A szlovákiai egészségügyi nővérek helyzetéről közölt beszélgetést a vZdravotníctve.sk Marek Eliáš tollából Iveta Lazarovával, a Szlovák Egészségügyi Nővérek és Szülészasszisztensek Kamarája elnöknőjével.
A beszélgetést a szerző azzal vezeti fel, hogy amennyiben el kéne döntenünk, vajon melyik egészségügyi foglalkozás változott a legtöbbet az elmúlt harminc év alatt, bizonyára a nővérekre esne a választásunk. Történt mindez már a külsőségek vonatkozásában is, hiszen a szürkéskék ingruha, a fehér kötény és a háromszögletű nővérfityula végleg a múlt ködébe veszett. Ez azonban csak külsőség, ennél gyökeresebb változás következett be a rendszerváltást követően az egészségügyi nővérek helyzetében.
„Az egészségügyi nővérek is ugyanolyan reményteljes várakozással fogadták a bársonyos forradalom hírét, mint a lakosság bármely más képviselői. Csakhogy a társadalmi változások az egészségügyben nagyon lassan nyilvánultak meg és eléggé fájdalmasak voltak“ – nyilatkozta Iveta Lazorová.
Az első fordulatok gazdasági jellegűek voltak. Megváltoztak az egészségügyi intézmények tulajdonosi viszonyai, létrejöttek az egészségügyi biztosítók. Lehetővé vált licenc kiváltásával vállalkozóként dolgozni. Létrejöttek az otthoni gondozószolgálati ügynökségek, ahol a nővérek önálló tevékenységet folytatnak.
„Megváltozott a munkarend, a betegek kevesebb időt töltenek a kórházakban. Fontos és korábban teljesen ismeretlen tényező volt az egészségügy finanszírozása és az egyes egészségügyi kezelések térítése“ – mondta Lazorová.
„Amíg a szocialista egészségügyben nem kellett foglalkoznunk munkánk, az általunk nyújtott kezelések finanszírozásával, a privatizációval ez a terület előtérbe került, amire nem voltunk felkészülve“ – tette hozzá.
Képzés tekintetében a legnagyobb változások ugyancsak az egészségügyi nővéreket és a szülésznőket érintették. „Egyfajta átmeneti időszak alakult ki, amikor az említett egészségügyi dolgozók magasabb szinten bővítették tudásukat, hogy megfeleljenek az új betegellátási metódusok követelményeinek“ – mondta a nővérkamara elnöke.
Külön kategória jött létre azokból az egészségügyi dolgozókból, akik a nővérek munkáját egészségügyi asszisztensként segítik. A nővérképzés már nem középiskolai szinten zajlik, 2002-től főiskolai tanulmányok során szereznek képesítést. Ugyanakkor ezen a területen is kötelezővé vált az egész életen át tartó képzés, amit nem mindenki fogadott örömmel.
„Megváltozott a felelősségvállalás is, a szocializmusban ismert kollektív felelősséget személyes felelősségvállalás váltotta fel“ – említette a következő változást Lazorová.
Törvénybe foglalták az egészségügyi dolgozók etikai kódexét, meghatározták a betegek jogait, s a reformtörvényekkel fokozatosan átalakult a teljes egészségügyi rendszer. „Közszolgálatiból piacágazattá vált, amire nem voltunk felkészülve“ – jegyezte meg az elnöknő. A változó folyamatokkal együtt megváltoztak a kollektíván belüli viszonyok is az egészségügyben. „Napjainkban a nővérek, orvosok és más egészségügyi dolgozók a kollektíván belüli viszonyok romlásáról beszélnek, ami a változásokra való felkészületlenség egyik jele“ – vélte.
A kórházak hálózata és a foglalkoztatás a szocialista Csehszlovákiában nem tükrözte a valódi szükségleteket. A hálózat túl sűrű volt és a kötelező foglalkoztatás a kórházakban is felesleges posztok és tevékenységek kialakításához vezetett.
A bársonyos forradalmat követően beszédtémává vált egyes kórházak bezárása és az ezzel járó elbocsátások veszélye. „Megszűntek a létbiztonság alapjai – a foglalkoztatás és a megélhetés biztonsága, miközben a nyugati országokban lehetőség nyílt számukra a kórházi nővérként, házi gondozóként való elhelyezkedésre, s ez az egészségügyi nővérek jelentős mértékű elvándorlásához vezetett“ – emlékeztetett Lazorová.
Ez viszont nálunk nővérhiányt eredményezett, az alacsony bérek nem ösztönöztek maradásra. „Az itthon maradt nővérek igyekeztek tiltakozásokkal, petíciókkal béremelést kiharcolni, de idővel arra a megállapításra jutottak, hogy idehaza nem becsülik meg őket“ – állapította meg Lazorová. Amikor 2011-re nagy nehezen kiharcolták a javadalmazásukat szabályozó törvényt, az orvosok tettek nekik keresztbe. A Szlovák Orvosi Kamara ugyanis az ügyben az Alkotmánybírósághoz fordult, mely a törvényt hatályon kívül helyezte.
De előtte sem volt jobb a helyzet. „A munkáltatók megtalálták a módját, hogyan kerüljék meg a törvényt. Az egészségügyi nővéreket átminősítették adminisztratív dolgozókká, vagy ápolókká. Sok nővér ekkor távozott Szlovákiából, mert igazságtalannak érezték ezt az eljárást“ – mondta a nővérkamara elnöke.
Azóta eltelt 30 év, s a nővéreknek ma is harcolniuk kell azért, hogy egyenrangú félként kezeljék őket. „Állandóan bizonygatnunk kell, mit jelent a betegellátás, és milyen fontos szerepe van az egészségügyi gondoskodásban. Egyes orvosok nehezen békélnek meg a változásokkal, azzal, hogy a nővérek és szülésznők már nincsenek alárendelt helyzetben, hanem partnerekké váltak a betegellátásban, s magasabb képzettségüknek megfelelő szélesebb kompetenciákat követelnek“ – vélekedett Lazorová.
Változnak azonban maguk a betegek és az elvárásaik is. „Passzív alanyból aktívvá váltak, gyakran nagyon tájékozottak és asszertív magatartást tanúsítanak, nemcsak a minőséget várják el, hanem azt is, hogy partnerként kezeljék őket, s erre még nem minden esetben vagyunk felkészülve“ – ismerte el.
„Meggyőződésem, hogy komoly előrelépést tettünk és igyekszünk a világszínvonalú módszereket átültetni a mindennapi gyakorlatunkba, de ez lassú és nehéz folyamat részben amiatt is, mert nem kapunk hozzá kellő támogatást a közigazgatás, az államigazgatás és a politikusok részéről“ – nehezményezte.
A nővérkamara számára fontos, hogy a nővérek ne csak az egészségügy irányításában kerüljenek vezető pozíciókba, hanem a politikai életben is kellő képviselethez jussanak. „Csak így gyakorolhatunk befolyást az egészségügyi döntésekre. Természetesen ki kell használnunk a nővérek képzettségi potenciálját a betegápolás menedzselésében és a működő betegellátó csoportok kialakításában“ – tette még hozzá.
