Az 1 050 lakosú Garam menti település történelmi múltjának fejezeteiből első alkalommal emlékeztek meg a 170 évvel ezelőtti gyarmati ütközetről. A magyar történelem az alig harminc km-re lévő nagysallói csatát jegyzi, ahol az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik dicső csatája zajlott. 1849. április 19-e fontos eseménnyel íródott be a magyarság és a község történelmébe. Ekkor zajlott a dicső tavaszi hadjárat egyik legvéresebb csatája.
Sem a helyi, sem a környékbeli köztudatban nem volt ismert a gyarmati ütközet. A dokumentumok kéméndi csatát (szomszéd falu) említenek. A község lakói szorgos kutatókkal és történészekkel való egyeztetések után döntöttek úgy, hogy a 170. évforduló alkalmából emlékművet állítanak a csata és a hősök tiszteletére, hogy az utókor is megismerje a falu történetének e fontos eseményét.
A 2013-ban megalapított MAG Polgári Társulás elnöke, Batka Péter vállalta a pályázatírást és a megemlékezés megszervezését. A helyi önkormányzattal való együttműködés eredményeként került sor május 4-én az ünnepi megemlékezésre. Az emlékművet, Varga B. Kálmán művét, a templom melletti téren, a világháborús emlékmű mellett avatták fel. A községi hivataltól induló lovas huszárok, a Szent György Lovagrend képviselői, a szőgyéni 9. Vörössipkás Zászlóalj és Hagyományőrzők, népviseletbe öltözött fiatalok felvonulása ékesítette az ünnepet. Az emlékműnél Vecserka Péter tárogatós szólaltatott meg korabeli dalokat.
Juhász Gyula helytörténész előadásában a Szózattal kezdődött a program, majd Heiszler Katalin, a község polgármestere üdvözölte a helybelieket és a vendégeket, köztük a környék polgármestereit is.A helyi népviseletbe öltözött kisiskolás Batka Réka szép éneke után történelmi ismertetőt tartott Juhász Gyula, majd Pálmai József dömösi tanár adott elő Kárpát-medencei katonadalokat. A leleplezés után Henrich Neviďanský plébános megáldotta az emlékművet, majd koszorúzással és a himnusz eléneklésével ért véget a program első része.
A község kulturális helyiségében (kultúrház hiányában) folytatódott a megemlékezés kiállítással egybekötött történelmi előadásokkal.
Dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész, a hadtudomány kandidátusa, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Múzeumának egykori igazgatója, jelenleg az Országgyűlési Múzeum kurátora kitűnő előadásának témája a tavaszi hadjárat volt. A hallgatóság számára új szemszögből ismertette a Garam mentén zajlott eseményeket. Térképen szemléltette Görgei Artúr és a császáriak hadmozdulatait, végig a Garam mentén.
A gyarmati ütközetben fényes győzelmet arattak a VII. hadtest honvédjei Gáspár András honvédtábornok vezetésével az osztrákok ellen, ám ennek fényét elhomályosította az előző napi nagy horderejű nagysallói győzelem. Maga a fővezér, Görgei Artúr is megjelent a helyszínen, sőt a feljegyzések szerint Gyarmaton éjszakázott Matus Gergely házában. Az előadás igen élvezetes stílusa szinte élővé tette a kor eseményeit.
Gróf Péter, a visegrádi Mátyás Király Múzeum régész-történésze, főmuzeológusa Görgei Artúr emlékezete címmel tartotta meg részletekbe menő előadását a hadvezér máig sokat vitatott és kellőképpen el nem ismert hadi tevékenységéről. Rendkívül izgalmas előadásából nemcsak a hadvezért, hanem magát az embert is megismertük.
Ismertette azt a tényt is, hogy Görgei Artúr emlékét sok helyütt őrzik, nemcsak Magyarországon, hanem a Felvidéken is. Szülőhelyén, Toporcon (Késmárki járás) évente megemlékeznek a hadvezérről, s a település sírkertjében egy márványkőbe rótt magyar vers is őrzi emlékét.
Udovecz György, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség gyalogsági parancsnoka, hagyományőrző ezredes előadásának témája az 1848/49-es szabadságharc katonáinak ruházata, fegyverzete, felszerelése volt. Bemutatta a gyalogság, lovasság és tüzérség teljes ruházatát és felszerelését.
A rendezvény kísérőprogramjában a jelenlévők a bényi Kvitek Marián, valamint a komáromi Duna Menti Múzeum és a lévai Barsi Múzeum gyűjteményéből láthattak harci eszközöket, dokumentumokat. Felemelő érzés volt Kőhídgyarmaton lenni, egy elfeledett, vagy eddig fel sem tárt helyi történelmi eseményre emlékezni. Remélhetőleg hagyományt teremtettek a helyi lokálpatrióták ezzel a megemlékezéssel. Köszönet és tisztelet érte a szervezőknek.
