Egészségügyünk rendkívüli próbatétel előtt áll, melyre egyáltalán nincs felkészülve. Nem az egyénekkel van baj, ők többségükben igyekeznek helytállni, sokszor erejükön felül is, hanem az alulfinanszírozott és még ebben a mivoltában is kifosztott rendszerrel. Úgy van, mint a rosszul felszerelt hadsereg, békeidőben még elvan valahogy, de harcba indulva (esetünkben a koronavírussal folytatott küzdelemben) már kiderül a sebezhetősége.
Peter Bárdy az Akuality.sk-n ezzel kapcsolatban a szlovák egészségügyi rendszert ahhoz hasonlítja, ahogyan a rendőrség működött a Kuciak-gyilkosságot megelőzően. Mint írja, ha valakit ebben az időben arról kérdeztünk, megbízik-e a szlovák rendőrségben, rendszerint azt a választ kaptuk, hogy mint intézményben nem, legfeljebb az ott dolgozó konkrét személyekben.
Ehhez hasonlítja az alulfinanszírozott egészségügyet is, melynek fejlesztését a Smer-kormány egyáltalán nem sorolt a prioritásai közé, s mely ennek köszönhetően egyáltalán nincs jó kondícióban, maga is gyógykezelésre szorul. Maga a rendszer alapjaiban rossz, táptalaja volt az oligarcháknak, akik alaposan kiszipolyozták.
Gondoljunk csak Paškáékra, a mentőszolgálatos tenderekre, a Medical Group-hoz hasonló cégekre, Anka néni és Kostka masszőr ügyére, Richard Raši, Ivan Valentovič, Viliam Čislák áldásos miniszteri ténykedésére, hogy csak néhány momentumot említsünk ebből a dicstelen történetből…
Még a romjaiban lévő egészségügyön is prímán lehetett gazdagodni, s az oligarcháknak nemcsak a rendőrségre, hanem az egészségügybe is elértek a csápjaik, s ahogy a szlovák rendőrségen belül is csak néhány egyénben bízhattunk, így volt ez az állami egészségügyben is. Igen az államiban, mert a Penta önmagában egy külön fejezetet alkot, előtte a Smer-kormányok szélesre tárták a nagy pénzekhez vezető kapukat.
S hasonlóan, mint a Gašpar vezette rendőrség esetében, az egészségügyben is akadtak azért szép számmal, akik mindezek ellenére kitartottak a szakmai szempontok mellett és eltökéltek voltak és lesznek mindent megtenni az emberek egészsége érdekében. Az állami egészségügy intézményének megroppant alapjait azok az orvosok, nővérek és más egészségügyi dolgozók tartják a vállukon, akiket támogatunk és akikben reménykedünk, akiknek esténként az erkélyekről tapsolunk.
Bárdy szerint az egészségügy az eddigi kormányok hozzáállása miatt a napóleoni háborúk azon katonájához hasonlít, aki szegényen, falábon sántikálva, rongyos zsebkendőbe köhög, miközben pénzt kér. S ha valaki megszánja és kisegíti őt némi pénzzel, azt rögtön ellopják tőle.
Mindannyian tudjuk, hogy az egészségügy sok pénzbe került és hogy a pénz szinte minden fontos területen hiányzik, annak ellenére, hogy éveken át hallhattuk az ódákat arról, hogyan virágzik az ország.
Csakhogy napjainkban az illetékeseknek minden eddiginél jobban tudatosítaniuk kell az egészség, az emberi élet értékét és visszaadni ennek a mostohán kezelt reszortnak a méltóságát és főleg megadni a neki járó támogatást.
Mindehhez annyit tennék még hozzá, hogy az igazán megnyugtató az lenne, ha azok, akik hosszú éveken keresztül szorgalmasan fejték, híztak, gazdagodtak a koldusbotra jutott egészségügy kárára, elnyernék méltó büntetésüket, miközben tettük különösen súlyos cselekménynek minősülne, hiszen egy egész ország egészségét, puszta létét sodorták veszélybe. S ez a hiénizmus az utolsó pillanatig, már a veszély árnyékában is zajlott, erre példa Kajetán Kičura, az Állami Tartalékalap volt elnökének esete is. Márpedig ami éveken keresztül elfedhető, elkendőzhető volt, azt most ez a rendkívüli helyzet napvilágra hozza.
(Felvidék.ma/Aktuality.sk)
