Volt a magyar politika-, tudomány- és kultúrtörténetnek egy jeles alakja, Jankovich Béla, aki 155 éve született, és szoros felvidéki kapcsolatokkal is rendelkezett. 1913-ban lett Zichy János utódaként a vallás- és közoktatásügy kiváló minisztere, s ebből az alkalomból írták róla az Ipolyságon megjelenő Honti Tanügyben az alábbiakat:
„Az események gyors egymásutánja kellemes tények részeseivé tett bennünket, hontiakat. Alig három hét előtt államtitkárrá, majd pedig gróf Zichy János lemondása után vall. és közokt. miniszterré nevezte ki Ő Felsége vármegyénk szülöttjét, Jankovich Bélát. A véletlen úgy hozta magával, hogy kineveztetése napján választotta meg őt újonnan országgyűlési képviselőjévé az ipolysági választókerület. Tisztelőinek öröme ezáltal kettőzött lett, mert hiszen ezzel csak szorosabbá vált az a kapocs, mely őt vármegyénk közönségéhez és közügyeihez eddig is fűzte. Mi, akik ismerjük őt – ismerjük kristálytiszta jellemét –, értékelni tudjuk az ő széles körű, nagy tudását és európai műveltségét, a legnagyobb megnyugvással konstatálhatjuk, hogy hazai népoktatásügyünk alig kerülhetett volna avatottabb kezekbe. Bizalmunk iránta rendíthetetlen, mert erősen hisszük, hogy a tanítóság érdekeit tőle telhetően istápolni fogja, s hogy a gyengék – az addig elnyomottak és üldözöttek, akik hozzá fognak segítségért fordulni – nála oltalmat találnak. Ezeknek biztos tudatában a legmélyebb hódolattal és tisztelettel üdvözöljük, úgy a magunk, valamint Hontvármegye tanítóságának nevében is Ő Excellenciáját. Isten áldását kérve a hazai tanügy érdekében kifejtendő munkásságára.”
A hosszabban idézett meleg hangú és udvarias sorok lényegében igazat állítottak, s jól jellemezték jeles elődünket. Igaz, Jankovich nem a vármegyében, hanem Pesten született 1865. április 29-én, ám ez mit sem változtat az egykori lokálpatriotizmuson s a tudós politikus Hont megyéhez fűződő kapcsolatán. A Jankovich család eredete Horvátországba nyúlik vissza. Valamikor Trencsén megyéből származhattak, illetve költözhettek tájainkra. Miklós jászkun kapitánytól (1722–1793) ered a Fejér és Pest megyei vonal. Az ő leszármazottja Miklós (1773–1846) ismert régiséggyűjtő, akinek unokája, Béla országgyűlési képviselő, rácalmási és tésai birtokos volt. A tésai Boronkay-, illetve Foglár-birtokot vétel útján szerezte meg 1890-ben. (Borovszky S. szerk., é. n. 435. l.) A Hont megyei birtokot fiai, László és Béla örökölték. Az egykori mintagazdaságot a mezőgazdasági akadémiát végzett László irányította szakszerűen.
Jankovich Béla is szerette az itteni csöndet és nyugalmat. Gyakran töltötte itt szabadságát. A Honti Tanügy egy másik számában olvassuk a következőket: „Dr. Jankovich Béla vall. és közokt. miniszter úr Ő Excellenciája, ki a húsvéti ünnepeket tésai birtokán töltötte, húsvét szombatján délelőtt tíz órakor váratlanul megjelent Ipolyságon, a hontvármegyei kir. tanfelügyelőség hivatalában, hogy a vármegye népoktatásügyének állapota felől közvetlenül tájékozódjék.” (HT, 1913. IV. évf. 4. sz. 5. l.) Jankovich Bélának sokat köszönhet Hont megye közoktatásügye. Többek között azt is, hogy hosszú és küzdelmes harc után 1913-ban „megyéjéhez ragaszkodó nemes lelkével” teljesítette az itteniek óhaját: május 7-én kelt 82299. sz. rendeletével engedélyezte az ipolysági főgimnáziumnak „1913. szept. 1-én leendő megnyitását”. (Csáky K., 1993. 17. l.)
Jankovich Béla egyetemi magántanár, az államtudományok doktora, miniszter, az MTA tagja, „elméleti polgári közgazdász” a bécsi Therezianum-intézetben végezte középiskolai tanulmányait. A budapesti egyetemen jogi tanulmányokat folytatott; 1888-ban doktorált, 1901-ben a közgazdaságtan magántanára lett. A Borovszky-monográfia tesz említést Jankovich 1891–93-as föld körüli útjáról, melyről cikkekben számolt be a Pester Lloyd és a Budapesti Hírlap hasábjain, de közölt írást a Földrajzi Közleményekben is. (Borovszky S. szerk., é. n. 252. l.) 1894-től Hont vármegye törvényhatósági bizottságának is tagja, 1910-ben a nemzeti munkapárt országgyűlési képviselője lett.
1911- ben a képviselőház elnöke. 1913 és 1917 között a vallás- és közoktatásügyi tárca minisztere. Ilyen beosztásban „több fontos közoktatásügyi intézkedést is hozott (ingyenes népoktatás kiegészítése, állami és nem állami óvónők, a gazdasági szakoktatók fizetésrendezése, a hajdúdorogi görögkatolikus püspökség létesítése), tervezetet dolgozott ki a középiskolák reformjára” stb. (Kenyeres Á. főszerk. 1967. 778–779. l.) Munkásságának méltatói kiemelik, hogy Jankovich elsőként közölt Magyarországon indexszámokat, s egyik első hazai képviselője volt a matematikai módszerek közgazdasági alkalmazásának. (Kenyeres Á., 1967. 779. l.) Művei közül az alábbiakat említjük: A világpiac helyzete és a drágaság Magyarországon (Budapest, 1922); A határhaszon elmélete és a psychophysikai alaptörvény (Budapest, 701922); A papírpénz inflációja és értéke az utolsó évtized tapasztalata nyomán (Budapest, 1925). Jankovich 1918-tól visszavonultan élt rácalmási birtokán. Budapesten hunyt el 1939. augusztus 5-én.
