Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarlakta területéről mintegy 300 személy meghívott jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, s az ősz folyamán szervezőtitkárként csatlakozott hozzájuk Pathó Károly.
Szlovákiában 1949-ben megalakult a Szlovák Állami Népművészeti Együttes, 1951-ben a Szlovák Katonai Művészegyüttes, 1953-ban a Duklaalji Ukrán Népművészeti Együttes és ennek a sornak 1953-ban természetes folytatásaként – még ha nagyon sok vajúdással is – a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a Népes.
Az együttes létrehozását a Csemadok Központi Bizottsága vállalta magára, ahol 1950-től Ág (akkor még Obenau) Tibor zenei szakemberként dolgozott, én pedig szakelőadóként 1951. december 1-jén léptem alkalmazásba. Mindkettőnknek feladata lett a népművészeti zene-, ének- és táncmozgalom megteremtése, valamint az együttes megalakulásának előkészítése. Tiborral összefogva ekkortól már ketten jártuk az országot, ismerkedtünk a magyar néphagyományokkal, és őstehetségek, énekesek, zenészek, táncosok után kutattunk.
Szlovákiában a Zoboralján 1951 decemberének végén kezdtük a felmérő-feltáró néprajzi gyűjtéseinket, 1952-ben folytattuk Komárom környékén, aztán a húsvéti ünnepek alatt eljutottunk Királyhelmecre, Nagykaposra és környékére, utána a Vág, a Garam és az Ipoly menti falvakba, ősszel pedig Medvesaljára és Gömörbe. Ezeken a gyűjtő-feltérképező utakon zenét, táncot, szokásokat és viseleteket tártunk fel, úgy, hogy a Csemadok két szakemberéhez alkalmanként társul szegődött Bocsekné Gesztes Zsuzsa a népviselet, Dobos László a népköltészet, valamint Langlerné Hemerka Olga a népzene és néptánc gyűjtésére.
A hivatásos magyar együttes szervezése a pozsonyi népművészeti szabadtéri bemutatkozás után folytatódott. „1953. január 1-től Ág Tibor (közben Obenau-ról Ág-ra magyarosította a nevét), Béres József és Takács András a Csemadok elnöksége által az apparátusból kiemelve, a leendő együttes vezetőiként végzik a szervezési munkát. Kerületenként összehívják az addig megszólított tagjelölteket és felvételi vizsgákat tartanak“ – áll a Csemadok KB elnöksége jegyzőkönyvében. Emlékszem, Kassán, Losoncon és Pozsonyban voltak felvételi vizsgák. Ezeken főleg énekesek és táncosok vizsgáztatása folyt, a zenészeket Pozsonyba hívtuk a felvételi beszélgetésre, ahol az előző évi vári szabadtéri előadás után szélnek eresztett zenekar immár újra próbált. Az új jelentkezőknek szakmai tudásukról a zenekar előtt kellett számot adniuk, illetve mivel nagy tudással bíró zenészek is jelentkeztek, közéjük ülve velük együtt játszaniuk.
A kiválasztottak 1953. május 24-től háromhetes kultúrpolitikai tanfolyamon vettek részt Gidrafán a kastélyban, melyet június végéig kibérelt a Csemadok. A második héttől kezdve már szakmai felkészítés is folyt. Induláskor voltunk vagy hatvanan. 1953. június elseje a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a Népes megalakulásának hivatalos dátuma. „…A Csemadok május 24-én kezdődött gidrafai kultúrpolitikai tanfolyamának résztvevői megalakítják a hivatásos Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest, a Népest. A Csemadok hatáskörébe tartozó együttes igazgatója Béres József, művészeti vezetője és karnagya Ág Tibor, tánccsoportjának művészeti vezetője és koreográfusa Takács András, zenekarvezetője Piroska Mihály lesz.“ (P. Á.) Később a vezetőkhöz csatlakoztak: Hemerka Olga tánc- és zenepedagógusnak, Szíjjártó Jenő karnagynak, dirigensnek és művészeti vezetőnek, Kvočák Jozef koreográfusnak és Bocsek Gézáné Gesztes Zsuzsa ruhatervezőnek. Új koreográfusra azért volt szükség, mert Takácsot behívták katonának, kétéves kötelező katonai szolgálatát letölteni. A tánckarból behívták még Sárközi Elemért és Zoller Gábort is, így a fellépések további sora a szólóénekesekkel kiegészült zenekarral valósult meg.
A társaság pár hét alatt összekovácsolódott, s onnan kezdve nem számított, ki honnan jött, előzőleg mi volt a foglalkozása. Csak az együttes érdeke volt a fontos. A zenekar szólóénekesekkel a nyár folyamán már fellépést is megvalósított. Szeptemberben a jelenlegi miniszterelnöki hivatal kastélyparkjában az egész együttes szerepelt, a parkban rendezett valamilyen népünnepély műsorának részeként. A nyár folyamán részműsorral szerepeltünk Nagymegyeren is. Ott a focipályán felállított színpadon, pódiumon nagyszámú közönség előtt valósult meg az előadás.
December 21-én tartott ülésén a Csemadok elnöksége megtárgyalta a „Jelentés a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes eddig végzett munkájáról és jövőbeni feladatairól” című beszámolót, melyet Béres József igazgató és Ág Tibor művészeti vezető terjesztettek elő és ők válaszoltak a feltett kérdésekre is. „…A 70 tagból álló ének-, zene- és tánccsoportal 1953. július 3-án Hódiban telepedtünk le. Az énekkar 24, a zenekar 16, a tánccsoport 17 tagból áll. Az énekkart és a zenekart Ág Tibor és Szíjjártő Jenő vezeti felváltva, a tánccsoportot pedig Takács bevonulása óta Hemerka Olga. Az együttes kidolgozott állandó napirend és órarend szerint dolgozik. A rendes foglalkozási idő napi hat óra. Ezen idő alatt zene-, tánc- és éneklési alapismeretek elsajátítása, kottaolvasás, hangképzés, intonáció, ritmusgyakorlatok, dallamdiktálás, zeneelmélet, kórusművek tanulása, népi tánctechnika és klasszika, valamint táncszámok, népszokások és népi játékok tanulása folyik./…/ A rövid félév alatt az együttes tagjai mind politikailag, mind szakmailag nagyon sokat fejlődtek, munkájukat tudatosan, lelkesen és odaadóan végzik.”
(Folytatjuk)
