Prokopp Mária művészettörténészt Felvidék-szerte ismerik. Túlzás nélkül kijelenthető: a Felvidék történelmi tájait, emlékhelyeit, mű- és szakrális emlékeit nála jobban senki sem ismeri. Szerelmese a Felföld egykori értékeit rejtő, már-már eltűnőben lévő építészeti és egyéb művészeti alkotásainak. Ezért bármikor ma is szívesen kalauzolja az érdeklődőket a történelmi helyszínekre. Karácsony ünnepén a felvidékieknek küldött üzenetét tolmácsoljuk.
A karácsony a világot teremtő mindenható Isten emberként való titokzatos születésének az ünnepe a keresztény világban.
A Szentírás igen tömören, a lényeget tudatja velünk. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy általa örök legyen…
Isten a tervéhez a fiatal, tiszta életű názáreti Mária beleegyezését kéri, aki örömmel IGEN-t mond. AKARJA teljesíteni az Isten akaratát!
Az angyal megmondja a férfi nélkül születendő fiú nevét: Jézus, ami szabadítót jelent.
Jézus megszabadítja az embert a gonosztól – ha az ember is AKARJA, vagyis teljesíti a főparancsot: Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, minden erődből, és szeresd embertársadat, mint te magadat!
Isten emberi élete a legnagyobb szegénységben, kitaszítottságban kezdődik: istállóban születik!
Szent Ferenc 1223. karácsonyát Greccióban ünnepelte. Itt elevenítette meg Jézus születésének körülményeit. A szemtanú, Celanói Tamás így idézi Szent Ferencet:
„Meg akarom eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán.” (1Cel 84)
Eleveníteni, látni, szemlélni – a megtestesülésben Isten láthatóvá vált, és Ferencet lenyűgözi Istennek ez a belső szabadsága, alázata, szegénysége.
Igazán látni csak a hitben lehet – csak ha leborulok Isten előtt, akkor tárul fel az ő titka, ami nem távoli valóság, hanem látható, érinthető, és jelenlévő.
De ehhez az kell, hogy tudjak szemlélni, megállni és letérdelni a titok előtt, ahogyan a fenti freskókép Greccioban mutatja. A jászolban fekvő kisded mögött megjelenik az OLTÁR, ahol minden szentmisében megtörténik a csoda: Isten megtestesül, hogy VELÜNK és BENNÜNK éljen!
A belga kórus is erről énekel:
A Kárpát-medencében az 1000 éves keresztény Magyarország nagy hittel igyekezett megünnepelni a karácsony szent titkát: Isten szeretetének csodáját, amit kifejezett szóban, énekben és képzőművészetben egyaránt. Ezek legszebbjeinek egyike az egykori selmecbányai Szent Katalin-templom főoltárának egyik Hontszentantalon/Antolon őrzött Jézus születése táblája 1506-ból.
Az idei csendes szent karácsonyestén segítsen e két művészi festmény a Szűzanya és nemzetünk szentjeinek hitével, szeretetével átélni Isten végtelen, határtalan szeretetét a magunk személyes életében.
Csendüljön fel szívünkben a Szűzanyával a hála és dicsőség éneke!
Szent Ferenccel így imádkozzunk:
Mindenható, szentséges, fölséges és hatalmas Isten, minden jó, legfőbb jó, egészen jó, aki egyedül vagy jó, Neked adunk minden dicséretet, minden dicsőséget, minden tiszteletet, minden áldást, és Neked viszonozzunk minden jót mindenkor. Ámen
