Július 24-én, pénteken emlékkeresztet avattak a német nemzetiségűek 75 évvel ezelőtti kitelepítésére emlékezve a mai hármashatár (magyar–osztrák–szlovák) közelében található Köpcsény – Kittsee határában, a vasúti sínek mellett, közel a BS 8-as, háborús időkből fennmaradt bunkerrendszerhez és katonai temetőhöz, Pozsonyligetfalu szomszédságában.
A megbékélés útja elnevezésű rendezvényen elsősorban németül hangzottak el visszaemlékezések a deportálásokat átéltek és elszenvedettek részéről, de néhány gondolat magyar és szlovák nyelven is felcsendült. A kereszt elsősorban a csallóközi Dunahidasról száműzött, menekülttáborokba hurcolt és Ausztriába telepített német anyanyelvű családoknak állít emléket.
A felemelő eseményen közel százötvenen vettek részt, köztük az egyházi méltóságok részéről a linzi egyházmegye dunahidasi származású, ugyancsak száműzött emeritus püspöke, dr. Ludwig Schwarz; továbbá emeritus Karl Rühringer prelátus püspök; Othmar Posch hainburgi lelkész; Walter Roth középiskolai igazgató; valamint Alois Sághy SDB lelkipásztor Bécsből. Jelen voltak a dunahidasi kitelepítettek is, akik ma a vereknyei magyar közösség tagjai.
A Beneš-dekrétumok végrehajtása hihetetlen szenvedés kezdetét jelentette a mintegy 2000 falubeli számára.
Az erőszakos összegyűjtésüket követően több kilométernyi menetelés után értek Pozsonyba. Amellett, hogy csaknem mindenüket hátrahagyni kényszerültek, komoly stressz is érte az érintetteket, a hozzátartozóikat, az otthon maradott idős embereket, a betegeket és gyermekeket, s a történések nagy-nagy aggodalomra adtak okot mindnyájuknak.
A kitelepítettek első állomása egy raktár volt a régi pozsonyi patrongyárban. Számos ember, köztük több kisgyermek meghalt a háromhetes tartózkodás során. 1945. július 23-án a „bruckeket”, vagyis hidasiakat elszállították a táborból Ligetfalu felé és tovább az osztrák határhoz, Köpcsény, a mai Kittsee közelébe. Egy szabadban eltöltött éjszakát követően az orosz megszállók július 24-én engedélyezték átkelésüket Ausztriába.
A szaleziánus szerzetesnek, Alois Sághynak köszönhetően, aki 10 éves volt az események idején, Walter Roth kezdeményezésére, valamint Hannes Hornek, Köpcsény – Kittsee polgármestere támogatásával lejegyzésre kerültek ezek a meghurcoltatások, és sor került a méltó emlékezésre is.
A linzi egyházmegye nyugalmazott püspöke, Ludwig Schwarz emlékezett vissza a 75 évvel ezelőtti fájó eseményekre. Ugyancsak jelen volt egy másik áldozat, a 92 éves, német ajkú, szlovákul is beszélő Rosina Hoffmann-Stolar, aki így emlékezett a történtekre:
„Anyanyelvünket kivették a szánkból”.
Bűnbocsánatot és éberséget kért a mai nehéz időkben, amikor menekültek, bevándorlók, rászorulók tömkelegének van szüksége a segítségünkre.
Annak, hogy nem felejtünk, látható jele a Putz Karl által készített emlékkereszt, és az a fa, amelyet az élet szimbólumaként a kereszt tövébe ültettek. Magyarul hangzott el visszaemlékezés a partiumi származású, több éve Bécsben élő Szabó Anna részéről; Mgr. Balogáčová Diana, a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának doktorandusza pedig szlovákul szólt az egybegyűltekhez. Roth iskolaigazgató elmondta: az emberek éjnek idején kényszerültek elhagyni otthonukat, de hét és fél évtized múltán is dunahidasiak maradtak. Nem szabad felejteni, emlékezni és emlékeztetni kell a háború utáni fájó megaláztatásokra.
Az esemény főpapi misével folytatódott a köpcsényi plébániatemplomban. Elhangzottak imák, könyörgések, hálaadások, sok szép orgonakísérettel felcsendülő ének, a hála jeléül azért, hogy a sok-sok meghurcoltatás, szenvedés ellenére máig maradtak, akik itt lehettek, emlékezhettek, emlékeztethettek.
„Felelevenítettük a 75 évvel ezelőtti történéseket, visszagondoltunk 1945-re, a hidasiakra, a »bruckerekre«. Nem felejthetünk! Nem szabad felejtenünk, hogy mindmáig vannak, akik elhagyni kényszerülnek a saját szülőföldjüket.”
A mise után kötetlen beszélgetésre került sor, melynek keretében felelevenítették az átélt, elszenvedett időszakot.
