Gábor Bertalan (Fotó: Beke Beáta)

A január 11-én Budapestről érkező kereszt zarándokútja Szlovákiában Szepsiben kezdődik, ahol a hívek a Mária Rádió élő közvetítésében elimádkozzák az irgalmasság koronáját és a dicsőséges rózsafüzért, amit szentmise követ.

A keresztet január 13-án a vasárnapi szentmisék után a bodollói filiális templomba viszik, ahol megtartják az idei első fatimai engesztelő imatalálkozót. Sorrendben 196. alkalommal, ami immár több mint 16 éve minden hónapban rendszeressé vált. A határ mindkét oldaláról érkezők száma is azt bizonyítja, hogy a zarándokok értik az idők szavát: szükségünk van egymásra, mert egymásra bízott bennünket a Gondviselés. A Szűzanya iskolájába járók ismét hálát adnak, köszönetet mondanak, erőt, bátorítást és kitartást kérnek mindennapi keresztjeik méltó viseléséhez. Megélve az Úr Jézus figyelmeztetését: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” (Jn 4,48).

A szentmise főcelebránsa főtisztelendő Szerencsés Zsolt atya lesz, az Esztergomi Főszékesegyházi Főkáptalan tiszteletbeli kanonoka, aki elhozza dr. Erdő Péter bíboros atya ajándékát, a három szent kassai vértanú ereklyéjét, amelyet Mons. Bernard Bober kassai érsek-metropolita a három szent kassai vértanú jubileumi emlékéve kapcsán május 13-án a bodollói találkozások 200. alkalmából fog elhelyezni a remélhetőleg addigra már még inkább megszépített szárnyasoltárba.

A lelki találkozó különlegessége, hogy Mons. Bernard Bober érsekfőpásztor ösztönzésére a kassai főegyházmegye hívő népe is készséggel csatlakozhat a Budapesten 2020-ban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eredményességéért végzendő imahadjáratba, a Szentatya, Ferenc pápa által megáldott missziós kereszt határon innen és határon túli zarándoklata kapcsán.

A kassai főegyházmegye hívei és lelkipásztorai örömmel fogadják a keresztet, hogy így az itt élők is hatékonyan bekapcsolódhassanak a lelki előkészület megteremtésébe.

A missziós kereszt január 11. és 28. között időzik a főegyházmegyében. Állomáshelyei: Szepsi, Bodolló, Kassa és Rad.

Január 15-én Kassán konferenciát rendeznek a vértanúságról a teológiai fakultás aulájában, amelyet a 400 éves jubileum emlékére a három szent kassai vértanúról neveznek el. Előtte szentmise lesz a premontreiek templomában, ahol 1619. szeptember 7-én ontotta vérét a három szent, majd a konferencia nyitányaként Mons. Bernard Bober érsekfőpásztor a fakultás átriumában felállított missziós keresztbe ünnepélyesen elhelyezi boldog Kolesár Anna ereklyéit, egy csontdarabot és egy rózsafüzérszemet, abból a rózsafüzérből, amelyet Anna a vértanúságkor a kezében szorongatott.

Aznap délután főtisztelendő Böőr Roland radi plébános atya közreműködésével átviszik a keresztet Radba, az 1600-as évek minorita vértanúinak működési és temetési helyére. Legismertebb közülük tiszteletreméltó Iglódi István novícius, akinek folyamatban van a boldoggá avatási perének előkészítése.

A kereszt január 24-én ismét visszakerül Kassára, a premontrei templomba, ahol a három szent egykor vértanúhalált szenvedett.

Aznap a főegyházmegye magyar anyanyelvű papjai itt tartják hagyományos közös papi rekollekciójukat:

„A szeretet hiteles jele – a másokkal való osztozás” mottóval.

Jézus Krisztus megkeresztelkedésekor nyilvánvalóvá lett az irgalmasság ősforrása, aki azért küldetett, hogy sorstársunkként osztozzon létünkben. Emberré lett, kora, népe tagja, hogy Őáltala, Ővele és Őbenne az Atya gyermekei és egymásnak testvérei legyünk. Megjelenésében nyilvánvaló lett, hogy mindenkire sok más érték is rábízatott: lelki és szellemi kincs – anyanyelv, kultúra, művészet, liturgia, népzene, népszokás, néphagyomány. Mindaz, aki ezen értékeket feladja, önmagát adja fel. Jövőjét és megmaradását. Történelmi küldetését.

Ezért is köszönet és hála, hogy papjaink szolgálata által közösségeinkben és templomainkban rendszeresek a különféle liturgikus és egyéb találkozók, ahová továbbra is szeretettel hívnak és várnak minden áldozatkész engesztelőt és imádkozót.

Adja Isten, hogy a belső megtérés külsőleg is láthatóan tanúsítsa az őszinte bűnbánatot és megtérést ahhoz, aki „reményt és jövőt” (vö. Jer 29,11) ígért és adott nekünk.

Csak kívánni lehet, hogy az ilyen és hasonló lelki és szellemi találkozások tovább növeljék Isten, az Egyház, állapotbeli hivatásunk és egymás iránti hűségünket – határon innen és határon túl!