Jean Monnet naplójának a mottója alapján cselekszenek immár hat éve, hiszen ez alkalommal a névadóról elnevezett estsorozat immár 50. összejöveteléhez érkeztek el – mondta el bevezetőjében Surján László, a Charta XXI Egyesület elnöke, a szervezet Párbeszéd Házában rendezett november 21-i, budapesti összejövetelén.
Surján László részletesen beszámolt mindarról, amit 2012 decembere óta tettek, merre jártak, kiket tüntettek ki. Valamennyi tevékenységük célja az volt, amit az Európai Közösség megalapításán sikeresen munkálkodó Jean Monnet úgy fogalmazott meg, hogy embereket egyesítünk, nem országokat. A görcsöket oldva, az együttműködést erősítve Közép-Európában is el tudunk majd jutni – fogalmazott az egyesület elnöke – a mai sok fájdalommal és gyanakvással teli légkörből az egymás iránti kölcsönös bizalomhoz!
Egymás értékeinek elismerése
A megbékélés célja korántsem az, hogy az egyik nemzet rátelepedjen a másikra, hanem az, hogy az egymás értékeinek elismerésén és megbecsülésén alapuló emberi kapcsolatok hálózata végül olyan légkört teremtsen, hogy térségünkben senki ne albérlő legyen a saját szülőföldjén – vallja a Charta XXI megbékélési mozgalom, amelynek alapító chartáját már több mint 7200 ember írta alá.
Jean Monnet példájára hivatkozva kerestek és találtak térségünkben eddig is példaképeket, köztük nem is egy szlovákiai kitüntetettet, ám az idén a Délvidéken élő Matuska Mártont tüntette ki az egyesület elnöksége.
Matuska Márton ugyanis már a nehéz időkben felemelte a szavát a múlt sebeinek gyógyításáért. Apját, aki a Tito-éra alatti Jugoszláviában tartott attól, hogy a magyar nyelvű, kommunista Új Szónál fiából janicsárt nevelnek, a plébánosa azzal nyugtatta meg: ha Szent Pál 1956-ban – amikor Matuska Márton végül elkezdte a pályáját – élne, akkor újságíró lenne!
Azzal, hogy Matuska Márton a magyarellenes délvidéki mészárlás áldozatainak sírhelyeit feltárta és hozzájárult ahhoz, hogy megkapják a végtisztességet, a szerbek és magyarok közötti megbékéléshez járult hozzá, hiszen az igazság napfényre hozatala gyógyítja a régieket – jelentette ki Surján László.
Az éneklés is segít a lelki traumák feldolgozásában – állapította meg Szvorák Katalin, akinek dalát követően Grezsa István miniszteri biztos részletesen méltatta Matuska Márton társadalmi tevékenységét is.
Az 1944 őszén kezdődő fél éven át tartó terrort máig nem heverte ki a délvidéki magyarság – hallhattuk a miniszteri biztostól – aki szerint e negyven ezer áldozatot szedő vérengzés következtében a terület egykor vegyes lakosságú régióiban legfeljebb, ha hírmondónak maradt egy-két magyar. A huszadik század legnagyobb katasztrófája után – közeledve a százéves évfordulóhoz – nekünk ismét egy nemzeti közösséget kell alkotnunk és meg kell haladnunk Trianont. Nagy a felelősségünk, mivel mi vagyunk a Kárpát-medence legnagyobb létszámú nemzete! – hangsúlyozta Grezsa István.
Újvidéken két razzia volt, az egyiket mi követtük el, és egy ártatlan hadvezérünket, Szombathelyi Ferencet kivégezték érte! Nemcsak a magyar igazságszolgáltatás, történészek és íróink dolgozták fel ezt az atrocitást, hanem film is készült belőle. De a másikkal kapcsolatban, amelyet a szerbek a magyarság ellen követtek el, továbbra is csend van! Újvidék központjában a bevonuló magyarok áldozatainak díszes emlékműve van, az 1944-ben a szerbek általi bosszú magyar áldozatainak még hiányzik a méltó helyen álló emlékműve. A megoldást a két állam együttműködésének kell meghoznia! – állapította meg a díj átvételekor Matuska Márton.
A rendezvényt a Bonum Televízió közvetítette, az interneten is nézhető adást követve gratuláló sms érkezett még az adás alatt Zsolnáról, Érsekújvárról, sőt az Amerikai Egyesült Államokból is.
