A Fájdalmas Szűzanya ünnepén minden évben zarándokok sokasága keresi fel az Érsekújvári járásban található Pozba melletti kegyhelyet, melynek szeptember 15-én van a búcsúja.
A völgyben két kápolna is található, mindkettő a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére emeltetett. Kezdetben, 1841-ben egy kis kápolnát építettek, melynek a helyére 1914-ben a nagy háború kitörésekor emelték a ma is látható kápolnát, engesztelésül a Fájdalmas Szűzanyának. Majd 1926-ban egy másik kápolna emelkedett a magasba, szintén Szűz Mária tiszteletére, hiszen akkora már híressé vált a kápolna melletti kutacska gyógyító vize, és Szűz Mária csodás közbenjárása a hozzá könyörgőkért.
A pozbai kút története a 18. századra nyúlik vissza, amikor a magyar alapítású pálos rendi atyák Pozba településen keresztül jártak a Máriacsaládon épült kolostorba, gyakran megpihenve a pozbai erdőben. A Sasvárra induló zarándokok is szívesen megálltak az erdei forrásnál.
A legenda szerint egy ott pihenő zarándoknak a körtefa ágai között jelent meg Szűz Mária, kék övvel átfogott fehér ruhában. A zarándok nagy buzgósággal adta hírül a látomást, melynek híre terjedt, és egyre többen beszéltek a forrás vizének csodatévő erejéről és gyógyító hatásáról.
Az ősi fák között elterülő szép völgyben a két felújított kápolna, a szent kút, a Lourdes-barlang, a Szentháromság oszlopa, és a természetes anyagokból kialakított keresztút várja ma a zarándokokat, és padsoros ülőkék kínálnak pihentető nyugalmat. Minden év pünkösdjén és a Hétfájdalmú Szűzanya ünnepén magyar nyelvű szentmisére is sor kerül a kegyhelyen.
Szeptember 15-én Farkas Zsolt szőgyéni lelkiatya, a párkányi esperesi körzet iskolaesperese mutatott be szentmisét, melyre buszokkal és személyautókkal érkeztek a hívek a közeli és távolabbi falvakból. A szentmisén a besei egyházközség templomi énekkara szolgált. Közel kétszázan imádkoztak a magyar nyelvű szentmisén, és vettek a szent kút vizéből.
„Gyakran útra kelünk. Kötelességből vagy szeretetből. Mindig a boldogulást, a boldogságot keresve. Isten utáni vágyunkat zarándoklásaink során próbáljuk kielégíteni. Zarándokútjainkon felkeressük az út menti kereszteket, kápolnákat, a szent helyeket, melyeket őseink emeltek. A pozbai két kápolna Szűz Máriára irányítja figyelmünket, az ő szenvedésére, amikor fiát a kereszten látta meghalni. Jelképesen bár, de mindnyájan visszük a saját keresztünket, melyet nem lehet letenni, nem lehet lecserélni – mondta Zsolt atya, majd tanmesével érzékeltette annak az embernek a történetét, aki elcserélte keresztjét. „Imáinkban kérhetjük a Szűzanyát, égi édesanyánkat, aki segít terheink, keresztjeink hordozásában” – buzdította a hívő közösséget Zsolt atya.
A zarándokút összeköt. Összekapcsolja az embert Istennel, és összeköti a zarándokokat, imádkozókat. Ez történt a Hétfájdalmú Szűzanya ünnepén a pozbai kegyhelyen mindazokkal, akik a Szűzanya közbenjárását kérték, gondjaikra, bajaikra, testi és lelki keresztjeik hordozására.
