Izsa község lakossága is megemlékezett első világháborús hőseiről, s kezdeményezték a világháborús emlékmű felújítását, melynek újraszentelésére október 4-én került sor.
Az első világháborús emlékművet 1925-ben állították, 2018-ban pedig a magyar kormány 1,5 millió forintos támogatásának köszönhetően újult meg, az első világháború befejezésének 100. évfordulója alkalmából. „Köszönjük a H&O Construction vállalatnak az önzetlen támogatást, valamit Kurucz András mérnöknek, hogy felkutatott még egy mártírt, akinek a nevét Csütörtöky András szobrászművész véste fel az emlékműre. Köszönöm mindannyiuknak, akik ezt az értékes emlékművet tetteikkel, munkájukkal gondozták és gondozzák az elkövetkező időszakban is” – mondta ünnepi beszédében Domin István polgármester.
„Megszokhattuk már, hogy lombhulláskor vesztes csatáinkra, eltiport forradalmainkra egymagunk emlékezünk. Diadal és megkönnyebbülés helyett mindig nehéz és szomorú szívvel hajtunk fejet. Kiváltképp így van ez akkor, amikor nem névtelen hősökre, ismeretlen áldozatokra, hanem az emlékműre név szerint felvésett hősökre, vagy a 13 aradi vértanúra, s arra a több mint 15 millió mártírra emlékezünk, akik életüket, jövőjüket adták a szabadságért, hazájukért” – mondta Domin István.
A polgármester kifejtette, az előttünk járók példája tanulság számunkra az idei őszre gondolva is, hogy ne bízzuk hiteltelen emberek bizonytalan ígéreteire a jövőnket.
„Idén is bizonyíthatunk! Együtt tehetünk közösségünkért, amikor a településünk becsülete lesz a tét. Közösen folytathatjuk a jövőnkért végzett munkát, ha kötelesség és nem a gyűlölet vezérel bennünket. Mi mindig kultúrnemzet módjára viselkedünk ezután is, akár ellenfeleinkkel szemben is a szabadság, az egyenlőség és a testvériség jegyében” – tette hozzá.
Elmondta, hogy az izsaiak jövője is az építés, az alkotás és az értékteremtés eszménye, sohasem a rombolásé. „Mi soha nem mások ellen, hanem mindig a saját közösségünk, szülőföldünk felemelkedése érdekében harcoltunk és dolgozunk mind a mai napig. A függetlenség nem azt jelenti, hogy mások nem szólhatnak bele a dolgainkba, hanem azt, hogy mi nemcsak beszélünk, hanem teszünk is közös ügyeinkért. A szabadság nem az, amikor nem kell azt tennünk, amit mások akarnak, hanem az, amikor megtesszük, amit mi akarunk. A szabadság az, amikor teljes szívvel hiszünk, és teljes szívvel, meggyőződésből cselekszünk” – mondta. Hozzátette, mindig voltak, és vannak félszívűek, akik nem hisznek igazán, akik, ha eljön a cselekvés ideje, ilyen-olyan okból, gyengeségből, félelemből, kényelemből, esetleg saját pillanatnyi érdekeik miatt elbizonytalanodnak, vagy egyenesen hátat fordítanak.
„Aki fél szívvel hisz a magyar szabadságban és függetlenségben, nem hisz benne igazán. Aki hangoskodik, acsarkodik, mocskolódik, sosem lesz képes tenni saját településéért” – szögezte le.
Izsán az október negyedikén tartott megemlékezés a római katolikus templomban szentmisével vette kezdetét. Az első világháborús emlékművet Szabó Miklós atya szentelte újra. Az emlékmű felújítását Sámson Gizella kezdeményezte, s az október negyedikei dátum ezúttal sem volt véletlen, hiszen 1925-ben is ezen a napon avatták az emlékművet. Megemlékeztek az aradi vértanúkról is az 1848/49-es szabadságharc emlékére állított emlékoszlopnál, ahol az izsai I. Felvidéki Huszárbandérium állt díszőrséget, közreműködtek helyi fiatalok és az izsai Búzavirág hagyományőrző népdalkör is – tájékoztatta a Felvidék.ma-t Domin István.
