Tisztelt Olvasóink. A Felvidéki Magyarok 2020/3. számával 37. alkalommal jelenik meg elektronikus folyóiratunk. Idei első két lapszámunk tematikus kiadványok voltak, előbb a parlamenti választásokat vettük górcső alá, majd a 100 évvel ezelőtt aláírt trianoni békediktátummal, illetve annak okaival és következményeivel foglalkoztunk. Most egy „hagyományos” számmal jelentkezünk, 10 témával foglalkozunk.
- A felvidéki magyarság helyzetére sajátos módon mutat rá Papp Sándor sajátos hangulatú írása, melyben Dobó Istvánunk szól a jelenlegi szlovák miniszterelnökhöz.
- Visszatekintünk a Szövetség a Közös Célokért idei közgyűlésére, beszélgetést olvashatnak Gubík Lászlóval, a SZAKC új elnökével.
- A Magyar Közösség Pártja szintén tisztújító közgyűlést tartott, ismertetjük a Forró Krisztián vezette új elnökséget, valamint az egységesülés felé irányuló első lépésnek tekinthető komáromi nyilatkozatot.
- A SZAKC leköszönt elnöke, Duray Miklós a közelmúltban töltötte be 75. életévét. Gratulálunk, ahogy ezt megtették sokan mások is, köztük Áder János köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök.
- Nagy királyunk, azaz Szent Istvánunk jelenünkre vonatkozó üzenetét Csáky Pál fogalmazta meg.
- Ne bántsd a magyart! – ‘56 gyermekszemmel – Dr. Békefy Lajos tollával emlékezünk.
- Bolzano vs. Pozsony – azaz mikor is beszélhetnénk Szlovákiában valódi standardfelettiségről. Összefoglaltuk az eddigi felvidéki autonómia-törekvéseket, lássuk be, sok történésre nem tekinthettünk vissza.
- Beneši dilemmák – Szó sincs itt a dekrétumoknak és hatásaiknak elévülésről! – mutat rá írásában Őry Péter.
- A Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés újabb mérföldkövéhez ért – reméljük, hogy folytatás következik.
- Ott jártunk a komáromi Monostori híd átadásán.
Történik mindez a koronavírus-járvány árnyékában.
Elektronikus folyóiratunk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg.
Olvasóinknak jó egészséget és hasznos időtöltést kívánunk.
A szerkesztők
A lap itt tekinthető meg, illetve tölthető le.
A folyóirat további számai itt tekinthetők meg.
***
Lapunk állandó szerzője, Nt. Dr. Békefy Lajos lelkipásztor a következő sorokkal üdvözölte e legújabb lapszámunk megjelenését:
Nagyon köszönöm Önöknek, hogy legfrissebb számukban, ami éppen ma, október 31-én jelent meg, közzé tették írásomat: Ne bántsd a magyart! – ‘56 gyermekszemmel.
Különösen is kedves meglepetés ez a közlés, hiszen éppen azoknak a drámai, mégis győzelemígérő történelmi napoknak, amiket Győrben éltem meg, a későbbi tudatosulása nyomán mind a mai napig arra törekedtem és törekszem másokkal együtt, hogy egy nagy hungáriás, kárpát-medencés, szellemi-lelki öleléssel közelítsem egymáshoz szétszabdalt drága hazánk letépett részein és végein élő honfitársaimat.
Ez a szellemi civildiplomácia több ezer írásom belső tengelye Krisztus-hitem mellett. Ennek jegyében sorjáznak írásaim – nemsokára 1500 cikk – Kolozsvárott az agnusradio.ro blogfelületén éppúgy (bekefy.agnusradio.ro), mint a Felvidék.ma online felületén.
Számomra az írás magyarságmisszió, éltetni egymásban írott és beszélt drága anyanyelvünk régi és új szavaival a magyart, a testvért, továbbá az egymás iránti tiszteletet és az önbecsülést, amit annyian és oly’ rafináltan vagy nyíltan próbáltak elrabolni tőlünk, olykor rávéve az ingatakokat arra, hogy magyar a magyart döngesse a földbe. Mivel azonban magyarságunk éppúgy isteni rendelés, mint a hitújítás 503 évvel ezelőtti fellobbanása német és magyar földön, és azóta is tiszta izzása a történelmi ködmenetek között biztos haladási irányt mutat, isteni rendelés okán kiolthatatlan és eltörölhetlen a magyarság közösségi léte és a magyarok neve ezen az égtájon. A Felvidéki Magyarok éppen ennek tudatát, hitét, meggyőződését erősíti, a magyar Jelen-Lét mindennapi valóságával Felvidéken és Délvidéken, Erdélyben és Kárpátalján, a horvátországi és szlovéniai, és az őrvidéki végeken. Köszönöm, hogy ennek a nemzetéltető hitnek és szellemi összefogásnak a szolgálatában én is csekélyke fényjelét adhatom a Felvidéki Magyarokban is.
Isten áldja és őrizze meg folyóiratukat, és ezt a nemes, magyarságölelő, összefogó, újabb történelmi magaslatok felé segítő igyekezetüket!
Nagyrabecsüléssel, reformációi meggyőződéssel köszöntöm a Szerkesztőség tagjait és az Olvasókat:
HA ISTEN VELÜNK, KI LEHET ELLENÜNK? (Róma 8,31)
Dr. Békefy Lajos Ph.D.
református lelkész
közíró, szociáletikus
Isten és a haza
szolgája tollal és laptoppal
