Július 12-én emlékeztek meg dr. Kersék János születésének 150. évfordulójáról Léván. Ennek tiszteletére a lévai Kersék János Kör koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott, melyre tisztelettel meghívta a város magyar szervezeteit, intézményvezetőit, polgárait.
Az alkalom nyitányaként Kersék János: Léva c. verse hangzott el Göbő Anna előadásában. Ezután Göbő Sándor, a Kersék János Kör (KJK) elnöke köszöntötte a megjelenteket. Majd egy kis időutazásba vonta be az emlékezőket. Nemcsak a történelem, de mindennapjaink is ismétlik önmagukat. Dióhéjban végigkísérték Kersék János tevékeny, alkotó, termékeny és tartalmas életútját.
Kersék János 1869. július 12-én született Léván. 1902-ben ugyanitt ügyvédi irodát nyitott, amelyet halála napjáig fáradhatatlan buzgalommal vezetett.
Kora fiatalságában, 1885-ben a Bars című megyei hetilap munkatársa, 1894-től főmunkatársa, majd 1914-től felelős szerkesztője lett. Itt jelentek meg első versei, karcolatai, publicisztikai írásai. A Kersék János közreműködésével, s az általa szerkesztett hetilap több évfolyamnyi példánya helytörténeti szempontból pótolhatatlan forrásértékű irodalom.
Irodalmi munkásságának magasba ívelő útját nyolc mérföldkő: nyolc magyar veretű, forró érzésű lírával telített kötet jelzi.
Verseinek minden sorát törhetetlen magyarság és igaz, őszinte érzés hatja át.
Finom hangú, a líra legmelegebb ősforrásából fakadó költeményeit országszerte ismerték és szavalták, számosat közülük meg is zenésítettek, magyar nótaként ismerhetjük őket (Cserfaerdő újra zöldül, Ezüsttükrös kávéházban, Elbúcsúzom szép kedvesem, Édesanyám ne haragudj, Szép szemedbe néztem…). Rákosi Jenő, a magyar kritika legsúlyosabb szavú művelője, mindig a legnagyobb becsüléssel és elismeréssel adózott a költő nagy és eredeti tehetségének, és az ő buzdítására írta meg Kersék egyik legszebb versét, mely azután országos népszerűségre tett szert. A költő egyike volt ama kevés számú hivatottaknak, akik az önálló szlovenszkói irodalom megteremtésén fáradoztak.
Verseskötetei: Hegedős énekek (Bp. 1911), Aranyerdőből kifelé (Bp. 1913), Muzsikálnak (Léva, 1913), Csitri (Léva 1921), Templomcsend (Léva 1925). Harminc kisebb színdarabot is írt, melyek a maguk idejében igen közkedveltek voltak, többnyire színpadra is állították őket. Prózai művei: Kis színművek és jelenetek (Léva, 1923, két kötet), Álomország (mesejáték, Léva 1924), Szirmaiék (népszínmű, három felv. Léva, 1924), A csodasíp, A bűvös kút, Katona temető, Én vagyok az úr a háznál, Szobalányok, Isten a bíró, Lázadó babák, A levél, A hős… Léva városa méltó keretek között ünnepelte meg Kersék János negyvenéves írói jubileumát: Szirmaiék c. 3 felvonásos népszínművét 1924. október 28-án mutatták be, Léván, Faragó Ödön társulatánál.
Kersék János még a háború előtti években tevékeny részt vállalt a közéletben, az országos és városi politikában és őszinte odaadással karolt fel minden nemes törekvést.
Ebben az időben a Birtha József lelkész vezette lévai Református egyházközség főgondnoka volt. A társadalmi és kulturális élet számos területén dolgozott fáradhatatlanul és odaadóan. Tagja volt a reformátusok törvényhozó zsinatjának és törvényvégrehajtó konventjének, a pozsonyi Toldy-körnek, a kassai Kazinczy Irodalmi Társaságnak stb. Az 1925-ben megalakult Szlovenszkói Református Irodalmi Társaság elnökévé választotta.
A Prágai Magyar Hírlap 1927. február 8-i kiadásában így adott hírt Kersék János haláláról:
A szlovenszkói magyar irodalomnak mélységes gyásza van. Kersék János dr., a neves és ismert lévai költő és újságíró ötvennyolc éves korában Komáromban váratlanul meghalt. Halálával egy régi gyökerű, a nagyszerű magyar humuszból termett poéta hunyta le szemét és egy finom, meleg, bensőséges hang hallgatott el, mely nemcsak a szlovenszkói, de az egész magyarság lelkében mindig is csengő visszhangra talált…
Az alkalom folytatásaként dallamokban is felcsendült egy Kersék János vers – ezúttal nem magyarnóta, hanem egy friss megzenésítés: „Az idő” c. verset Göbő Anna és Sándor adta elő.
A megemlékezést koszorúzási ünnepség zárta. Koszorúikkal is tiszteletüket tették Kersék János emléke előtt: a Kersék János Kör, a Lévai Magyar Asszonyok Ligája, a Csemadok Lévai Alapszervezete, a Reviczky Társulás, a Lévai Szent László Kör.
Kersék János magasztos – Taby Ica tervei alapján készült, és nyolc évig tartó adománygyűjtést követően közadakozásból emelt – síremlékét 1935. június 20-án leplezték le. A síremlék a rendszerváltás utáni években sajnos, primitív vandalizmus célpontjává vált, ismeretlen elkövetők eltávolították róla a csőrében babérkoszorút tartó turul szobrot.
A Kersék János Kör évekkel ezelőtt tervbe vette a síremlék turuljának helyreállítását, amelyre ezidáig a legkülönfélébb okok miatt sajnos nem került sor. Idén ismét terítékre került a téma, bíznak benne, hogy hamarosan a már felújított síremlék mellett találkozhatnak majd.
