Napjainkban nagyon elterjedt jelenség a testfestés, némelyek szinte mániákusan íratják magukra az egyre nagyobb bőrfelületet meghódító színes ábrákat. Hogy ennek a divathóbortnak a gyökerei milyen régre nyúlnak vissza, annak szemléltetésére bevezetőül álljon itt egy rövid történelmi visszapillantás.
A „tattoo“ szó a tahiti „tatu“ kifejezésből származik, ami röviden annyit jelent: nyomot hagyni valamin. Egy vitatott állítás szerint a tetoválást már i. e. 1 200 évvel ezelőtt is használták, célja pedig az idők során kultúráról kultúrára változott, fontos szerepet töltött be szertartásokban és a hagyományokban.
A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi, az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmia viselte, akinek a korát megközelítőleg 5000 évesre becsülik. Bőrét párhuzamos keresztre emlékeztető rajzolatok díszítették. Egy thébai női múmián egyértelműen festéknyomokat találtak szintén az i. e. 4 évezredből. Hasonló korú mezopotámiai agyagszobrokon is tetoválás látható. Hérodotosz feljegyzései szerint a trákoknál a tetoválás a nemesség jelképe volt.
Aetius orvos i. e. 6. századból származó leírása alapján a tetoválásra kijelölt területet először fertőtlenítő hatású növények levével mosták le, majd a formát tűvel böködték a bőrbe, végül alaposan bedörzsölték a tintát, melyhez hagymalébe kevert egyiptomi fenyő kérgét, rozsdát, gubacsot és kénsavat használtak.
A katonákra felderítőik és rangjelzésük könnyebb azonosítása érdekében került tetoválás. A rómaiaknál a bűnözőket és rabszolgákat jelölték meg bőrbe karcolt jelekkel. Az ázsiai népeknél, főleg egyes kínai és vietnámi törzseknél az állatábrázolások voltak gyakoriak. A ma ismert japán, az egész testre kiterjedő színes tetoválás az 1700-as években alakult ki, amikor színes ruhát csak a királyi család hordhatott, ezért a közemberek testüket színes tetoválással ékesítették. Az amerikai, afrikai és óceáni népeknél is gyakori volt a test díszítése bőrbe karcolt jelekkel. Az európai népeknél a tetoválás újbóli felfedezése egy Polinéziából Londonba hozott férfi által terjedt el az 1600-as években.
A 19. és 20. század elején illegális volt a tetoválás, elsősorban a börtönökben vált szokássá. Napjainkra viszont általánosan elfogadottá, sőt, divattá vált, szinte minden korosztály és társadalmi réteg képviselőinél találkozunk testdíszítéssel. Az első tetoválógépet 1891-ben Samuel O’Rilley szabadalmaztatta Thomas Alva Edison elektronikus tolla alapján.
E rövid történelmi áttekintés után azonban rá kell térnünk arra, hogy a Particle and Fibre Toxicology Journal című szakfolyóiratban napvilágot látott tanulmány szerint aggasztó dolgot figyeltek meg a tetovált emberek testében, melyek alapján mindenképpen érdemes megfontolni, valóban fel kívánjuk-e keresni a tetoválószalont, s ha mindenképpen ragaszkodunk hozzá, mennyire rajzoltassuk tele a testünket.
Egy kutatócsoport megállapítása szerint fémszennyezettek azoknak az embereknek a nyirokcsomói, akiknek a testét tetoválás borítja. A tanulmány szerint a fémek a hónalji, ágyéki és nyaki nyirokcsomókban gyűltek össze. A szakértők a kutatás során elhunyt tetovált, valamint tetoválással nem rendelkező emberek testét vizsgálták.
A tetováltak nyirokcsomóiban vas-, króm-, és nikkelszemcséket találtak, melyek átmérője 50 nanométertől 2 mikrométerig terjedt. Ezek a szemcsék ugyan rendkívül parányiak, ennek dacára mégsem veszélytelenek, mivel a nanorészecskéknél a felület/térfogat aránya sokkal nagyobb, mint a méretesebb részecskék esetében, aminek következtében több toxikus anyaggal szennyezhetik a szervezetet.
A legmeglepőbb azonban az a megállapítás, hogy a fémszennyeződés nem a festékből származik, hanem a tetováló pisztoly tűjéből. A kutatók nagyjából 50 fajta festékmintát vizsgáltak, s egyikben sem mutattak ki fémrészecskéket, bár természetesen akadtak szennyeződések a festékekben is, a zöld, kék és piros festékben például titán-dioxidot azonosítottak, amely a kopás során a tűre kerülhet. A fekete festék ugyanakkor nem tartalmazta az említett anyagot.
A felfedezés megmagyarázhatja, miért vált ki a tetoválás egyeseknél allergiás reakciókat. Hogy a nyirokcsomókban felhalmozódó fémeknek hosszabb távon milyen egészségügyi hatásai lehetnek, egyelőre nem tudni, ennek kiderítéséhez a szakértők szerint további kutatásokra van szükség.
Nos, akárhogy is reagálunk erre a hírre, az egészségügyi szempontok mellett azt sem árt figyelembe venni, hogy az annyira áhított és büszkén viselt tetoválás idővel nagyon zavaróvá válhat viselője számára. Eltávolítása viszont nem egyszerű, s költséges feladat, mely minden esetben lézeres technikát és gyakorlott szakembert igényel.
