Év vége közeledvén megkérdeztem a környezetemben tevékenykedő fiatalokat, hogy értékeljék a mögöttünk álló igen sok megpróbáltatással teli évet.
Egy fiatalember, aki gyerekként kezdte a közéleti szereplést
A farnadi Mácsadi István aktív, a közéletben nyüzsgő fiatalember, aki már tizennégy évesen ott volt a nagyok között a rendezvényeken, összejöveteleken.
A ma huszonéves főiskolás sokfelé nemcsak barátságát, de szívét osztja szét, ha kell az erdélyi missziós utakon, és persze falujában Farnadon is. Egyáltalán: e pandémiás évben ma egy fiatal, főiskolás mivel győzi le azt a rengeteg ambíciót, amely egy normális évben mozog benne. Három kérdést tettem fel neki.
Év vége közeledtén, megkérdezem, hogy élted meg ezt a rendhagyó szokatlan évet? Mennyire akadályozott a terveid megvalósításában?
Eléggé extrovertált személyiség vagyok. Kimondottan szeretek csoportban dolgozni, csapatban tevékenykedni, a közösségi életből szintúgy igyekszem aktívan kivenni a részem. Nos, az én eddigi tevékenységeimet, gondolok itt a Sólyom Gyermekei Polgári Társulás rendezvényeire 90%-ban a koronavírus-járvány ellehetetlenítette. Nem sikerült gyerektábort szervezni, focinapot, szavalóversenyt, ráadásul az idei hagyományos bálunk is elmarad. Azonban az éremnek mindig két oldala van. Ennek az évnek köszönhetően kaptam meg az ingyen osztott érettségi bizonyítványomat, valamint új lehetőség adódott előttem és kipróbáltam magam az újságírásban. Rendszeresen jelennek meg a cikkeim a Reflex24 regionális havilapban, valamint annak facebook oldalán és úgy néz ki, a főiskolás vizsgáim is sokkal könnyebbnek ígérkeznek digitális formában.
Mivel a labdarúgás szerelmese vagyok, így nagyon nehezen éltem meg az üresen kongó stadionok látványát. Bármennyire is kedvelem a labdarúgást és szerettem volna hétvégeken a lelátókat bebarangolni, beletörődtem a kialakult helyzetbe. Jelen pillanatban számomra sokkal fontosabb, hogy minél kevesebben fertőződjenek meg, és távozzanak az élők sorából. Annak viszont kimondottan örülök, hogy sokkal többet foglalkozhatok a közéleti kérdésekkel, társadalmi problémákkal. Egyre gyakrabban engedhetem meg magamnak, hogy a Hír TV adásait nézhetem órák hosszán keresztül. Erre mondják azt, hogy minden rosszban van valami jó.
Mit jelent a karácsony Neked? Milyenre készülsz?
A 21. században Európában rengeteg inzultus éri a keresztény értékeket valló személyeket. Átalakult az emberek életritmusa, általános életfelfogása. Már a közvetlen környezetemben is rengetegen eltávolodtak Istentől, és a karácsonyt is csak egy egyszerű, gondokkal és kötelességekkel teli téli ünnepként élik meg. Véleményem szerint, hitnek nemcsak a vallás szó szoros értelmében vett gyakorlásában (pl. imádkozás, a Biblia olvasása stb.) kell megjelennie, hanem az ember cselekedeteiben, gondolkodásmódjában is. Példát kell mutatnunk életünkkel és bebizonyítani, hogy konzervatívnak lenni a mai világban igenis jó.
Fontos, hogy a cél ne az elveszített karácsonyi emlékeink siratása legyen – hanem az, hogy újrateremtsük őket, új hagyományokat hozzunk létre, amelyek boldoggá tesznek bennünket. Az idei év karácsonya előtt reményeim szerint sikerül Erdélyben lelkileg feltöltődnöm. Szándékunkban áll az itt összegyűjtött adományokat Böjte Csaba gyermekotthonaiba eljuttatni. Szóval valahogy így várom a közelgő ünnepeket.
Mit remélsz a 2021-es évtől?
Legelső vágyam egyértelműen az, hogy sikeresen magam mögött tudjam az egyetemi vizsgáimat, valamint nagyon remélem, hogy mihamarabb megérkezik a vakcina és vége lesz ennek a szörnyű rémálomnak. Mindenesetre teljes mértékben bízom a jövőben. Ja, és az egyik legfontosabb dolgot majdnem elfelejtettem. Remélem sikerül egy felvidéki magyar etnikai alapú hiteles, ütőképes pártot létrehozni mindenféle korrupt, hazaáruló hidas politikusok nélkül. Addig is lázadjunk a modern világ ellen, legyünk normálisak.
Bohák Emese: igyekeztem kialakítani a mindennapi rutinomat
Év vége közeledtén, megkérdezem, hogy élted meg ezt a rendhagyó szokatlan évet? Mennyire akadályozott terveid megvalósításában?
Amikor elkezdődött a 2020-as év, csupán annyi volt a tervem, hogy elvégezzem az első évemet Vácon a konzervatóriumban. Gondoltam a nyári programokra is, de ezek a dolgok még nem voltak olyan közel. Szeretek a jelenben élni, és megcsinálni mindazt, amire egy nap lehetőséget ad. Ennek ellenére elszomorított a hír, hogy ideiglenes időre haza kell utaznunk és online fogunk tanulni. Így elsősorban igyekeztem kialakítani a mindennapi rutinomat, amivel hatékonyan tudtam dolgozni, igaz nem mindig sikerült betartanom.
Viszont sok előnye is volt annak, hogy itthon voltunk, hiszen együtt lehetett a család, több időm volt a természetben lenni és szüleimnek segíteni. Most, hogy a második hullám hatására is hazajöttünk, könnyebben álltam át az online tanulásra. Viszont újra sok program online térbe szorult, részben sajnos megszakadtak a táncpróbák és a zenekari próbák is.
Mit jelent a karácsony Neked? Milyenre készülsz?
Mikor kicsi voltam, elsősorban azért vártam, hogy ajándékot kaphassak, ma már azért várom, hogy én adhassak. Nem csak ismerőseimnek, hanem idegeneknek, akik számára nehézség lehet az is, hogy legyen mit az asztalra tenni karácsonykor. Persze a legfontosabbról sem feledkezem el, Krisztus születéséről. Számomra fontos, hogy többször átgondoljam ki az, akit Isten közénk küldött, és hogy miért volt közöttünk. Az idei karácsonyt ismét a családommal fogom tölteni szülőfalumban, Kétyen. Viszont rokonainkkal nem tudunk úgy találkozni, ahogyan ezelőtt és ez szomorúsággal tölt el, de remélem, hogy hamarosan másképpen lesz ez is.
S mit remélsz a 2021-es évtől?
Hálás lennék, ha vissza tudnánk menni az iskola falai közé, hogy barátainkkal egymást erősítve tudjunk fejlődni. Remélem, hogy sikeresen be tudom fejezni a konzervatóriumot. Bízom benne, hogy mindennapi életünkbe visszatér az ölelés, az üdvözlő puszi, barátaink és mindaz, amit elvett tőlünk ez az időszak.
