A „kiberzaklatás” egy szándékos, agresszív zaklatásfolyamat. A „támadó” mobiltelefonon, interneten, közösségi portálokon vagy más elektronikus eszközökön keresztül zaklatja áldozatát, ami ellen nehéz védekezni. Ez az ártalmatlannak látszó erőszakos cselekedet akkor került a figyelem középpontjába, amikor egy 15 éves massachusettsi tinédzserlányt, Phoebe Prince-t egy hónapokon keresztül tartó könyörtelen zaklatássorozat öngyilkosságba kergetett.
A járványhelyzet, az iskolák bezárása és a távoktatásra való átállás nem szorította vissza a kiberzaklatást, épp ellenkezőleg, ez a káros tevékenység is egyre inkább az online térbe költözött és mostanra nemcsak gyerekek válnak áldozataivá, hanem felnőttek is. A rendőrség azonban a legtöbb esetben tehetetlen volt az elkövetőkkel szemben, mivel
a szlovák jogrend nem ismerte a kiberzaklatás fogalmát. Erre hivatott megoldást szolgáltatni az a törvénymódosítás, mely július elsejétől bevezeti a veszélyes zaklatás bűncselekményének fogalmát.
A kiberzaklatás tettesei az említetteken kívül más módszerekhez is folyamodnak, például videók és fotók ártó szándékkal való közzétételéhez, vagy a kiszemelt áldozatok elleni támadásra irányuló weboldal, közösségi csoport létrehozásához. De terjeszthetnek személyes adatokat is vagy akár ellophatják áldozatuk identitását. Mindezért az elkövetők az új törvényi szabályozás szerint három évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetők, a rendőrségnek azonban bizonyítania kell, hogy ezt a tevékenységet hosszabb ideig, intenzíven végezték és mindezzel kárára voltak áldozatuknak.
Jozef Semančín ügyvéd szerint ezért minden egyes esetet egyénileg kell elbírálni. Egyben azt tanácsolja, hogy az áldozatok az ilyen eseteket dokumentálják, például képernyőfotó készítésével, a zaklató tartalmú e-mail vagy az sms megőrzésével, kinyomtatásával, a videó megőrzésével. Ugyancsak fontos, hogy a dokumentáció tartalmazzon adatokat arról, hol, mikor, milyen platformon tették közzé a zaklató tartalmakat, mikor küldték az üzenetet. Ezzel ugyanis bizonyítható, hogy tartós zaklatásról van szó, mely komolyan megkeseríti az áldozat életét.
„Tudatosítani kell ugyanis, hogy a rendőrség elsődlegesen ezekből a bizonyítékokból indul ki“ – magyarázta az ügyvéd.
Michal Slivka rendőrségi szóvivő mindezt megerősítve hangsúlyozta, hogy a bizonyítékokkal forduljanak a rendőrséghez, ne maguk akarják megoldani a helyzetet. Mint mondta, a törvénymódosítás szélesebb lehetőséget ad a rendőrségnek a kiberzaklatás elleni fellépésre. Lucia Kurilovská büntetőjogi szakértő szerint a rendőrség egyben rámutathat a törvényi szabályozás esetleges gyenge pontjaira is.
S ha már a törvény gyenge pontjainál tartunk, a módosítás egyes szakértőkben aggályokat támaszt. Jitka Hasíková például arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvényi megfogalmazás teret enged a szabad véleménynyilvánítás korlátozásának.
A törvény ugyanis ebben a megfogalmazásban védelmet nyújt a közszereplőknek is, akik egyes esetekben felhasználhatják azt a sajtóban megjelenő tartós bírálatok elfojtására. „Kérdéses, hogy ilyen törvényi megfogalmazás mellett beszélhetünk-e még szabad véleménynyilvánításról“ – világított rá Hasíková.
Kurilovská ezzel a véleménnyel nem ért egyet. A közszereplőnek ugyanis szerinte tudatosítania kell, hogy felelősséggel tartozik a tevékenységéért és a munkáját joggal ellenőrzik például a média képviselői is, ezért az újságírói bírálat szokványos megnyilvánulásai nem tekinthetők kiberzaklatásnak. Egyben figyelmeztetett, hogy az újságírókkal szemben bizonyítani kellene, hogy az írásaik eleve ártó szándékkal készültek, például pénzért, megrendelésre, kifejezetten azzal a céllal, hogy valakit befeketítsenek.
„Korrekt újságírói tevékenység esetén szerintem nem szabadna ezt a törvénymódosítást az újságírók elleni fegyvernek tekinteni“ – tette hozzá Kurilovská.
(NZS/Felvidék.ma/Webnoviny.sk)
