A hétvégén emlékeztek meg immár hagyományosan a pozsonyi Csalogány-völgyi temetőben a 100 évvel ezelőtt, 1919. február 12-én eldördült sortűz áldozatairól. Ezúttal február 9-én, rendhagyó módon szombaton délután fél háromkor került sor az emlékezés virágainak elhelyezésére az egyes források szerint 7-9 halálos áldozatot követelő sortűz áldozatainak sírjánál.
Fél három után Brogyányi Mihály idegenvezető szólt a megjelent emlékezőkhöz. Száz év után feledésbe is merülhetett volna ez a tragédia, hiszen moha borítja már a sírhelyet, de mi emlékezünk. Nem ünnepelünk, hanem emlékezünk. Mi is történt tulajdonképpen?
1919. január elsején a pozsonyi főpályaudvartól vonultak be a csehek, s ekkor még senki nem gondolta, hogy az egykori koronázóváros cseh fennhatóság alá kerül. Ideiglenes katonai megszállásnak készült, amire Pozsony városa tiltakozással reagált.
Február 12-ére tiltakozó nagygyűlést hívtak össze a szociáldemokraták a régi vásárcsarnok épülete elé, felszólítva a csehszlovák légiókat, hogy hagyják el a várost, melynek lakossága
továbbra is Magyarországhoz akart tartozni. A válaszként eldördülő cseh sortűznek nyolc halálos áldozata volt, egy további sérült pedig a kórházban halt meg. Közülük az egyik, Huber Károly 14 éves tanuló éppen lehajolt, hogy a cipőfűzőjét megkösse, mire a katonák azt hitték, hogy a hátsóját mutatja feléjük, erre ráfogták a puskát és barbár módon lelőtték.
Mihály személyes, családi vonatkozású emlékét is felidézte. Gyerekek egy csoportja sárgolyókkal dobálta meg a várba igyekvő katonákat, akik erre rohamkések dobálásával reagáltak, s kis híján eltalálták a nagyapját is.
S hogy mi következett a megszállás, a sortűz után? Elindult a magyar hivatalnokok által vezetett szervek felszámolása. Akkoriban 40 százalék volt a magyarság aránya Pozsonyban, ez rohamosan megcsappant.
Végezetül elhangzott az áldozatok neve, majd elénekelték a Himnuszt és elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Zilizi Tihamér arra emlékeztetett, hogy az események előzményére január elsején került sor, a cseh megszálló csapatok bevonulásával, amire csaknem egy évtizede emlékeznek gyertyagyújtással a Pálffy-család koronázó dómtemplom tövében lévő sírboltjánál. Egyúttal ide invitálta az emlékezőket.
Az eseményen részt vett Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, valamint Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus hívők lelkipásztora is. Az emlékezés, főhajtás kötetlen beszélgetéssel zárult.
