Hatvan éve a színpadon állni és szolgálni a közönséget, úgy gondolom, amilyen gyönyörű, éppoly embert próbáló feladat is. És pontosan ez idősebb Derzsi György esete, aki 1958 óta szórakoztatja igényesen a csallóközi és a magyarországi közönséget.
Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy alig két év múlva tölti be a nyolcvanat, akkor az a teljesítmény, amit tegnap a színpadon láthattunk, egyenesen bámulatos! A Városi Művelődési Központ színpadán tegnap Derzsi György volt a legidősebb fellépő – a vendégei évtizedekkel voltak fiatalabbak, és a gyerekei, unokái lehettek volna – ebből azonban semmit se lehetett észrevenni.
Olyannyira vitalitással volt jelen a színpadon, hogy amikor történetesen más is ott állt mellette, akkor is magára vonta a figyelmet. Az a kincs pedig, amit a torkában őriz, bármelyik pályakezdőnek ajándék lenne.
Hogy erről az estébe hajló novemberi vasárnap délutánról is írjak valamit? Elég, ha annyit írok, hogy a műsor végére az emberek tenyere a sok tapstól kivörösödött? Hogy a közönség együtt énekelte a színpadon állókkal a jól ismert slágereket? Hogy a színházterem tömve volt, és a nagy érdeklődésre való tekintettel este meg kellett ismételni a műsort?
A műsor házigazdája ifj. Derzsi György volt, aki apjával kapcsolatos anekdotikus történetekkel szórakoztatta a közönséget. Rajta kívül fellépett még Kollár Katalin, Lelkes Reni, Dezsi Zsolt, Kovács Koppány és Vadkerti Imre.
A zenei kíséretről pedig Derzsi György zenekara, a Magiszter és a Komáromi Kamarazenekar gondoskodott, Medveczky Szabolcs vezényletével.
