A hősök nemrégiben felújított szobránál emlékeztek meg az első világháborúban elesett áldozatokról Szencen. November 11-én utolsóként a németek tették le a fegyvert, ezt tartjuk a világháború végének, ennek előestéjén, november 10-én emlékeztek meg a szenci hősökről a szobornál és a Szent Miklós-templomban.
A Szenczi Molnár Albert téren lévő, hősi halottaknak emléket állító szobornál Duray Rezső, a Magyar Közösség Pártja helyi szervezetének elnöke köszöntötte az emlékezőket, majd Bošňák András káplán emlékezett meg az ártatlanul elhunytakról. „A világ sok táján szenvedő, haldokló és jeltelen sírokban nyugvó hősök és áldozatok emlékművénél csak lehajtott fejjel elmondott imádság a helyénvaló. Ha elhallgatunk, messzi távolból fegyverek ropogása hangzik, ha pedig elhalkul a csata zaja, emberi jajkiáltások, sóhajok” – kezdte az emlékezést Bošňák András. A káplán szerint ezek a hősök közülünk valók voltak, családtagjaink voltak, akiknek nem jutott szemfedő, nem jelölte sírját kereszt és nem állt ott imádkozva a sírjánál szerető hitves vagy szülő.
„Mi most százéves adósságot igyekszünk törleszteni. Mulasztást pótolni”
– mondta a káplán. Az emlékművet azért emelték a szenciek, hogy legyen hol emlékezni, gyertyát gyújtani – ezt kell tenni ma is, így emlékezni az ártatlan halottakra.
Kilencvennyolc áldozat
A káplán szavai és az imádságok után az emlékezők mécsest gyújtottak a hősi halottak emlékére, majd a rendezvény a templomban folytatódott, ahol Strešňák Gábor, a városi múzeum igazgatója mondott beszédet. Emlékeztetett, 11-én ért véget hivatalosan az első világháború, amikor a németek letették a fegyvert.
A nagy háborúban, ahogy a kortársak nevezték, a Monarchia 8 millió embert mozgósított.Több, mint egymillió katona halt meg, de a sebesültek és a hadifogságba esettek száma is millióra tehető. Sajnálatos módon végleges adatok soha nem álltak a történészek rendelkezésére, sok levéltári anyag elveszett, aminek következtében a hősi halottak névsora a mai napig nem végleges. Szenc ebből a szempontból szerencsés helyzetben van – mondta Strešňák Gábor, hiszen rekonstruálni tudták a névsort, és a korabeli sajtó írt a hősi halottak emlékművének felállításáról. A források szerint 117 hősi halott neve szerepelt az emlékművön, de ebben már azok a személyek is benne voltak, akik 1943-ig vesztették életüket a második világháborúban. Ma 98 áldozat neve szerepel az emléktáblán, ez a múzeum igazgatója szerint közel állhat a végső adathoz.
Azt nem írhatom meg, hogy vagyunk
Strešňák Gábor azt is elmondta beszédében, hogy a felújításkor nemcsak a szenciek neve került a táblára, hanem azoknak az áldozatoknak a neve is, akik Szencen hunytak el. A háború borzalmait szemléltetve egy nagyfödémesi áldozat levelét olvasta fel a múzeumigazgató, ezzel szerette volna bemutatni azt, amit a besorozott katonák átéltek.
„Azt nem írhatom meg, hogy vagyunk, csak azt, hogy bizony nem a legjobban. Az ágyúk erősen zörögnek és a fegyverek ropognak. Ebből már gondolhatod, hogy mi újság van itt.
Igazán én már azt hittem, hogy férjhez mentél, mivel olyan soká nem írtál. Abban a gondolatban voltam, hogy igen sok muszka van most otthon, talán egybe beleszerettél. Tehát legyél szíves megírni, hogy így-é van, mert akkor én is keresek egy kócos lengyel lányt. De ez csak vicc, ezért ne haragudj meg. Tehát ha megkaptad, légy szíves írjál minél előbb. Tehát Isten veled. Üdvözöl és csókol szerető kedvesed Tornyay Mihál.” A levél keltezése 1916. augusztus 5., ez volt az utolsó életjel, amit adott magáról a nagyfödémesi fiatalember, és ezzel a dátummal nyilvánították néhány évvel később halottá.
Strešňák Gábor elmondta: ebből a levélből is kitűnik egy sors, ez a levél adta az ötletet, hogy a neveken túl több információt is felkutassanak a szenci hősi halottakról. A múzeumban megtekinthető a lista, amelyen szerepel a hősi halottak életkora, foglalkozása, továbbá, hogy hol estek el, és melyik századba sorozták be őket.
A múzeumigazgató beszéde után Duray Rezső és Németh Gabriella felolvasták a hősi halottak névsorát és a róluk fellelhető alapvető adatokat, ezzel is tisztelegve az áldozatok emléke előtt. Majd egy énekkel is megemlékeztek a jelenlévők a hősökről. A megemlékezés szentmisével ért véget.
