Fotó: Balogh Gabor facebook oldala

A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a magyar kultúra napja alkalmából a „Magyar Kultúra Lovagja” címet a Felvidékről idén Balogh Gábornak is odaítélte „a határon túli magyar kultúra ápolása érdekében kifejtett életművéért”.

A díjra a balassagyarmati székhelyű Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság terjesztette fel. Balogh Gábor Ipolybalog egykori polgármestere, a CSEMADOK Nagykürtösi Területi Választmánya elnöke; a Szövetség a Közös Célokért Ellenőrző Bizottságának tagja.

Lovagias tettekként jegyzik, hogy 1963-tól tagja a Csemadok-nak, amely a Felvidéki magyarság legfontosabb és legrégebben működő szervezete. 25 éve a szervezet Nagykürtösi Választmányának Elnöke. A szervezet célja az identitás megőrzése, hagyományőrzés a magyarság érdekeinek védelme. Országos Elnökségi tag és Regionális alelnök. Alapítója a Kürtös magyar nyelvű közéleti havilapnak, Ipolyvölgyi Népfőiskolai Társaságnak. Részt vett az Ipoly Eurorégió megalapításában, mely a történelmi Hont-Nógrád vármegyék területén levő településeket gyűjtötte egy szervezetbe függetlenül attól, hogy az Ipoly folyó melyik oldalán helyezkednek el. Tevékenyen részt vesz a Rákóczi Szövetség munkájában, alapítója a Palóc Társaságnak. Vezetőségi tag az Ipoly Unió Természetvédelmi és Kulturális Egyesületnek, amely adományokat gyűjt hátrányos helyzetű emberek megsegítésére. Több, a magyarságot érintő gasztronómiai és hagyományőrző rendezvény elindítója, melyek mára országos hírnévre tettek szert. Pl.: Palóc Ételek Fesztiválja, Mézfesztivál, Ifjú Tehetségek Fesztiválja, Körtéfa nyári kézműves tábor, Őszirózsa magyarnóta énekesek országos versenye. Részt vesz a Palóc Világtalálkozó szervezésében, a találkozó 2021-ben a felvidéki Ipolyszécsényke településen kerül megrendezésre.

Hogyan fogadta a hírt, hogy a „Magyar Kultúra Lovagja” címmel szeretnék kitüntetni?

Nagy örömmel. A szűkebb és tágabb környezetemben is ismerek ilyen kultúralovagokat, s mindegyiküket akár példaképnek is lehetne tekinteni. Úgy gondolom, minden szerénytelenség nélkül, hogy én magam is egész életemben azért tettem, hogy a magyar kultúrát terjesszük és fejlesszük.

A sok tevékenység közül, amit a lovagias tettei között fel is sorolnak, melyik az, amelyikre a leginkább büszke?

Egész kicsi koromtól fogva a magyar kultúrában nőttem fel. Már az alapiskolában is kórustag is voltam, szerepeltem, táncoltam; a középiskolában ugyanúgy folytattam ezt a tevékenységet. Amikor pedig lehetett, 1963-ban Csemadok-tag is lettem, s azóta állandóan e körül tevékenykedek. Igaz, hogy csak szervezői és segítői vonalon, mert később már nem volt rá lehetőség, hogy akár a tánckörben vagy egyéb területen fejlesszem magam.

Több évig polgármester is volt. Hogyan lehetett abban az időben összeegyeztetni a kultúrát az önkormányzatisággal?

Polgármesterségem tizenhat éve alatt tehettem a legtöbbet a kultúráért. A kultúrában erkölcsi és anyagi támogatás nélkül nem sokra mennek az emberek. Meg kell teremteni azt a biztonsági alapot, amelynek keretében ezt lehet művelni. Alkalmam nyílt csoportoknak segíteni a megalakulásukban, szerepeltetni, anyagi fedezetet nyújtani a fellépéseikhez. Sajnos nem nagyon tapasztalom a mai polgármesterek többségénél, hogy ennyire elkötelezettek lennének a falusi kultúra iránt.

A fiatalok körében egyre inkább kiveszőben van a népi hagyományok szeretete. Mit lehet ennek a folyamatnak a megfordítás érdekében tenni?

A fiatalokhoz nehezen tudjuk megtalálni az utat. Más az érdeklődési körük és sok minden más csábító dolog veszi őket körül, ami elterel erről az útról. Ha valaki maradandót vagy tetszetőst akar nyújtani, áldozatot kell hozni. Azt hiszen, hogy itt is, mint minden tevékenységnél az odaadás és a kitartás a legfőbb, akkor lehet eredményeket elérni.

Munkálkodik más civil szervezetben is. Miben látja a civil szféra a jelentőségét?

A politikai szféra nem mindig találkozik a tömegek érdekeivel. Úgy mondanám, hogy abban sokszor a politikusok a saját énjük kiélését találják meg jobban. Viszont a civil szférában az emberek különböző kedvteléseikre lelhetnek rá, amelyek segítik őket, hogy teljesebb életet tudjanak élni. Nemcsak a kultúrára kell itt gondolni. Jelentős területet foglal el a sport is.

Párhuzamosan a kultúrával együtt a sportban is tevékenykedik?

Igen, a munkámban sosem gátolt, s minden szabadidőmet ennek a két tevékenységnek szenteltem. Húsz éven keresztül versenysakkozó voltam. Ott voltam, amikor a Nagykürtösi járásban 1968-ban megalakult a sakkegyesület. S úgy szokott lenni, hogy amelyik ló a legjobban húz, azt ütik. Megtaláltak más szervezetek is, s én nagyon szívesen részt vettem bármelyik szervezet munkájában.

Mi motiválta a kultúrában való ténykedésben?

Úgy érzem, hogy a megmaradásunk érdekében szükséges, hogy minél többen kapcsolódjanak be az élet minden területén azokba a civil aktivitásokba, amelyek minket előbbre visznek vagy segítenek. Nem akarok nagy szavakat használni ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, hétköznapi nyelvre lefordítva: ha az ember szereti a fajtáját, akkor azért nagyon sok mindent meg tud tenni.

Nyugdíjas éveiben melyek azok a szervezetek, amelyek mellett kitartott? S most hogyan tölti ki a napjait?

A sporttal már nem nagyon foglalkozom, csak hobbiszinten, ha leülök itt-ott sakkozni. Megmaradt a csemadokos tevékenység, amíg az egészségem engedi, addig szeretném ezt a feladatot ellátni. Támogatóként viszont részt veszek mindenféle rendezvényen, ahová lehetőségeim szerint eljutok. Úgy gondolom, hogy amíg az embernek vannak elvei, amíg bír, van egészsége, addig dolgozni kell. Csak így lehet példaképül szolgálni a fiataloknak.

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának az elnöke. Az elmúlt évben hogyan élték meg a koronavírusos időszakot?

Egyik legfontosabb feladatunk, hogy segítsük a járásban lévő alapszervezetek munkáját. Általában minden évben elég gazdag programot tűzünk ki magunk elé. A múlt évben Istennek hála a programjaink 90%-át meg tudtuk valósítani. Ami a kapcsolattartást illeti, kicsit nehézkes volt, mert a személyes találkozások akadoztak, megpróbáltuk ezt körlevelek formájában, telefonon intézni. Úgy gondolom, hogy a múlt év a mi részünkről nem szenvedett nagy csorbát. Még nem ismerjük az idei év kimenetelét, de most is úgy készülünk, minthogyha nem volna vírus. A tevékenységünket úgy kell beosztani, hogy az bármelyik pillanatban megvalósítható legyen, ahogyan a helyzet engedi. Szervezésileg nem kevesebb a munka, sőt így még nehézkesebb is. Ha a vírus visszavonulóban lesz, a tavaly elmaradt Palóc Világtalálkozót idén szeretnénk megszervezni.

A díjra a balassagyarmati székhelyű Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság terjesztette fel. Mit kell tudni erről a szervezetről, illetve milyen kapcsolatot ápolnak más magyarországi szervezetekkel?

A Tormay Cécile nevét viselő társulás egy kulturális egyesület, már több éve kapcsolatot tartunk, sokszor szerepeltek a járásunk területén megvalósuló rendezvényeinken, de tevékenységük egész Nógrád vidékére kiterjed. Kapcsolatban vagyunk a Madách és Mikszáth emlékét ápoló társaságokkal is. Bevonjuk őket is, s ők is meghívnak bennünket egyes rendezvényeikre. Tartjuk a kapcsolatot a múzeumokkal, a Balassagyarmati Művelődési Házzal. Utóbbiak segítségünkre vannak a szavalóversenyek lebonyolításában, zsűritagokat adnak. Kulturális kapcsolataink igen kiterjedtek a szomszédos falvakkal.

A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a magyar kultúra napja alkalmából ítéli oda az „Egyetemes Kultúra Lovagja”, a „Magyar Kultúra Lovagja” címeket és az „Örökség serleget”. Azon személyeket tisztelik ezzel meg, akik a kultúra területén kiemelkedő munkát végeznek. Az idei díjazottakról ITT írtunk. Idén a koronavírus-járvány miatt a jubileumi XXV. Magyar Kultúra Napja Gálát nem a magyar kultúra napján, hanem egy későbbi időpontban, a terv szerint május 29-én, a hősök napján tartják majd meg Budapesten, a Stefánia Palotában.

Balogh Gábornak a Szövetség a Közös Célokért társulás és a Felvidék.ma szerkesztősége nevében is szívből gratulálunk!

 

(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Kapcsolódó cikkek