Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarlakta területéről mintegy 300 meghívott jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, s az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárként.
A vár színpadán megvalósult előadásnak az országos siker mellett volt egy kellemetlen vadhajtása is. A kiváló zenészekből álló zenekar felbuzdulva a rendezvény sikerén, a fenntartó szervet megkerülve, saját szakállára még az év augusztusában a jelzett színpadon a táncosokat mellőzve újabb koncertet szervezett, amit sajnos elmosott az eső, de megmaradt az előző este dínomdánomjából az adósság. Mivel az összeállított műsoruk főpróbája jól sikerült, elégedettségükben a remélt siker kontójára este boldogan ettek-ittak a pozsonyi Carlton étteremben. Az előadás nem valósult meg, a bevétel elmaradt, a dínomdánom számlái pedig befutottak a Csemadokhoz, ahol felelősségre vonták Tibort, mint a zenekar munkájáért felelős személyt, aki ártatlan volt a dologban. Sokat nem tudott az ügyről, mert éppen mézesheteit élte. Ennek köszönhette, hogy nem menesztették az állásából. A központban nagy volt az „ajtócsapkodás”. A zenészekkel kifizettették a számlákat, de mindez a zenekar feloszlatását eredményezte. Később a zenészek közül sokan újra jelentkeztek és tagjai lettek a megalakult Népesnek.
A magyar kulturális élet területén 1952-ben még több, a Csemadokot is érintő jelentős esemény is történt,
„…szeptember 28-án Komáromban a Csemadok és a Csehszlovák Írók Szövetsége kezdeményezésére, ünnepélyes keretek között visszahelyezik a Duna Menti Múzeum udvarában levő régi helyére Jókai Mór 1946-ban eltávolított szobrát/…/október 1-jén Fellegi István igazgató vezetésével Magyar Területi Színház (Matesz) néven megalakul Csehszlovákia első állandó magyar színháza./…/ A megszűnő Magyar Könyvtár szerepét átvéve Fendt Pál igazgató vezetésével megalakul Pozsonyban formálisan a Csemadok KB-hoz tartozó, tevékenységében azonban önálló Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó. (A Magyar Könyvtár 1949-ben hat, 1950-ben tizenhárom, 1951-ben huszonöt, 1952-ben harmincegy magyar könyvet jelentetett meg.)” – olvashatjuk Popély Árpád tollából.
A Csemadok ekkor hozta fel a Fegyverneken tanítóskodó Ozsvald Árpádot Pozsonyba, aki aztán később az egyetemi tanulmányai mellett lektor lett a könyvkiadóban. Árpád is a zöldhatáron átszökdösve Magyarországon, Csurgón végezte a gimnáziumot. Írásaival, verseivel már ott is, hazatérte után pedig a Csemadok frissen indult lapjában, a Fáklyában jelentkezett. Az első önálló könyve, a Tavasz lesz újra, kedves (1956) sem váratott sokáig magára. Egyetem után a Csemadok képes hetilapjához, a Héthez szegődött és a lap megszűntéig annak lett mindenes főszerkesztő-helyettese. Mindenkor ő jelentette a lap lelkét. A főszerkesztők jöttek, mentek, ő azonban maradt.
A tánccsoportvezetők és koreográfusok első országos kéthetes tanfolyama után (1953 március) lendületesen felgyorsult a tánccsoportok szervezése a Csemadok helyi szervezeteinek és az iskoláknak a keretében.
A Csemadok járási titkárságai új tánccsoportok szervezésével, valamint a vezetők 2-3 napos járási szintű képzésének megvalósításával igyekeztek végrehajtani a központi elnökség erre vonatkozó határozatát.
Az is segítette a Csemadok kulturális munkáját, hogy a művészeti csoportjait a saját vonalon megtartott alkotói versenyek mellett bekapcsolta az országosan meghirdetett versenyekbe is, így azok is részeseivé válhattak a kulturális élet országos mozgalmainak.
A tánccsoportok területén – mint azt már az előzőekben írtam – a komáromi magyar gimnázium tánccsoportja már 1952-ben megosztott első díjat nyert a szlovákiai országos vetélkedőben, Kassán. A Csemadok kassai helyi szervezete Hemerka Olga zenetanár szakmai és Béres József szervezői vezetésével működött tánccsoportját 1952-ben meghívták a Köztársasági Népművészeti Fesztiválra, Sztrázsnyicére, ahol sikeresen helytálltak. A Fáklya című képes havilap 1952-es 10. számában ezt írja róluk: „… Sztrázsnyicén az országos kultúrszemlén, a kassai Csemadok népi táncokkal szerepelt. A csoportnak három jól összeállított száma van, a Cigándi kemény csárdás, a Leánykarikázó és az Ecseri lakodalom.
Mindhárom szám nagy sikert aratott a sztrázsnyicei bemutatón, de legsikeresebben a Cigándi kemény csárdás adta vissza a magyar dolgozó nép életerejét, optimizmusát, alkotó lendületét.”
Mindhárom tánc a Magyar Állami Népi Együttestől (MÁNE) átvett Rábai Miklós-koreográfia, a kassai csoport részére átdolgozott kompozíció volt.
A MÁNE 1961-ben fennállása 10. évfordulóját Budapesten tíznapos bemutató műsorsorozattal ünnepelte meg. Felújította az összes addigi műsorát. Ág Tiborral, az Ifjú Szivek akkori igazgatójával meghívást kaptunk a bemutatóra és a szakmai tanácskozásokra. (Az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes megörökölte a Népestől a MÁNE-vel kötött együttműködési szerződést). Akkor kerítettem sort arra, hogy megkérdezzem Miklóst, hallott-e a kassaiak által műsorra tűzött koreográfiái sztrázsnyicei sikeréről. Tudott róla, mint mondta, a beleegyezésével történt a műsorra tűzésük, segítettek is valamit a betanításnál, mert volt kassai érdekeltségű táncosa is (Maácz László, aki haláláig jó barátom volt).
Hasonló sikert ért el a komáromi alapszervezet színjátszó csoportja is, mely Szlovákiában rendre nyerte a színjátszó együttesek állami vonalon futó versenyét. Eljutott Prágába, ahol Gergely József Vitézek és hősök című drámájával az amatőr színjátszó csoportok köztársasági versenyében ért el 1953-ban kiváló eredményt, holott magyar nyelven adták elő a művet. A Csemadok égisze alatt ének-, zene-, tánc-, színjátszó, irodalmi színpadi és egyéb tevékenységet kifejtő művészeti csoportok az 1950-es évek elejétől kezdve rendszeresen részt vettek az országos megméretéseken és a Csemadoknak a Népművelési Intézettel közösen, a magyar nemzetiségi csoportok részére rendezett versenyeken is.
A színjátszó csoportok versenysorozata 1951-ben a Csemadok színjátszó csoportjainak szlovákiai versenyével kezdődött. Elsőnek az ötvenes évek elején meghirdette a falusi színjátszó csoportok versenyét, majd folytatta a Szocialista Dráma fesztiváljával, az irodalmi színpadok seregszemléjével. A Népművelési Intézet Koczka István vezette nemzetiségi osztályával közösen 1964-ben minden színházi jellegű, a szép szóhoz kapcsolódó művészeti ágat egy csokorba fontunk és Jókai Napok név alatt megrendeztük Szlovákiában a szakmai tanácskozásokkal és képzésekkel gazdagított országos méretű, versenyszerű magyar seregszemlét. Erre később még visszatérünk.
Folytatjuk.
