Fotó: denniks.sk

Tudtuk, hogy velejéig romlott társadalomban élünk, tudtuk, hogy az alvilág és a nagypolitika kórosan összefonódott, hiszen már a maffiaügyben minden bizonnyal illetékesnek számító Mikuláš Černák is megmondta: „Úgy, ahogy a maffiának szüksége van a politikusokra, ugyanúgy egyes politikusoknak is szükségük van a maffiára.”

Ez a „tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit“ elven alapuló kedélyes bratyizás jellemezte a köztörvényes bűnözők és a politikai élet „tisztes” képviselőinek viszonyát Mečiar óta, s a Kočner-féle kommunikáció rávilágított, a múlt árnyai egyáltalán nem tűntek el mindennapjainkból, sőt, a helyzet annál is súlyosabb, mint legrosszabb álmainkban feltételeztük volna.

Monika Jankovská ügye rávilágított, annak, hogy a szlovákiai átlagpolgár vajmi kevésbé bízik nemcsak a politikusokban, hanem az igazságszolgáltatásban is, bizony nyomós, mi több, nyomasztó okai vannak.

Mint ismeretes, a hatóságok a Kuciak-gyilkossággal és a hamis váltókkal kapcsolatban több bíró telefonját lefoglalták, köztük Monika Jankovská igazságügyi államtitkárét is, akit azzal gyanúsítanak, hogy Marián Kočnerrel, a Kuciak-gyilkosság megrendelésével gyanúsított nagyvállalkozóval kommunikált. Jankovská ugyan váltig hajtogatta, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem állt kapcsolatban Marian Kočnerrel, de ezt előtte többen is állították mostanában…

A gyanú szerint azonban nemhogy nem álltak kapcsolatban, hanem mintegy 6000 üzenetet és telefonbeszélgetést váltottak egymással. Kočner a Markíza televízióval kapcsolatos váltóhamisítási ügy miatt tavaly júniusban vizsgálati fogságba került. A Jankovskával folytatott kommunikációja alapján többször nyomást gyakoroltak Zuzana Maruniakovára, az ügyben illetékes bíróra.

Kočner Jankovskán keresztül juttatta el kéréseit a bírónőhöz, azt szerette volna elérni, hogy Maruniaková a négy váltó közül legalább egyről mondja ki, hogy valódi. Ezt még a jövő évi parlamenti választás előtt szerette volna kieszközölni, attól tartva, hogy később erre már nem lesz mód.

A kommunikáció szerint február 26-án, a Kuciak-gyilkossággal kapcsolatos cikkek megjelenésekor Kočner megkereste Jankovskát, és jelentőségteljesen érdeklődött az ügyükről dönteni készülő bírónő hogyléte felől, Jankovská pedig azt válaszolta, hogy Maruniaková jól érzi magát, csak kicsit megijedt. Mire Kočner azt írta, hogy „a bírónő tegye, amit kell, különben úgy végzi, mint Kuciak”.

A  Denník N információi szerint a bírónő Jankovská bábja volt, többször is megzsarolta őt, emlékeztetve, legyen hálás, mert neki köszönheti, hogy bíró lehet.

Monika Jankovská tagadja, hogy a nyilvánosságra került üzenetváltások valódiak lennének és állítja, „több változat kering belőlük az országban”.

A kommunikációban azonban többször is szó esik arról, hogy Jankovská éppen hol tartózkodik, például 2017 decemberében Mexikóban járt a férjével, erről Kočnernek is beszámolt. A Denník N információi szerint a kommunikáció több ezer ehhez hasonló üzenetet tartalmaz. Ha valóban Tóth hamisította volna az üzeneteket, akkor szinte napra pontosan tudnia kellett volna, hogy Jankovská merre jár.

Kočner és Jankovská más bírókkal kapcsolatban is kommunikált. A vállalkozó több bíróra is rákérdezett, az államtitkár pedig közölte róluk, hogy lefizethetőek-e, vagy nem, néhány esetben azt is, hogy mennyi pénzzel.

Nos, amennyiben ez valóban így történt volna, abból egyenesen következne, hogy a volt igazságügyi államtitkár Kočner „majmocskájaként” úgy táncolt, ahogy Kočner fütyült, mi több, a pozíciójával visszaélve zsarolta a bírónőt, hogy Kočner akarata szerint döntsön. Tette pedig mindezt annak ismeretében, hogy Kočner fenti kijelentése tulajdonképpen halálos fenyegetésnek számított.

S Jankovká ezek után a közfelháborodás hatására ugyan lemondott igazságügyi államtitkári funkciójáról, ám a lehető legtermészetesebb módon visszatért a bírói székbe, hogy ott ítélkezzen mások felett!

Nos, ilyenkor az embernek egyetlen kézenfekvő megállapítás juthat az eszébe: innen már nincs lejjebb. Csakhogy emlékezzünk rá, hogy a Kuciak-gyilkosság kapcsán is ezt gondoltuk, s azóta hány sötét ügyre derült még fény… Ennek ismeretében rá kell döbbennünk, hogy sajnos van még lejjebb, a szlovák társadalom egy olyan sötét verem mélyére került, ahonnan hosszú és küzdelmes lesz a kievickélés.

Teljes megtisztulásra ne is számítsunk, mert itt annyi sötét titok lappang és oly sok embernek áll érdekében, hogy ezek fedve maradjanak, hogy erre szinte esély sincs. A büntetőjogi következményekben pedig nem reménykedhetünk, amíg a Jankovská-félék ilyen gyanú árnyékában háborítatlanul ülnek, ülhetnek a bírói székben.