Nagy port kavart a napokban Donáth Anna momentumos EP-képviselő szerencsétlenkedése a Progresszív Szlovákia kampányrendezvényén, miszerint a felvidéki magyarok legyenek büszke szlovákok is.
Szokatlanul sokan háborodtak fel az eseten, mely a himnuszt betiltó törvényhez hasonló – de némileg kisebb intenzitású – indulatokat gerjesztett. Akik viszont ismerik e párt és egész pártcsaládjának a tevékenységét, nem lepődtek meg különösebben ezen a „böszmeségen”.
Hiszen pár nappal korábban éppen Donáth Anna elnöke ámokfutott egy hasonlót, amikor a romániai elnökválasztási kampány hajrájában egy románnak szaladt korteskedni az egyetlen magyar jelölttel, Kelemen Hunorral szemben.
Mindez csak beleilleszkedik abba a sorba, amit a párt létrejöttével kezdett meg, jelesül, hogy a közhangulat aljas módon való felhergelésével megpuccsolta a történelmi esélyű budapesti olimpiát.
Egyes „rossz nyelvek” szerint mind a Momentum, mind az elvtestvéreinek számító más pártok (Progresszív Szlovákia, ALDE stb.) valójában egy tőről fakadnak, s azt hivatottak beteljesíteni, hogy egyazon értékrend mentén történjenek hatalomátvételek Közép- és Kelet-Európában. Ennek gyanúját csak igazolja, hogy valamennyi párt/mozgalom egyszerre alakult, egységes színekkel, szólamokkal, retorikával operálnak, egyazon politikai (szélső liberális) értékrendet képviselnek és felettébb gyanúsan közeli kapcsolatot ápolnak egymással (mintha csak egy keltetőből érkeztek volna).
Ennél a pontnál az olvasók egyik része egyszerre kiált fel, hogy Soros!, a másik pedig, hogy már én is összeesküvés-elméleteket gyártok. Megítélésem szerint a valóság ennél némileg árnyaltabb. A köznyelv valóban hajlamos egy komplex jelenséget leegyszerűsítve tálalni, ez esetben az öreg „filantróp spekulánsunk” nyakába varrni a storyt – persze nem gondolom, hogy neki ne lenne benne némi érdeke, de meggyőződésem, hogy nagyobb buli ez annál, hogy Gyuri bá’ egyedül akarná kipörgetni a gépen a cseresznyéket. De kétségtelen, hogy a szálak geopolitikai sakktáblához vezetnek, ahol merőben más érdekek állnak szemben egymással – melyet ezek a „tiszta tekintetű, ártatlan és tiszta srácok” sem tagadnak (pl. viszonyuk Macronhoz, a migránskrízishez stb.).
Visszatérve a PS Magyar Platformjának momentumos alakításához, szeretném leszögezni, nem gondolom, hogy nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani neki.
Sőt, ha nem lett volna e „freudi elszólás”, akkor a felvidéki közösség nagy része ugyanolyan közönnyel tekintett volna erre a magyar platformra is, mint azokra a hasonló próbálkozásokra, melyek korábban felbukkantak.
Ám a fiatalka képviselőnő – aki tavasszal jobban meglepődött, hogy EP-mandátumot szerzett, mint bárki más – szépen ráirányította közösségünk figyelmét a mozgolódásra és balszerencséjükre egyből meg is gyűlöltette azt a nagy többséggel.
Holott az, hogy egy szlovák párt nyitott a magyar témákra, ügyekre, alapvetően nem kellene, hogy rossz legyen. Sőt üdvözlendő, hogy hatalmi helyzetből akár a megoldásokhoz is hozzá tudhatnak majd esetleg járulni. Márciusban az új parlament és az új kormány megalakulásával kiderül, hogy ebbéli kliséik mennyire voltak őszinték, de azt még ők sem gondolhatják komolyan, hogy ilyen kirakatszinten lássák el a felvidéki magyar érdekképviseletet. A magyar káderösszetételük leplezi le őket ebben leginkább, hogy mennyire is gondolják komolyan mindezt, s hogy valójában puszta szavazatszerzési technikának szánják.
Máskülönben nem politikailag képzetlen, jellegtelen és országosan teljesen ismeretlen kirakatmagyarokat állítottak volna Annácska mellé a színpadra.
A magyar szavazóbázis szlovákokra való bizonyos részű átszavazása ugyanis eddig sem volt ismeretlen fogalom, ráadásul jelenleg kínálkozik némi piaci rés is ezt illetően, ám ez a felvidéki magyar etnikai politizálást nem kellene, hogy különösebben megrázza. Viszont ebben a szétzilált és megtépázott állapotában ilyen ártatlan bohóckodás is érzékenyen tudja érinteni azt.
Mindazonáltal egyet le kell szögezni ezzel a magyar platformmal és a Momentum megdöbbentő viselkedésével kapcsolatban. Mégpedig azt, hogy újszerűen intézményesítették a politikai aktivizmust (értsd: nem magyar pártokban való kirakatszerepek betöltését). Mint egy korábbi írásunkban fejtegettük, a politikai aktivizmus virágkorát élte tájainkon a két világháború alatt, majd a kommunisták is használtak pár kitartottat ilyen célokra, a rendszerváltás után pedig inkább rejtett módon, mintsem kirakatba helyezve működött ez az irányzat.
A PS Magyar Platformmal viszont immáron intézményesült. Ezt tovább árnyalja, hogy nem nemzeti alapon szerveződve működnek e pártok, hanem éppen ellenkezőleg nemzetközi jelleggel (mint korábban a kommunisták),
hálózatszerűen, amiből olyan paradoxon szituációk bontakoznak ki, mint a momentumosok meghasonulása, tehát, hogy magyar jelöltekkel szemben kampányoljanak többségi nemzethez tartozó politikusoknak az anyaországon kívüli magyar területeken.
Bár erős kifejezés és kézzel-lábbal tiltakoznak is ellene Fekete-Győrék, ám ez mégiscsak nettó nemzetárulás, amihez hasonlót még Gyurcsány és a szocialisták sem mertek korábban. Pedig e nemzetpolitikai konteó már 100 éve fennáll, és a kommunizmus, illetve a visszacsatolás éveit leszámítva a mindenkori magyar kormányok, sőt a mindenkori magyar politikai elit gondviseléssel anya(országként) tekintett a határokon túli magyarságra mind a jobb-, mind a baloldali kormányok idején. Ebben ugyanis konszenzuszos egyetértést hoztak létre, egyfajta politikai minimumként, ami bár torzult időnként, de még a Gyurcsány-kabinet alatt sem szűnt meg. Igaz, akkoriban jócskán csökkent az erkölcsi, anyagi vagy eszközbéli támogatás, de arra mindeddig nem volt példa, hogy magyarországi politikai szereplő saját, anyaországon kívül élő véreivel helyezkedett volna szembe nem magyar javára.
A hangulatot és az érzelmi túlfűtöttséget nézve az egész kampány meglehetősen kontraproduktívvá vált a Progresszív Szlovákia és magyar platformja számára.
Így internacionalista macronizmus ide, lila globalizmus oda, vélhetőleg a momentumosok egy darabig nem lesznek túl szívesen látott vendégek Trubanéknál.
Mondhatnánk azt is, hogy kellett nekik, mint progresszíveknek Donáth Anna kampánya…
