2019. március 15-én a lévai temetőben a magyar forradalom és szabadságharc tiszteletére tartott ünnepségen egy különleges eseményre került sor. Benčík Tibor deméndi plébános, a lévai magyar hívek lelkiatyája felszentelte Várady János 1848-as honvédőrnagy újraállított emlékkövét.
Azért emlékkövét, és nem síremlékét, mert azt Várady János földi maradványaitól távol, de ugyanakkor honvédtársaihoz nagyon közel, a lévai temetői 1848/49-es emlékhely mellett sikerült újra felállítani. A nem mindennapi történetről az ünnepség szónoka, Müller Péter, a Reviczky Társulás helytörténeti szakosztálya vezetőjének beszédéből tudhatunk meg többet, melyet teljes terjedelmében itt közlünk.
***
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Nemzeti történelmünk egyik legdicsőbb, szívünkhöz talán legközelebb álló korszakának, az 1848-49-es forradalomnak és szabadságharcnak minden bizonnyal egyik legtöbbet idézett mondatait a Nemzeti dalban találjuk: „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha!”
Igen, a márciusi ifjak és az őket támogatók gyorsan növekvő tábora hamar megértette: eljött az idő a cselekvésre, az elnyomók hatalmának megtörésére és az elmaradott feudális viszonyok felszámolására. Ma előttük, a szabadságharc tettre kész, bátor személyiségei előtt hajtunk fejet, emlékezünk reájuk. Különös büszkeség tölti el szíveinket, ha ilyen hősök szűkebb szülőföldünkről származva álltak a szabadságharc lobogója alá.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Bizonyára sokan felfigyeltek reá, hogy temetői 1848-as nemzeti emlékhelyünk mellett tavaly novembertől ez a gyönyörű fekete márvány obeliszk jelent meg, mely Várady János 1848-as honvédőrnagy emlékét hirdeti. Ezért kérem, engedjék meg, hogy felidézzük ennek a sokoldalú, nemzete érdekében egész élete folyamán tettre kész és cselekvő férfiú életét, emlékezetét az idők sodrásában és azt a regénybe illő történetet, ahogyan a tavalyi emlékkő felállításához eljutottunk, s melynek ma ünnepélyes felszentelésére is sor kerül.
Váradi és Mezőkeszi Várady János 1817. április 29-én született Fakóvezekényen. Szülei id. Várady János földbirtokos, megyei táblabíró és Ordódy Terézia voltak, akik barsendrédi, derezslényi, kissallói és fakóvezekényi birtokaikon gazdálkodtak. Házasságukból 8 gyermek született, a kis János volt a 6. a sorban. A fővárosban érettségizett, és a pesti egyetemen szerzett jogi diplomát. Mint ügyvéd tevékenykedett az 48-as szabadságharcig. 31 évesen – 1848. augusztus 15-én – mint önkéntes állt be M. Woroniecki herceg önkéntes vadászcsapatába, mellyel részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember 28-án hadnagy, október 12-én főhadnagy a Zomborban szerveződő 34. honvéd-zászlóaljnál. November 28-tól százados alakulatánál a délvidéki hadszíntéren, 1849 januárjától a felső-tiszai hadtestben. Végig küzdötte a téli és a tavaszi hadjáratot. Az 1849. április 10-i váci csatában tanúsított hősiességéért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. Ott harcolt a győztes nagysallói csatában is. Április végétől alakulatának parancsnoka. Ebben a beosztásában május 15-től őrnagy az I. hadtestnél, egészen a világosi fegyverletételig.
Katonatársai parancsnoki képességei mellett hatalmas erejét is csodálták. Egy katonatársa így emlékezett reá: „Várady János karjaiban is nagy volt az izomerő. A meredek ereszkedőknél nem használt kerékkötőt, csak kinyúlt a kocsiülésből, megfogta a kereket és bízvást haladott alá a döcögős kövezeten.”
A másik korabeli feljegyzés Várady János haza iránti hűségének és őszinte egyenes jellemének bizonyítéka. Idézem: „Midőn Chrulew orosz lovas-ezredes, a Komáromból a Tisza felé vonuló Görgey seregbeli honvédtiszteket azon orosz seregbe, rangjok fenntartásával átlépni csalogatta, a cselfogásra a honvéd tisztikar nevében Várady János őrnagy 1849. július 23-án Miskolczról azt válaszolta: hogy ők nem zsoldosok, kik pénzért, rangért, hanem honvédek, kik a nemzet szabadsága és függetlensége végett fogtak fegyvert, melyet ha kivívandottak, leteszik a fegyvert és mindenki polgári békés foglalkozása után lát.”
A szabadságharc leverése után Várady Jánost Aradon hadbíróság, majd sorozó bizottság elé állították, végül elbocsátották.
A kiegyezésig birtokán gazdálkodott, ill. ügyvéd volt Léván, de a nemzet passzív ellenállását is szervezte. 1859-ben Mácsai Lukáccsal újraalapították a Lévai Casinót, melynek első elnöke lett. 1865-ben pedig Botka Tivadarral Léva város első pénzintézetét, a Lévai Takarékpénztárat hozták létre, hogy gátat szabjanak a városban egyre elharapódzó uzsorakamatnak és takarékosságra neveljék a lévaiakat. 1867-ben a Bars megyei Honvédegylet tagja lett. 1867-72 között háromszor a lévai körzet országgyűlési képviselőjévé választották. Itt jegyzem meg, hogy akkor még nem állt a Magyar Parlament épülete. A 20 000 forintos bankjegy hátsó oldalán látható – a mai Olasz Intézet épülete – ahol Várady János, mint országgyűlési képviselő tevékenykedett. Aktívan részt vett a kiegyezés utáni Magyar Királyi Honvédség megszervezésében. Várady János volt az új hadsereg első kinevezett törzstisztje. 1869-től őrnagy, 1870-től alezredes a honvédségnél, ő volt az akkor épült lévai kaszárnyában állandó jelleggel állomásozó barsi 61. sz. zászlóalj első parancsnoka.
1872. október 18-án – 55 évesen – hunyt el Léván. Két napra rá a lévai római katolikus temetőben katonai tiszteletadás mellett temették el, melyről a korabeli országos hetilap, a Vasárnapi Újság is beszámolt.
Várady János emlékét 1919-ig példásan őrizték Léván, 1890-ben Léva városának szépítészeti bizottsága, az utcát ahol lakott Várady utcának, s a közeli teret Várady térnek nevezte el. Továbbá tetteit a Lévai Casinó, a Lévai Takarékpénztár és Bars vármegye monográfiája is megörökítette. A Lévai Casinó már 1908-ban tervezte, hogy az egyesület addigi története három meghatározó személyiségének: Várady Jánosnak, Mácsai Lukácsnak és Botka Tivadarnak megfesteti portréit, és azokat a Lévai Casinó nagytermében helyezi el. Anyagiak hiánya ill. az I. világháború utáni súlyos gazdasági helyzet miatt a terv csak 1935. október 20-án valósulhatott meg, mikor a Lévai Casinó megalakulásának 75. évfordulóját ünnepelve dísztermében felavatta Csorba Katalin lévai festőművésznő Várady Jánosról és Mácsai Lukácsról, valamint Schüle Gusztáv nyitrai festőművész Botka Tivadarról készült portréit. 1945 után a Lévai Casinó, mint valamennyi magyar szervezet tevékenységét erőszakosan beszüntették és vagyonát elkobozták. Az egylet tagjainak pedig nem maradt más hátra, hogy otthonaikba mentsék, ami még menthető volt. Az említett három festményből Várady János és Mácsai Lukács portréi Jánosy Lászlóhoz kerültek, aki rejtegetve megőrizte azokat.
1945 után Várady János neve eltűnt a lévai várostérképről, s emléke is homályba borult. Hosszú évtizedek után dr. Alt Ernő „Barangolás a lévai temetőkben” című a Garamvölgye hasábjain 1992-ben megjelent cikksorozatában idézte fel újra Várady János életét és tette közzé az akkor még a lévai r.k. temető V.1. parcellájában álló síremléke fényképét.
Annak ellenére, hogy Várady János sírhelyét Léva városa védett sírhelynek nyilvánította a Reviczky Társulás 2009. évi temetőfelmérő csoportja szomorúan állapította meg a sírhely felszámolását, és az értékes svéd márvány síremlék eltűnését.
2016-ban pedig Kosztolányi Magdolna mozgalmat indított el a lévai történelmi sírhelyek megmentése és rendszeres gondozása ügyében. Léva városával nagyon jó együttműködést kiépítve egy bővített védett sírjegyzék készült, s a sírokat számos lévai szervezet és intézmény azóta rendszeresen rendben tartja.
2018 februárja végén a Reviczky Társulás által szervezett hagyományos Vince Pince Borfesztivál zsűritagjai a Soproni Borlovagrend képviseletében Károlyi Gyula és Károlyi Balázs (apa és fia) voltak, akik kőfaragó mesterek is egyben. Másnap a lévai temetőben barangolva szereztek tudomást az eltűnt lévai történelmi sírhelyekről, s mint kőfaragók azonnal, ingyenes adományként sírkőre szolgáló anyagot és kétkezi munkájukat ajánlották fel.
Várady János születése 200. évfordulójára készülő helytörténeti előadás kapcsán néhai Jánosy László leánya Duhonyné Jánosy Judit közszemlére bocsátotta a Várady Jánost ábrázoló olajfestményt. Az idő vasfogát már magán viselő festmény restaurálva lett, valamint a restaurált festményről másolat készült, mely a mai naptól a Reviczky Ház nagytermét díszíti.
Időközben a Reviczky Társulás Várady János eltűnt sírkövének elkészítésére és felállítására kérte fel a soproni kőfaragó mestereket, akik ezt az 1992-ben készült fénykép alapján nagy örömmel vállalták. Az új temetkezés miatt Várady János sírkövének felállítása annak eredeti helyén már lehetetlen volt, de szerettük volna, ha közel kerül földi maradványaihoz az új síremlék. Volt a közelben egy Várady családi sírhely, de a hosszas kutatás nem igazolt családi kötődést, s egyetlen üres sírhely sem volt a közelben. Így több okból az találtatott a legkézenfekvőbbnek, hogy az új emlékkő ide az 1848/49-es emlékhely közvetlen közelébe kerüljön.
A Reviczky Társulás szervezésében és anyagi hozzájárulásával 2018 októbere folyamán elkészült az emlékkő betonalapja, október 30-án pedig Károlyi Gyula és Károlyi Balázs személyesen hozták el Várady János emlékkövét és vezetésükkel sor került annak felállítására. Továbbá azt is tudni kell, hogy a Reviczky Társulás határozott kérése volt, hogy Károlyi Gyula és Balázs nevei valamint az adományozás körülményei felkerüljenek az emlékkő talapzatára.
Az, hogy az emlékkő ma itt áll, és hogy a Várady János portré – ha másolat formájában is – de újra közkincs a már említett személyeken kívül Kosztolányi Magdolna, a helytörténeti szakosztály, Wirth Jenő, Zsidó Zoltán, Molnár Csaba, Kosztolányi Sándor, Péter József, Ivkovič Péter valamint Mészáros Lajos és Kondelčík Mária fotósaink önzetlen munkáját dicséri.
Sajnos a mai ünnepségünkre Károlyi Gyula és Károlyi Balázs urak nem tudtak eljönni, de mint mondották lélekben velünk vannak. Ezért kérem, hogy nemeslelkű felajánlásukat, gyönyörű munkájukat és a lévai csapat erőfeszítéseit is egy nagy tapssal jutalmazzuk. Köszönöm szépen!
S hogy a Gondviselés útjai kifürkészhetetlenek, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy míg 2018-ban minden erőnket Várady János emlékköve méltó helyének kijelölésére, engedélyezésére és annak felállítására fordítottuk, addig 2019 elején egy egészen más sírhelyet keresve bukkantunk rá Várady János édesanyja sz. Ordódy Terézia semmilyen temetői nyilvántartásban nem szereplő jó állapotban levő sírkövére a r.k. temető VII. parcellájában, aki 2 évvel fia halála előtt, 1870-ben hunyt el 83 évesen. Kosztolányi Magdolna gyors intézkedésének köszönhetően a sírhely ma már védett sírhely, melynek gondozója a Reviczky Társulás.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Ez a több mint 200 évet felölelő történet is azt bizonyítja, hogy március 15-e szelleme elevenen köztünk élt és él. Kívánom, hogy továbbra is bennünk éljen, erősítsen mindennapi küzdelmeinkben és új tettekre sarkalljon.”
***
Az ünnepi beszédben a közismerten szerény szónok nem beszélt azon egy évtizedes tevékenységéről, melyet Várady János kultuszának ápolásában tett. Müller Péter volt az, aki 2009-ben a Reviczky Társulás temetőfelmérő munkájának eredményeként megjelent „Barangolás a lévai temetőkben” című kiadvány egyik társszerzőjeként az általa írt, lévai római katolikus temetőről szóló fejezetet, az alábbi sorokkal zárta: „Kedves lévaiak, állítsuk fel újra Várady János 1848-as honvédőrnagy, honvédalezredes, országgyűlési képviselő síremlékét, s ne engedjük, hogy nyughelye a múlt homályába vesszen!” Továbbá 2018-ban egy nagyon részletes helytörténeti előadással emlékezett Várady Jánosra, elkészítette gondolati emléktábláját, anyagi támogatásával lett restaurálva a Várady Jánost ábrázoló eredeti olajfestmény, ő készítette el az eredetiről készült másolat digitális restaurálását, de a fizikai munka is közel áll hozzá, hiszen nagy kedvvel ő ásta ki az emlékkő alapját.
Várady János emlékkövének feliratai:
Váradi és Mezőkeszi
VÁRADY JÁNOS
m. kir. honvédalezredes
két ízben országgyűlési képviselő
Meghalt 1872 évi octóber 18-án
életének 54. évében
Áldás és béke hamvaira!
Az emlékkövet 2018-ban
Károlyi Gyula és Károlyi Balázs soproni kőfaragó mesterek
készítették és adományozták.
E helyen őrizzük emlékét. Reviczky Társulás
