(Fotó: Bodzsár Gyula)

Szűkebb pátriámban, az Ipoly mentén talán nincs is olyan település, ahol ne állítottak volna méltó emlékművet az I. és a II. világháborúban elesett katonáknak. 

Ezek egy része teljesen új keletű, a rendszerváltást követő években emelték,  másik része  még a múlt rendszerben került felállításra.  Jóval kevesebb azoknak az emlékműveknek a száma, amelyek  az 1938-as visszacsatolás éveiből származnak.

Mint ismeretes, ebben az időben

az anyaországban törvény kötelezte a településeket az első világháborús emlékművek állítására, s mivel a visszacsatolás után az országzászlós emlékműveket is szorgalmazták,  számos helyen ezt a kettőt összevonták, és országzászlós világháborús emlékművet állítottak.

A második világháború  után újra Csehszlovákiához csatolt Felvidéken a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel az országzászlós emlékműveket, és finoman fogalmazva kezdeményezte azok mielőbbi eltávolítását.

Volt, ahol teljesen lebontásra, volt ahol a korszellemhez igazodva átalakításra kerültek. Ezek egyikével találkozni az 500 lelket számláló Felsőzellőben, ahol a templom alatti területen állt az országzászlós emlékmű, amelyből később a kommunista faluvezetés háborús emlékművet kreált.

Az egyszerű zászlótalpazat elülső oldalán eredetileg minden bizonnyal a koronás magyar címer volt látható, amit nem éppen szakszerű módon eltávolítottak a helyéről, meghagyva kétoldalt a címer díszítését, alá pedig a község címerét illesztették meglehetősen amatőr módon.

A talpazat további oldalain egy-egy táblán kaptak helyet az első és a második világháborúban elesett katonák, míg a harmadik oldalon a fasizmus áldozatainak, vagyis a faluból elhurcolt zsidóknak a névsora olvasható.