A brüsszeli Európai Parlament plenáris ülésterme (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Összeültek Brüsszelben, hogy megtárgyalják, mi mindennel vétett Magyarország a koronavírus elleni harcban. Kissé gyanús az egész, mivel nem első alkalommal történt ez, na meg más országok is védekeznek a maguk módján, azzal a különbséggel, hogy az – megfelelő indoklással – elfogadható. Mit is mondjak: mindent meg lehet indokolni, csak akarni kell.

Ez az akarat – Magyarország sarokba állítása – megvan. Az igazságügyi miniszterasszony jelezte, eljönne tisztázni a dolgokat, merthogy némileg téves információk szerint ítélkeznek arrafelé. De nem lehet – protokolláris okokra hivatkozva. Mert hogy csak a miniszterelnök vagy államfő jöhet. A miniszterelnök erre megírta, ki fogja őt képviselni. De azt sem lehet. Csak – mint egy durcás gyereké, olyan ez a válasz.

Mert nem a tisztázás a lényeg, hanem az előre megírt ítélet. Mi a fenét keresne ott az, akiről szó van? Még kellemetlen dolgokat mondhatna. Ez a demokrácia a legújabb kiadásban.

Ilyen ugyanis már volt. 1938. szeptember végén Münchenben. Úgy nevezték azt, hogy müncheni diktátum. Akkor döntöttek Csehszlovákiáról Csehszlovákia nélkül, a szállóigévé vált mondás szerint „rólunk nélkülünk” (o nás bez nás).

Aki nem emlékezne: a német, olasz, francia és angol kormányfők döntöttek akkor arról, hogy a zömében németek lakta Szudéta-vidéket át kell adni Németországnak. Az egyik előzmény: a franciák kijelentették, hogy konfliktus esetén nem segítik meg Csehszlovákiát, holott érvényes szerződés szerint kötelesek lettek volna, de persze sikerült ezt megkerülni.

Akkor Klement Gottwald, a CSKP főtitkára (aki már esetleg nem tudná: a rövidítés Csehszlovákia Kommunista Pártját jelenti), állítólag azt mondta, hogy „jogunk van a támadó önkény és erőszak ellen protestálni, jogunk van elátkozni a kapitalista kormányok árulását, azokét, akik szövetségesünknek és barátunknak adják ki magukat”. Sőt azt is mondta, hogy nem szabad egy nemzetet harc nélkül kapitulációba vezetni. Na meg azt, hogy jogunk és kötelességünk a nép és a történelem ítélőszéke elé idézni azokat az elemeket, amelyek ezt a szégyentelen kapitulációt előkészítették, s az ellenséggel a saját népük és nemzetük ellen fordultak.

Érdekes, ugye? Gottwald elvtárs mondta, a jós, 1939-ben. Igaz ugyan, hogy ő is rászolgált az általa emlegetett ítélőszékre, de ez mit sem változtat a lényegen: itt megint valami jó nagy disznóságot próbálnak összehozni egy nép, egy nemzet ellen. S még az önjelölt bírák névsora sem változott nagyon.