biztos, hogy ugyanilyen jónak látszik Afrikából nézve. Sőt, az sem biztos, hogy onnan nézve, ahol november 20 –án még kiválónak tűnt, akár 5 év múltán sem fog olyan kiválónak tűnni. Az idő múlásával akár az is megtörténhet, hogy az eredetileg kiválóból kifejezetten a rossz, vagy a hibás jellege tűnik elő, ami miatt már véletlenül sem neveznénk egy idő múltán kiválónak azt a valamit.
