Ipolyi Arnold (1823-1886) besztercebányai, majd nagyváradi püspököt a ránk hagyott szellemi hagyatéka alapján méltán nevezzük a magyar nemzet jeles fiának. A lexikonok többsége megemlékezik a tudósról, a gyermekkoráról, tanulmányairól és rendkívül sokoldalú munkásságáról.
A tudástárak alapján a tevékenysége dióhéjban: megyéspüspök, néprajzos, művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia és különböző társaságok (pl. Kisfaludy, történelmi, közoktatási, képzőművészeti, régészeti stb.) tagja, műgyűjtő, műemlékek helyreállítója, iskolák építője, mecénás, jelentős tanulmányok és kötetek, szépirodalmi és tudományos munkák szerzője.
A róla szóló kézikönyvek eddig egy életrajzi adatot nem közöltek róla: mégpedig Ipolyi püspök kötődését a csallóközi Baka községhez.
Ipolyi családja
Édesapja Stummer Ferenc, Hont vármegye főszolgabírája, édesanyja Szmrecsányi Arzenia, az egyik legősibb felvidéki család sarja volt. Hat gyermekük közül a legidősebb Arnold, a negyedik pedig György. A család eredeti neve Stummer, és a nemességet ősük 1741-ben nyerte el. Az ipolykeszi ág 1892-ben vette fel az Ipolyi nevet.
A bakai Ipolyi-Stummer György
1861-ben a Pozsony vármegyei tisztviselő kar tiszteletbeli aljegyzője Ipolyi-Stummer György lett. A római katolikus iskolák történetét bemutató kiadvány szerint a bakai iskola fejlődéséhez nagyban hozzájárult egy özvegyasszony végrendelete (1878), aki vagyona nagyobb részét jótékony célokra és a helyi oktatási intézményre hagyta. A nemes szándékhoz jóakaró tanácsadói is voltak, köztük Ipolyi Stummer György bakai ügyvéd, „a nagynevű Ipolyi Arnold püspök testvére”.
A magyar nemesi családokat ismertető kötetben további adatokat találunk a tudós püspök testvéröccséről, Györgyről. Az 1848/49-es szabadságharcban küzdő honvédtiszt és ügyvéd birtoka a Pozsony vármegyei Fel-Bakán terült el. Az említett forrás szerint felesége, magyarbéli Varju Jusztina három gyermekük közül kettőnek adott életet Bakán. A két lány után a legkisebb pedig éppen az Arnold nevet kapta.
Ipolyi Arnold, mint keresztapa Bakán
A kiadványban a születés dátumaként az 1873. évet írták, ám a kereszteltek anyakönyve szerint a gyermek az Arnold György Gyula Lajos nevet a keresztségben 1869-ben kapta. Az akkor pesti illetékességű várandós asszony éppen az itteni származású édesanyjánál tartózkodott látogatóban, amikor kisfia megszületett. A keresztelést az a híres Farkass Mihály esperesplébános végezte, aki az oktatás megújításakor tanfelügyelőként a vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Eötvös József által kezdeményezett reformokat követte a dunaszerdahelyi esperességi tankerületben. A tevékenységéről bővebben ITT olvashatnak.
Keresztszülőnek Ipolyi Stummer Gyula (a püspök fiatalabbik öccse), császári és királyi főhadnagy özvegye, bajczai Beliczey Izabella és maga Ipolyi Stummer Arnold, címzetes apát, egri kanonok, pápai kamarás, magyar akadémiai tag van bejegyezve.
A helyettes keresztanyai szerepet Mészáros Veroni, egy helybéli birtokos hitvese vitte.
Csallóközi ügyvéd a „magyar thermopülai csatában”
A szabadságharc katonai eseményeit tárgyaló kiadvány szerint a magyar hadtörténetben is volt egy thermopülai csata. A világtörténelemből tudvalévő, hogy Xerxész perzsa király, hódítási szándékkal, óriási haddal támadta meg a Thermopülai-szorosnál Leonidászt és katonáit. Utóbbiak bátran szembeszálltak a győzedelmeskedő túlerővel.
A magyar szabadságért folytatott küzdelem egyik szomorú eseménye az 1849. február 4-i vízaknai ütközet, amely a szerző szerint hasonmása volt a thermopülai csatának. A császárhű Anton Puchner altábornagy xerxészi nagy tábora harcolt Bem apó leonidászi kis serege ellen.
Nem csoda hát, ha a hatalmas honvédáldozat ellenére Bem a csatát elvesztette. Habár von Puchner az ütközetben győzelmet aratott, az Erdély birtoklásáért folytatott hadjáratban alul maradt Bem tábornokkal szemben.
A hősökként küzdő honvédek között ott volt a későbbi bakai ügyvéd, Ipolyi-Stummer György, a 4. honvéd zászlóalj altisztje, később főhadnagya, aki több társával együtt fogságba esett.
Itt küzdött a honért a kor legnépszerűbb költője, Petőfi Sándor is, aki Négy nap dörgött az ágyú című költeményében örökítette meg a túlerővel szemben becsülettel megvívott küzdelmet:
Négy nap dörgött az ágyu
Vizakna s Déva közt,
Ott minden talpalatnyi
Földet vér öntözött.
…
Mindent megtettünk, amit
Kivánt a becsület…
Tízannyi volt az ellen,
Győznünk nem lehetett.
(részlet)
A honvédseregnek 1890-ben még életben volt tagjait felsoroló névkönyv, valamint a Pozsony vármegyei honvédegylet nyilvántartása alapján, Ipolyi György fel-bakai ügyvéd katonai rangját tekintve a szabadságharc idején tizedes volt.
Ipolyi végrendelete
A püspök haláláról fivére, Ipolyi-Stummer György ügyvéd adott ki gyászjelentést a maga és rokonsága nevében. A Magyar Tudományos Akadémia meghatottan emlékezett róla:
„Ipolyi mint főpap tökéletesen megfelelt hivatásának, és e mellett nem tévesztette szem elől a magyar állam és a magyar kultúra érdekeit.”
Nagyváradi Wertheim-szekrényében több mint 200 000 frt készpénzt és értékpapírt találtak, az uradalmi pénztárban 17 000 frt készpénz volt, a műkincseket és ékszereket pedig több mint 200 000 forintra becsülték.
A kor folyóiratai élénk figyelemmel kísérték az elhunyt végrendeletének sorsát. Több helyen is megjelent a hír, miszerint érvénytelenítik azt, mivel Ipolyi nem fizette le a szabad rendelkezési díjat. Így nem volt jogában eltérni a főpapi hagyatékok felosztását szabályozó egyezménytől. A püspök rokonai sem fogadták el a végrendeletet, és pert kívántak indítani annak érvénytelenítése érdekében. Köztük volt Ipolyi-Stummer György is, akit az ügyben egy országgyűlési képviselő, civilben budapesti ügyvéd képviselt.
Az Ipolyi-Keller család
1888-ban Fel-Bakán még két ügyvédet, Bartal Kálmánt és Ipolyi-Stummer Györgyöt tartottak nyilván. A következő évben a pozsonyi ügyvédi kamara tette közzé, hogy utóbbit saját kérésére törölték az ügyvédi lajstromból.
A közlönyben 1892-ben jelent meg a hír: a király megengedte Stummer György fel-bakai lakos, földbirtokos és kiskorú fia családnevének az Ipolyi névre történő megváltoztatását, a magyar nemességük épségben tartása mellett. A családfő 1908-ban örökbe fogadta a Keller fivéreket, akik engedélyt nyertek az Ipolyi-Keller kettős név használatára. Ezzel átruházódott rájuk az Ipolyi-család nemessége és címere is.
A híres tudós, Ipolyi Arnold püspök kötődését a dunai Aranykerthez már több kiadványban is publikálták, ám a csallóközi Bakához fűződő családi kapcsolatának ismertetése eddig még nem volt elérhető a múlt jeles eseményei és személyiségei iránt érdeklődő olvasóközönség számára. A Duna-parti település ezentúl még inkább büszkén tekinthet a tudós püspökre és hagyatékára.
Felhasznált irodalom:
Dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye és Selmeczbánya, Budapest, 1906.
Cséfalvay Pál-Ugrin Emese szerk.: Ipolyi Arnold emlékkönyv, Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1989.
Magyar nemzetségi zsebkönyv, Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság, Budapest, 1905.
Dr. Komlóssy Ferencz: Az Esztergom Főegyházmegyei római katholikus iskolák története, Esztergom, 1896.
