A hazai borkultúra a turizmus egyik alappillére tájainkon. Az Alsó-Garam mentén, és az Érsekújvári járásban több olyan kedvező földrajzi feltételekkel rendelkező település van, ahol komoly előrelépések történtek a borkultúra fejlesztésében. Kürt, Kéménd, Muzsla és Garamkövesd borászai is egyre igényesebben foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Ennek egyik „titka”, hogy szakemberekben is bővelkedik ez a tájegység.
Közülük az egyik legifjabb Geönczeöl Attila mérnök, aki a gödöllői egyetemen sajátította el a szakmai ismereteket, s ma már ismert borászként, termelőként és szakemberként van jelen a piacon a termékeivel. Neve megjelent a Magyar Közösségi Összefogás képviselőjelöltjeinek listáján is. Erre is kitérve faggattam őt jövőbeli elképzeléseiről, munkájáról – és persze a hazai gazdasági problémák megoldásának lehetőségeiről.
A közelmúltban létrehozták a Szlovákiai Magyar Borászok Polgári Társulását. Miért volt ez fontos az Önök számára, akik területenként is szervezik a borversenyeket, fesztiválokat, s kitűnő borászaik egyre jobban betörnek nemcsak a hazai piacra, de már a nemzetközi piacokon is megjelennek?
A polgári társulás hármunk – Sütő Zsolt, Bott Frigyes és jómagam – kezdeményezésére jött létre. Lassan két évtizede beszélgetünk, tárgyalunk, vitázunk arról, hogyan kellene fellendíteni a felvidéki borászatot, megteremteni borvidékeink arculatát, megállítani a szőlőterületek csökkenését. Ez nemcsak a regisztrált borászok ügye, akik tagságunkat alkotják, immár 28-an, de ugyan ki más harcolhatna e célokért hitelesebben, mint aki ebből a tevékenységből próbál megélni? Hatalmas értékeken ül a felvidéki magyarság, amit ha nem veszünk kézbe, majd jönnek mások, akiket csak a profit érdekel. Ráadásul, ha jól csináljuk, számos családnak jelenthet megélhetést, szépül a táj, fejlődik a turizmus, és a megerősödő vállalkozók támaszai lehetnek a helyi kultúrának is.
Milyen célkitűzései vannak e hazai összefogásnak, miben segíti az Önök szakmai fejlődését?
Az elmúlt években számos kis és közepes borászat és helyi szőlész-borász közösség indult el egy nehéz úton: romjaiból újrateremteni a minőségi borkultúrát. Ahány ember, ahány polgári társulás, annyiféle elképzelés, ezért szükség van közös platformra, megbeszélni, egyeztetni a munkánkat, összefogni, hogy ne forgácsolódjanak szét az erőfeszítéseink. Amiben pedig egyetértésre jutunk, azért közösen tennünk is kell. Szeretnénk ellátni a felvidéki magyar szőlész-borász szakma érdekvédelmét, szellemiekben és anyagiakban egyaránt fejleszteni borvidékeinket, arculatot építeni a felvidéki bornak.
Ön közismert szakember, nemcsak a régióban, de Magyarországon is részt vesz, sőt előad nemzetközi konferenciákon, legfőképpen mint borszakember, ezenkívül „van véleménye” a hazai piacgazdaság és a mezőgazdaság témájában, egyrészt kritikai értelemben, másrészt az elképzeléseit is kinyilvánítja hazai fórumokon.
Agrárközgazdász és szőlész-borász szakmérnöki végzettségem van, szakmai és marketing-tanácsadóként, szakíróként is dolgozom, több szakmai egyesületben, polgári társulásban vagyok elnök, elnökségi tag, főtitkár, és természetesen a saját pincémet is igazgatom. Számos nemzetközi borversenyen, rendezvényen, szakmai úton veszek részt a világban. Ha valamit megtanultam, az az, hogy egy társadalom akkor egészséges és életképes, ha megfelelően önellátó, megbecsüli a szakembereit, oktatóit, vállalkozóit. Elképzelhetetlen például, hogy egy olasz vagy portugál étteremben ne a regionális alapanyagokból készítsék az ételeket, ne helyi italokat szolgáljanak fel, hiszen mindenki tudja, hogy ez is fontos része a helyi gazdaságnak, ami megélhetést biztosít nemcsak a közvetlen gyártóknak, hanem az őket kiszolgáló szolgáltatóknak, vagy áttételesen hatással van a helyi kulturális életre, oktatásra, politikára is. Itthon a külföldön szerzett tapasztalatomat próbálom hasznosítani, átadni szakmai és ismeretterjesztő rendezvények szervezésével (például az idén már 15. alkalommal megrendezett garamkövesdi borászati tanfolyam), tanácsadással. Szerencsés vagyok, mivel a hivatásomul választott szőlészet-borászat igen összetett tevékenység. Mezőgazdaság, élelmiszeripar, rendezvényszervezés, értékesítés-marketing, turizmus, művészetek, politika-szakpolitika egyszerre.
Mint ismeretes, az Ön neve is ott szerepel a Magyar Közösségi Összefogás választási listájának 45. helyén. Kitűnő szakember, akinek szabadidejét teljes mértékben lefoglalja a szakma, mi készteti mégis arra, hogy politikai síkon is megméresse magát, felkérésre, vagy önként gondolta, hogy megméreti magát?
Eszemben sem volt korábban, hogy politikai pályára lépjek. Viszont tavaly ősszel érkezett az Összefogás mozgalomtól egy felkérés, hogy segítsek megírni a felvidéki mezőgazdasági programot. A beszélgetések során aztán nekem szegezték a kérdést, hogy indulnék-e független szakemberként a listán. Rövid gondolkodás után elvállaltam, mert úgy vélem, felvidéki magyarként nem szabad kihúzni magamat a felelősség alól. A 45. szám nem igazán befutó hely, viszont ha a személyem és érveim néhány száz vagy ezer embert meggyőznek arról, hogy érdemes hiteles magyar képviseletet juttatni a szlovákiai parlamentbe, már elértem a célomat. Az is meggyőződésem, hogy akár bejut ez a formáció, akár nem, a munkát folytatni kell, felvidéki vidékfejlesztési iroda létrehozásával, szakmai alapon, aktívan. Nyilván ehhez az anyagiakat meg kell teremteni, de az eddigi tevékenységem/tevékenységünk talán például szolgálhat arra is, hogy szinte a semmiből, állami támogatások nélkül is lehet eredményeket elérni.
Ha bejutna, mit szeretne megvalósítani, jó útra terelni a felvidéki magyar termelői piac területén?
Jól átgondolt, hatékony vidékfejlesztésre van szükség a magyarlakta területeken. Fel kell vállalni, hogy mi igenis a felvidéki magyar és regionális politikában vagyunk érdekeltek. Nem mondom, hogy nem kell foglalkozni az országos ügyekkel, de ne vesszünk el bennük. Számunkra azok a járások, települések legyenek a legfontosabbak, ahol magyarok (is) élnek. A vidékfejlesztés igen szerteágazó folyamat: infrastruktúra fejlesztése, termelésre, kereskedelemre, turizmusra alkalmas környezet megteremtése, szakoktatás-felnőttoktatás, hagyományőrzés, kultúra, és még folytathatnám a sort. A helyi vállalkozókat és helyi munkaerőt, fogyasztókat is össze kell újra kötni. Újra vagy inkább meg kell teremtenünk a felvidéki identitást, aminek a szellemi és gazdasági kultúra egyaránt része, erős lokálpatriotizmussal megtámasztva. Ez alternatívája lehetne a „szlovmagyar” identitászavarnak, nem zárja ki az „egy a nemzet” jelszót, sőt akár a magukat nemzetiségi szempontból meghatározni nem tudó embereknek is fogódzót jelentene.
