Parlagi sas (Wikipédia)

Január közepén vette kezdetét önkéntesek és a Szlovákiai Ragadozóvédelem tagjainak részvételével a síkvidéki, azaz pannon biorégió téli nemzetközi ragadozómadár-számlálása. Míg közös felmérést a régió hat országában, Szlovákia mellett Magyarországon, Csehországban, Ausztriában, Szerbiában és Romániában először rendeznek, addig nemzeti viszonylatban már 13. alkalommal tartanak számlálást. Az így szerzett adatoknak komoly szerepük van a vadvédelemben.

Az 55 szlovákiai számláló főként a síkvidék területét mérte fel, feljegyezve a megfigyelt egyedek számát. A számlálás főleg a parlagi sasra összpontosult, de gyűjtöttek adatokat a rétisasra, a kerecsensólyomra és további ragadozó madarakra vonatkozóan is. Az említett fajoknak főleg a nyugat-szlovákiai fészkelési és telelőhelyeit vizsgálták, de felmérték a síkvidéki és vízi élőhelyeket is.

„A megfigyelés során észleltek itt telelő észak-európai, illetve tundrai fajokat is, köztük gatyás ölyvet, kékes rétihéját, vagy a ritka kis sólymot. A számlált fajok száma az előző évi adatokhoz képest 20-30 százalékkal csökkent. Ugyancsak csökkent főleg a rétisasok és a gatyás ölyvek száma. Feltételezzük, hogy a rétisasok számának csökkenése főleg a tavalyi mérgezéses esetek számlájára írható,” állapította meg Jozef Chavko, a Szlovákiai Ragadozóvédelem szervezet képviseletében.

„Szlovákia területén 46 parlagi sast, 40 rétisast és 24 kerecsensólymot számláltunk. A nemzetközi számlálásba bekapcsolódott hat országban összesen 509 parlagi sast, 992 rétisast és 52 kerecsensólymot jegyeztek fel. Bár első látásra úgy tűnhet, hogy a sasok nagy számban fordulnak elő, ennek az ellenkezője igaz.

Magyarországon például a legsűrűbb a rétisas-populáció, 100 négyzetkilométeres területen átlagban 4,5 egyedet számláltak, parlagi sasból pedig 2,5 példányt. A jobb megértés kedvéért, ahhoz, hogy egy rétisast találjunk, 3 ezer focipályának megfelelő nagyságú területet kellene bejárnunk, parlagi sas esetében pedig 5 ezer focipályának megfelelő területet,” magyarázta Tomáš Veselovský, ugyancsak a ragadozóvédő szervezettől.

„A nemzetközi számlálás alatt megfigyeltük, mely területen mozognak kedvenc parlagi sasaink, Zora és Stefánia, melyeket GPS-jeladóval láttak el. Ennek köszönhetően tudjuk, hol vannak éppen és hogy rendben vannak-e. Reméltük, hogy sikerül velük találkoznunk, ám a számlálás ideje alatt Magyarországon, a Hortobágyi és a Körös-Maros Nemzeti Park területén tartózkodtak. A monitorozással szerzett adatokat vadvédelemre használjuk. Azokat a fákat, ahol a veszélyeztetett fajok fészkelnek, meg kell őrizni, ezért bekapcsolódunk a törvényalkotási folyamatokba is. Megfigyeljük azt is, mely területeket választják a fészkeléshez,” közölte Veselovský.

A ragadozó madarak bolygónkon mindenütt jelen vannak. Nem hiányoznak az északi, tundrai élőhelyekről, a forró sivatagokból, a több ezer méter magas hegyek szikláiról, de a kiterjedt pusztákon is otthon érzik magukat. Világszerte több mint 300 fajukat tartja számon a tudomány. Gyorsak, kitartóak, vázuk tökéletesen alkalmazkodott a zsákmányállatok levegőben vagy levegőből történő elejtéséhez. A ragadozó madarak a levegő urai, s mint ismeretes, nagyon fontos egészségügyi szerepet töltenek be a természetben, mivel elhullott vagy beteg, legyengült egyedekkel táplálkoznak.

2018-ban Szlovákia-szerte több mint száz, 17 különböző fajta védett madár pusztult el illegális tevékenység következtében. Közülük 82 példány mérgezés áldozata lett, köztük olyan veszélyeztetett fajokhoz tartozók, mint a parlagi, vagy a rétisas. A Life Pannon Eagle projekt keretén belül sikerült egy olyan kutyát kiképezni, melyet a rendőrség az ilyen esetek kivizsgálásánál alkalmaz az adott terepen. Jelenleg ellenőrzéseket végeznek a problémás területeken, illetve folyik a mérgezéses esetek kivizsgálása és a gyanúsítottak elleni eljárás.

(www.dravce.sk/Felvidék.ma)