A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben hozták létre a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzetet, amely megalakulása 30. évfordulójára kiállítással emlékezik a Gömör-Kishonti Múzeumban. A tárlat május 9-ig tekinthető meg, de csoportos tárlatvezetést tartanak április 4-én, 12-én, 17-én, 25-én és május 2-án 8, illetve 10 órától az iskolák, míg április 17-én 17 órától a felnőttek részére.
A Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet 167,71 km² területen fekszik, s ahogy a megnyitón Gaál Lajos munkatárs hangsúlyozta,
elsősorban a vulkanikus reliefek védelme érdekében jött létre, de állat- és növényvilága is jelentős.
A határ túloldalán terül el a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet, s a két körzet egymással több helyen is közös határt alkot.
Bizony, a kezdetek nem alakultak zökkenőmentesen, sokáig az is bizonytalan volt, hol lesz a körzet székhelye. Eredetileg a füleki várat nézték ki székhelyül, de mivel csak a körzet 28 százaléka tartozott a Losonci járáshoz, így végül Rimaszombatot választották.
A rendszerváltás után Tamásfalára költöztek egy régi parasztházba, ahol az egyik legfontosabb helyi feladatuk volt, hogy el tudják helyezni és élelmet tudjanak biztosítani a hozzájuk érkező sérült vagy beteg madaraknak. A kezdetekről Katarína Gaálová egykori igazgatónő számolt be, s mint hozzátette, ma már kilenc főállású munkatársuk van, így már van mire és kikre építeniük a szakmai munkát.
A tárlat paneleken vázolja fel a tájvédelmi körzet 30 éves történelmét, ahogy annak geológiai és biológiai értékeit is.
Gaál Lajos a körzet geológiai értékeiről számolt be a megnyitó közönségének, hiszen a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet elsősorban az élettelen természet alkotta értékek miatt jelentős, s akár geológiai skanzennek is nevezhetjük. Vulkáni kúpok néhány példányával (Ragács, Nagybucsony), kipreparált füstnyílásokkal (ajnácskői várcsúcs), Bagolyvárral, valamint lávatakarókkal és áramlatokkal találkozhatunk (Pogányvár, Szárkő) itt.
Veronika Rízová a növény-, míg Balázs Csaba az állatvilágról tartott beszámolót. A botanikusok számára a sziklasztyeppék és az erdei sztyeppék nagyon értékesek. Jellemző erdőtársulások a cseres-kocsánytalan tölgyesek, gyertyános-tölgyesek és a szubmontán bükkösök. Különleges értékeket rejtenek a molyhostölgyállományok, a törmeléklejtő erdők és a patakvölgyeket kísérő gyertyános égerligetek.
Eddig mintegy 1 250 növényfajt azonosítottak a területen, s a védett ritka növények közül esztétikai szépségét tekintve is kiemelendő a tájvédelmi körzet címernövénye, a bársonyos kakukkszegfű, a dunai csillagvirág, a kardos madársisak, vagy az ikrás fogasír. Nagyon gazdag a terület madárvilága is, mintegy 220 fajtájuk megtalálható ezen a területen. A Szlovákiában fészkelő 1 100 gyurgyalagból 230 ezen a területen fészkel.
Balázs Csaba figyelmeztette a hallgatóságát arra is, hogy ezen a területen is zajlik az intenzív fakivágás, amely nagyon sok madár életterét veszélyezteti, főleg az odúlakókét. Érdekességként kiemelte a körzet egykori
emblematikus állatának, az ürgének a szomorú sorsát, amely a hetvenes években még a vidék jellegzetes emlősállata volt. Mára szinte az utolsót is kiöntötték.
A tárlaton nemcsak az egyes növény- és állatfajok képét találjuk meg, de egyes állatok kipreparált példányai is közelebb hozzák a tájvédelmi körzethez a látogatókat, sőt interaktív játékokat is kidolgoztak.
A két tájvédelmi körzetet a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által 2007-ben kiadott kötet (Nógrád és Gömör határán) térképezi fel, amely részletesen bemutatja a két tájvédelmi körzet domborzati viszonyait, a két körzet táj- és kultúrtörténetét, de szól a turizmusban rejlő lehetőségekről is. A tárlat – amelynek a megnyitóján részt vett Agócs Attila, Fülek polgármestere is –, Rimaszombat után Losoncra költözik, míg az ősszel ünnepi közgyűléssel köszöntik a neves jubileumot.