A koronavírus-járvány ellenére, illetve épp ezért is engesztelő imatalálkozó volt a szepsi plébániatemplomban, amelyet őseink a 13. században kezdtek építeni. Azóta itt vagyunk. Bár sok megpróbáltatás érte elődeinket, de mivel Istenbe és egymásba kapaszkodtak – megmaradtak. 2020. április 19-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján mi is ezt tettük.
Húsz éve, 2000-ben, a nagy jubileum évében, amikor Szent II. János Pál pápa bevezette az Isteni Irgalmasság vasárnapját, voltak, akik arra gondoltak, hogy ez a nap a látnok, Fausztina nővér szentté avatása miatt csupán a lengyel nép ünnepe lesz.
Az elmúlt húsz év történései azonban sok kételkedőt meggyőztek arról, hogy ez az ünnep nem csupán egy nép, sőt, nem is csak a katolikus egyház, hanem az egész emberiség számára fontos üzenetet hordoz.
A szent lengyel pápa, aki átvezette az egyházat a XXI. századba, évezredünk hajnalán Isten irgalmasságára bízta az emberiséget. Azóta mennyi-mennyi lélek talált már vigaszt ebben az egyszerű fohászban:
Jézusom, bízom benned.
2016-ban, ami Ferenc pápa rendelkezése szerint az irgalmasság éve volt, az egész egyház egy esztendőn át hálával csodálkozott rá arra a nagy kegyelemáradásra, amelyet ez a kezdeményezés hozott magával.
Ekkor még elsősorban ünnepeltük az Isteni Irgalmasságot és elmélkedtünk róla, most, 2020-ban viszont,
a jelenlegi drámai körülmények között bűnbánóan kérni és esedezni szükséges, hogy Isten ne tekintse hitetlenségünket és bűneinket, hanem Szent Fia érdemeiért segítsen minket kilábalni lelki, szellemi és anyagi bajainkból.
Amint annak sokan tanúi voltunk, Ferenc pápa nagypénteken, az üres Szent Péter téren tartott beszédében rámutatott tévutakon járó világszemléletünkre, miszerint „úgy gondoltuk, hogy örökre egészségesek maradunk egy beteg világban”. Nem. Egészségünk mítoszát kikezdte egy szabad szemmel nem látható ellenség, amely arra készül, hogy megtizedelje az emberiséget.
Mit tehetünk? Azt, amit szent elődeink: lélekben megragadni Isten és egymás kezét. S nagy-nagy bizalommal ismételgetni: Jézusom, bízom benned. Ezért délután három órától mi is engesztelő imaórát tartottunk a koronajárvány mielőbbi megszűnéséért.
Lélekben több mint százan csatlakoztak az élőközvetítéshez, ami az Irgalmasság Éve Szent Kapujában szentségi áldással zárult a városra és az esperesi körzetre.
Bárcsak a koronavírus-járvány rádöbbentene mindnyájunkat sebezhetőségünkre, de ugyanakkor fokozná bennünk a vágyat jobban megbecsülni az összetartozás és a sorsközösség vállalásának készségét.
Adná Isten, hogy a járvány elmúltával szívesebben járnánk templomba, ahol hallgatva Isten igéjét és részesedve a szentségekben, odaadóbban és helyesebben tudnánk élni életünket: Istenért, egymásért és önmagunkért.
A szerző szepsi esperesplébános.
