Harminc év után ismét bemutatták a Naszvadi lakodalmast. A fennállásának 70. évfordulóját ünneplő Csemadok Naszvadi Alapszervezetének legsikeresebb műsora a Naszvadi lakodalmas volt, ezért a szervezet vezetősége úgy gondolta, újbóli bemutatásával méltóképpen emlékeznek meg e jubileumról, mert az értékeket, nem a munka, hanem az emberek nyújtják.
A naszvadi lakodalmak menetét először Szombath Antal volt naszvadi tanító vetette papírra 1938-ban. Ennek alapján 1970-ben Ledniczky Józsefnek köszönhetően került színpadra a Naszvadi lakodalmas. Átütő nemzetközi sikerét a naszvadi származású, 1947-ben Császártöltésre kitelepített Maráz Lászlónak köszönheti, aki akkoriban a magyar rádióban dramaturgként és hangjátékszerzőként dolgozott, és 1976-ban Csávolyon a teljes naszvadi szereplőgárda közreműködésével hang rögzítette az előadást. Ez a hangfelvétel adta az alapját a Megbékélés című rádiójátékának, mellyel 1976-ban Bolognában a nemzetközi hangjáték fesztiválon elnyerte a rendezvény Prix Italia különdíját. A 80-as évek második felében újrajátszották a lakodalmast, olyan magyarországi településeken is mint Bácsbokod, Kiskőrös vagy Felsőszentiván.
Idén a naszvadi CSEMADOK alapszervezetének újdonsült elnöke, Simonics Tibor azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy 30 év után felújítják és ismét színpadra viszik. Az egyes szerepek kiosztása után a februári hónaptól hetente egyszer találkozott a csapat. Az olvasópróbákkal párhuzamosan a márciusi hónapban elkezdődtek a színpadi próbák is Simonics Tibor vezetésével. Itt már teljes létszámban, a naszvadi Csemadok mellett működő Búzavirág éneklőcsoporttal és a zenészekkel kiegészülve próbáltak. Nagy segítséget jelentett számukra, hogy a színjátszó-csoportjuk két tagja a 30 évvel ezelőtti előadáson is szerepelt.
Régen egy-egy harmonikásból és szaxofonosból állt a lagzis zenekar, most pedig harmonikaszó kíséri a Búzavirág éneklőcsoport dalait. A Pettyem népi tánccsoport felnőtt és gyermek tagjai pedig spontán módon ropják a táncot.
A Naszvadi lakodalmas a hagyományokhoz híven a következő részekből áll: a leánykérőből, az egyezkedésből, az ágyvételből, a menyasszony-búcsúzásból, az esküvőből, a vacsorából, a menyasszony kikéréséből, az árgyélustáncból és a menyasszonytáncból, amelyeket a közös szórakozás követ.
Két helyszínen zajlott a naszvadi lagzi egykor, a menyasszony és a vőlegény családjánál felváltva. Miután a vőlegény a lányos háznál kikérte a jövendő párját, sor került az esküvőre, majd a menyasszonyt annak rokonságával együtt meghívták a vőlegény otthonába, ahol megvendégelték őket. Azután a menyasszony rokonsága visszatért a lányos házhoz. A bő egyórás összeállítást, amelyet Simonics Tibor rendezett, a neje, Simonics Tímea pedig az egyes cselekményeket felvezető narrátor szerepét tölti be, népi humorral fűszerezték. Annak végén pedig a hajdani szokás szerint kaláccsal és borral kínálják meg a „gazsiskodó“ közönséget. Legtöbbször a vőfély juthat szóhoz, akit Naszvadon vőfénynek neveztek.
A műsort megelőzően megtörtént a fényképezés is, amelynek a helyi tájház adott otthont. Az előadásra a díszvendégeken kívül meghívót kaptak azok a volt naszvadi lakosok és leszármazottaik, akiket erőszakkal telepítettek ki szülőfalujukból a második világháborút követő lakosságcserék következtében. Az előadás megkezdése előtt a helyi Csemadok alapszervezetének elnöke és a falu polgármestere köszöntötték a jelenlévőket, majd átadásra kerültek a szervezet díjai. Ezt követően elkezdődött az előadás, amelyben megelevenedtek a régi lakodalmak egyes jelenetei, valamint felcsendültek a régi naszvadi lakodalmas nóták. A bő másfél órás előadást szűnni nem akaró vastaps fogadta, amelyet a szereplők egy régi naszvadi énekkel háláltak meg.
A leporolt Naszvadi lakodalmast odahaza még be sem mutatták, már meghívást kaptak az idei Martosi Szabadegyetemre. Július 5-én, pénteken majd a MartFeszt látogatóit is megörvendeztetik e régi-új produkcióval.
Bár félszáz különböző korú szereplő szabadidejét elég nehéz összehangolni, de elképzelhető, hogy azt követően további fellépéseket is vállalnak.
