Diószeghy Zoltán a feleségével (Fotó: Diószeghy Zoltán családjának archívuma)

Március 10-én megrendülve értesültünk Diószeghy Zoltán haláláról. Fájó szívvel búcsúzunk a nagykaposi Csemadok-alapszervezet vezetőségi tagjától, az Erdélyi János Vegyes Kar volt elnökétől, kórustagtól, a Pro Urbe díj tulajdonosától.

Zoltán gyermekéveit szülőfalujában Ungmogyoróson töltötte. A gyermekévek után a háborút követő időszak nem kedvezett a magyar ajkú gyermekeknek, ezért a tanulni vágyó, tehetséges fiúnak korán el kellett hagynia a szülői házat. A szülők nagymamája gondjaira bízták, aki az alapiskola évei alatt egyengette útját. Az alapiskola elvégzése után Kassára került és az ipari befejezését követően az útja Prágába vezetett. Prágától a vajáni hőerőműig munkája az akkori Csehszlovákia ipari központjaiba szólította, de felülkerekedett benne a szülőföld hívó szava. Amikor felépült a vajáni hőerőmű, hazaköltözött és 1965-től 2004-ig, nyugdíjba vonulásáig ott dolgozott. Életének központi részét a család töltötte ki.

Gyermekei és unokái megtanulták az anyanyelv és szülőföld szeretetét, aminek köszönhetően stabil értékrendet szereztek.

Példás családi életet élt feleségével, Zsuzsannával. Idős korukra 2014-ben Vágsellyére, gyermekeik közelébe költöztek. Itt is megtalálták a helyi Csemadokhoz vezető utat, és bekapcsolódtak az ottani alapszervezet munkájába. Sajnos a gyilkos kór 2020 végén megtámadta a szervezetét, s legyőzte őt. Temetésére Vágsellyén került sor nemzeti ünnepünkön, március 15-én.

Zoli életigenlő, vidám természetét több évtizedes közös munkánk során ismertük és szerettük meg. Minden felmerülő problémát a pozitív oldaláról közelített meg.

Nagy energiával vetette bele magát a Csemadok munkájába, szavaival elűzte a néha pesszimista gondolatokat.

Közösségi programok aktív szervezője, résztvevője volt. Mindenre kiterjedő alapossággal szervezett meg egy-egy kórustalálkozót Erdélytől Pápáig, Egertől Délvidékig. Jeles történelmi évfordulók, egyházi ünnepek fellépéseit szervezte rendíthetetlen energiával. Zoli, hálásan köszönjük, hogy ismerhettünk, hogy együtt dolgozhattunk, együtt énekelhettünk.

 A nagykaposi Csemadok-alapszervezet és az Erdélyi János Vegyes Kar nevében Baloghné Domonkos Malvin. 

(Baloghné Domonkos Malvin/Felvidék.ma)