Sokat kellett rá várni, de augusztus 29-én, Diósförgepatonyban a határon túli magyarság apraja-nagyja közösen élte át az előadókkal az István, a király rockopera maradandó élményét. A címszereplővel, Varga Miklóssal ekkor beszélgettünk.
A Felvidéken tíz év elteltével mutatták be ismét az István, a király rockoperát. Milyen érzés határon túl egy ilyen magyar közösségnek énekelni?
Eleve jó érzés visszatérni, mivel a 90-es években jártunk már itt. Akkor Dunaszerdahelyen, a stadionban. A Felvidékre mindig kellemes jönni, mert itt jó magyar emberekkel lehet találkozni. Az a véleményem, hogy el kell otthonról jönni, hogy igazi magyar emberekkel találkozzunk, és ösztönösen egymásra talál a jóérzésű magyar és a határon túli magyar.
Mit gondol, a XXI. században a rockoperának milyen üzenete van akár az anyaországi magyaroknak, akár a határon túliaknak?
Ha üzenetet keresünk, akkor az összetartozás üzenetét emelem ki, hogy több mint ezer esztendővel az államalapítás után még megvannak a gyökereink, van megmaradásunk. Szent István királyunk egy olyan stabil alapot rakott le, amire a mai napig tudunk építkezni és szerintem ennek köszönhetjük a Kárpát-medencében a létünket.
A határon túl különböző okok miatt számbelileg fogy a magyar közösség. Véleménye szerint a megmaradást mi tudja erősíteni?
Azt hiszem, hogy szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy Magyarországnak olyan politikai vezetése van, amely fontosnak tartja a Kárpát-medencei magyarság összetartását. Nyilván ezért született az állampolgársági törvény is, hogy a tőlünk elszakított társainknak legyen lehetősége Magyarországhoz tartozni. Azok, akik rá vannak kényszerítve, hogy az anyaországon kívül egy más ország polgáraiként éljék az életüket, így meg tudják tartani a magyarságukat. Úgy gondolom, sok múlik az egyéni felelősségen is.
Többezres közönség jött el megnézni, meghallgatni az előadást. Nagyon nagy az érdeklődés. Milyen elvárásaik voltak?
Nem voltak elvárásaink. Én a magam részéről szinte biztos voltam benne, hogy szép számmal fognak megjelenni a nézők és ez a bizonyosság bennem csak erősödött. Az elmúlt egy-két hétben, hónapban sokat jártam ide a Felvidékre fellépni és sok helyen találkoztam a darab plakátjaival. Tehát úgy láttam, hogy az ittenieknek fontos, hogy minél többen tudjanak az eseményről. Ahogy a közönséget néztem, percről percre egyre többen gyülekeztek. Érdemes volt a szervezők részéről a befektetett munka, mert beérett a gyümölcs.
