Szokatlan fotóra akadtam a párkányi gimnázium weboldalán. Utánaérdeklődve megtudtam, hogy a gimnázium diákjai jótékonykodtak, de nem adományokkal, hanem ennél mélyebb emberi cselekedettel.
Mostanság egyre gyakrabban hangzik el a panasz, hogy a mai fiatalok nem tisztelik az időseket, sokszor még családon belül sem látogatják nagyszüleiket, időhiányra hivatkozva.
A párkányi vegyes igazgatóságú gimnázium diákjainak létszáma az utóbbi időben igen lecsökkent, mind a magyar osztályban, de a szlovákban még inkább. Mégis bizakodó az igazgatónő, Mocsi Beáta, aki a 2017-ben került az iskola élére.
Már azelőtt is minden igyekezetével azon volt, hogy az iskola jó hírnevét visszaszerezzék, ez viszont nem olyan egyszerű, és nem mindig a pedagógusokon múlik. Jó eredményeik ellenére sem sikerült lényegesen növelni a létszámot. Viszont folyamatosan kerülnek ki innen ügyes, továbbtanuló diákok, akik kitűnő programokkal gazdagítják az iskola életét.
Most ugyan nem nagy eredményekről adtak tanúbizonyságot, hanem egy olyan kezdeményezést indítottak, amely remélhetőleg pozitív nyomot hagy a fiatalok életében.
Mint az igazgatónőtől megtudtam, Lőrincz Nikoletta kolléganője javaslatára a diákok önkéntes jelentkezésével ellátogattak a párkányi HUMANITA (Emberi Szívek Társulata) Otthonba egy találkozásra, beszélgetésre. Az első évfolyam tanulói soha nem jártak ilyen helyen, ahol betegek, öregek, olyan emberek élnek, akik közül soknak már hozzátartozója sincs, s akiket bizony nem nagyon látogatnak.
Nem vittek ajándékot, az érdeklődésükkel, beszélgetni mentek az idősek közé.
S hogy mekkora élmény volt ez nekik, azt bizonyítja, hogy utána egész nap az élményeiket mesélték a pedagógusaiknak, barátaiknak. Volt olyan diák is, aki ismerős nénire, vagy bácsira akadt, s ezért külön élményt jelentett számára a találkozás. A otthonbeliek meg is vendégelték őket beszélgetés közben.
Az intézetben élők örömmel fogadták a fiatalokat, hiszen nekik is ritka élmény az ilyen látogatás, főleg, ha középiskolás fiatalok jönnek hozzájuk. A találkozás bizonyára sok emléket felidézett fiatal éveikből. Meséltek is erről, az életükről, tapasztalataikról, de a legnagyobb öröm az volt számukra, hogy kíváncsiak voltak rájuk, leültek velük a fiatalok.
Az igazgatónő elmondta, hogy
a diákok az élményen kívül megismerik az idősek nehézségeit, s mindez formálja a szociális érzékenységüket.
Az iskola célja, hogy minden diák ismerje meg az idősek életét és gondjait, hiszen vannak, akiknek a családon belül sincs alkalmuk találkozni idős rokonaikkal.
A párkányi gimnázium kezdeményezése példaértékű a mai elidegenedett, rohanó világban. Az ifjú nemzedék ezáltal nemcsak beszélget, társalog, de erkölcsi és mély emberi élményekkel is gazdagodik, s talán még a telefonját is elfelejti bekapcsolni arra a pár órára, mely alatt egy régi világ tanúival ül le társalogni.
A pedagógus és az igazgatónő úgy döntöttek, hogy a jövőben folytatják a látogatásokat. Tavasszal a mozgássérültekhez készülnek, akikkel városnézésre indulnak, s mindig más osztály látogat el egy városi vagy környékbeli intézetbe.
A mai elidegenedett világban talán ennél szebb ajándékot nem is vihettek volna a fiatalok, és kaphattak volna az idős beteg, magukra hagyott emberek.
