Egy kicsit előrehozta az idei húsvétot a Füleki Városi Honismereti Múzeum, ahol Benko Tünde tárgyalkotó művész viasszal írt hímes tojásai kerültek közszemlére. A tárlatot március 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
Tojás, hagymahéj, méhviasz, íróka – ezek a nélkülözhetetlen eszközei a hímestojás-készítésnek, amellyel Benko Horkay Tünde hosszú évek óta foglalkozik. Benko Tündét jól ismerik Füleken, több mint húsz esztendeje tanít a Mocsáry Lajos Alapiskolában, sokan nem is tudják róla, hogy nem tősgyökeres nógrádi, hanem Nagyidáról származik, olyan családból, amelyben létfontosságú volt a hagyományok tisztelete és őrzése, ahol a Kupec Mihály vezette Ilosvai Néptáncegyüttes oszlopos tagja volt, de iskolai évei alatt táncolt a kassai Új Nemzedékben és a pozsonyi Szőttesben is.
Fülekre a férje után jött, s ma már a Mocsáry Lajos Alapiskolában Varga Lia kolléganőjével együtt nemzedékeket tanított meg a kézművesség és a néphagyományok szeretetére. Az iskolában szakkört is vezet, ahol a tojásdíszítésre és sok-sok más hagyományőrző csodára tanítja meg a gyerekeket. De állandó résztvevője diákjaival az Ipolyi Arnold Népmesemondó Versenynek és más megmérettetéseknek is. Férjével együtt (aki a helyi gimnázium tanára) oszlopos tagja a Motolla Kézműves Műhelynek, amely állandó résztvevője a régió rendezvényeinek.
A kétezres években több népi táborban is bővítette a tudását, így kapott kedvet Bércziné Szendrő Csillának köszönhetően a tojásdíszítéshez és a tojásdíszmotívumok gyűjtéséhez.
Végigjárta az Ipoly menti falvakat a határ mindkét oldalán, de gyűjtött mintákat más vidékeken, így a Zobor alatt, és a Vág mentén is. A magyar vidékek mellett többek között Parlagos, Demény, Alsó- és Felsősztregova és Unyad mintái is megtalálhatók a tárlaton. A legtöbb mintát a fülekkovácsi Sinkáné Marcinek Erzsébettől gyűjtötte fel, de Fábián Gyula és a Sztreni Béláné is sok szép mintával ajándékozta meg. A tojásdíszítésnek több módszere is van, Benko Tünde a viaszos-batikos technikát alkalmazza, melynek során a megolvasztott méhviaszt írókával, vagyis gicével, kandéval, kesicével (vidékenként más a neve) viszi fel a tojásra. Mivel akkoriban még nem Facebookon üzentek a szerelmesek egymásnak, az egyes mintáknak rejtett üzenete is volt.
Benko Tünde a Motolla mellett tagja a Palócföldi Népi Iparművészek Szövetségének, a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetségnek, két éve az Ipoly menti hímes tojásai elnyerték a Nógrádi Regionális Termék védjegyet is.
Több elismerést is begyűjtött már a hagyományőrző és tárgyalkotó művészetéért, így 2006-ban a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesülete Dr. Zólyomi József–Nagy Palóc-díjjal, míg 2008-ban a Magyar Köztársaság oktatási és kulturális minisztere Pro Cultura Hungarica díjjal tüntette ki.
Tavaly a Szlovák Művészeti Alapnál pályázott, s a legnagyobb meglepetésére a pályázata sikeres volt, s mivel abban 260 mintát vállalt, az elmúlt hónapok tojásfestéssel teltek. „Benkoéknál nagyüzemi méretekben fogyasztottak tojást az elmúlt hónapokban” – mondja nevetve kolléganője, Varga Lia, aki az iskola igazgatónőjével, Kotlár Ildikóval együtt ott van a megnyitón.
„Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen tehetséges és aktív kollégáim vannak, s nagyon jó látni, hogy annyian kíváncsiak a tojásokra, hogy el sem férünk a teremben” – mondja az igazgatónő, s miután végignézi a több mint 500 tojást, át is adja a helyét a folyosón várakozóknak.
„Ma van húsvét napja” – ezzel a szép népdallal nyitja meg a tárlatot Benko Tünde lánya, Kovács-Benko Fruzsina Borbála, akivel pár éve a Felszállott a páva versenyen találkozhattunk. S bár még csak február végét mutatja a naptár, odakint hamisítatlan tavaszi hangulat van, s már csak a kölnivíz hiányzik a tökéletes húsvéti hangulathoz.
