A magyar hősök emléknapját minden év májusának utolsó vasárnapján tartják Magyarországon. A történelmi Magyarország számos helységében, az elszakított országrészekben is megemlékeztek a május végi jeles napról, a hősök napjáról, így a Felvidéken is. Szőgyénben a hónap utolsó napján, péntek kora estéjén emlékeztek nemzetünk hőseire és hősi halottjaira, a Történelmi Vitézi Rend és az önkormányzat szervezésében.
A Történelmi Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei és a Nyugat-felvidéki Székkapitánysága képviselete mellett jelen voltak és díszőrséget álltak az anyaországból érkezett Magyar Királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület tagjai, a IX. Vörössipkás Zászlóalj felvidéki hagyományőrzői és a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat tagjai.
A megemlékezés a magyarszőgyéni temetőben vette kezdetét, ahol vitéz Trombitás Sándor magyar királyi őrmester sírjánál tisztelegtek, aki a Magyar Arany Vitézségi Érem Hőse címet kapta a II. világháborúban végzett hőstettéért. Sírjára a községi önkormányzat 2003-ban állított emléktáblát. Virágokat és mécseseket helyeztek el az Ismeretlen Magyar Katona sírjára, majd vitéz Kurcz Mihály magyar királyi honvédre emlékezett a közösség, aki a Magyar Bronz Vitézségi Érem kitüntetést érdemelte ki 1945-ben, majd 2010-ben posztumusz vitézzé avatták.
A németszőgyéni temetőben folytatódott az emlékezés, ahol a II. világháború idején Szőgyénben elesett hét magyar honvéd nyugszik, akiknek Smidt Róbert fafaragó készített emlékoszlopot. Innen a Nagyboldogaszony-templom melletti Hősök szobrához, a 2017-ben felújított első világháborús emlékműhöz vonult az ünnepi menet.
Méri Szabolcs polgármester ünnepi beszédében visszaidézte a jeles nap eredetét, mely egy 1917-es törvényre vezethető vissza, amikor Abele Ferenc vezérkari őrnagy levelet intézett gróf Tisza István miniszterelnökhöz a következőkkel: „Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazok nevét, akik lakói közül a hazáért életüket áldozták.“ Egy 1924-es törvény pedig nemzeti ünnepként határozta meg a hősök emlékünnepét – mondta el a polgármester, majd így folytatta:
„A mai nap folyamán tisztelettel adózunk nemcsak az I. és a II. világháborúban elesett hozzátartozók emlékének, de azoknak a világégést túlélő honvédeknek is, akik becsülettel helytálltak és pár évvel ezelőtt még velünk élték idősödő napjaikat. Kötelességemnek érzem megemlíteni, hogy az I. világháborús mozgósítás a lakosság többségét a mezőkön érte, mert még javában folyt az aratás. A behívottak a templom előtt gyülekeztek, ahonnan cigányzene kíséretében Köbölkútra vitték őket, itt vártak a vonatok. Csak a nők, az öregek és a gyermekek maradtak otthon, akiktől nemsokára az állatállományt is elkobozták. A férfiak, akik a gyors győzelem reményében vonultak ki a harctérre, piszkosan, kiéhezve és rongyos ruhákban tértek haza – mármint azok, akik egyáltalán túlélték és nem estek fogságba. A háború Magyar- és Németszőgyénben 58, illetve 56 halálos áldozatot követelt, tiszteletükre a község 1924-ben állította ezt az emlékművet. Mivel a hozzátartozók egyre fogynak, a kollektív emlékezet feladata megadni a tiszteletet mindazoknak, akik történelmünk során életüket adták népünkért, nemzetünkért.”
Végezetül a II. világháború áldozatainak emlékművénél rótta le kegyeletét az emlékező közösség, ahol a Szőgyéni Dalkör háborús dalokat énekelt, majd virágok, mécsesek elhelyezésével és a nemzeti imádság eléneklésével fejeződött be az emlékezés magyar hőseinkre, apáinkra, nagyapáinkra, dédapáinkra.
