Elődeink hálaadó ereklyéit ma is megtaláljuk templomok falain belül, zarándokhelyeken, imaházakban. A leggyakoribb esetben a határban, út mentén, földjeik végén, házaikban, Istennek hálából állítottak keresztet, szobrokat, képoszlopokat, amelyek előtt mindennapi munkájuk során, vagy elcsendesüléseikben mondtak egy imát, fohászt a gyógyulásért, vagy családjukra áldást kérve.
A mai ember alig fogja fel, milyen gyógyír volt ez a léleknek. Napjainkban mintha újraéledne ez az belső kényszer, persze inkább az érettebb korosztálynál. A sokféle betegség, félelem, s a jelenlegi riasztó világ is motiválja erre a hívő embereket.
A közelmúltban a bényi határban, magánterületen épített fel Árpás Lajos hálából egy kápolnát, melyről a következőt tudtam meg a kápolnaavató, felszentelő ünnep levezetőjétől:
„Azt, hogy ma így, együtt ünnepelhetünk, hosszú évek munkája és egy család összefogása, mindenekelőtt azonban Isten gondviselő szeretete tette lehetővé.”
Valahogy így történt Árpás Lajos családjának az életében is. Amikor megtapasztalták Isten jóságát, szeretetét, megszületett a lelkükben ez a terv, és ennek a tervnek kivitelezése kapcsán megszületett a szép kápolna.
A családfő feleségének hosszú, gyötrelmes betegsége alatt fogalmazódott meg a kápolnaépítés gondolata, amiben támogatásra talált családja részéről.
A család álma megvalósult, öthektáros kertjük közepén felépítették az itt álló kápolnát, amelynek tájolását úgy választották meg, hogy a látogatót, érdeklődőt minden oldalról, minden szögből a falu – Bény kéttornyú templomának lenyűgöző látványa fogadja.
Hiszik és vallják, hogy valóban úgy illik, hogy hálásak legyünk, hogy megköszönjük Istennek mindazt, amiben részesít bennünket.
Mert mennyivel könnyebb úgy megvalósítani valamit, ha két ember, majd pedig egyre többen akarják azt” – hangzott el mindez az ünnepélyes avatáson.
Név szerint ismertették és megköszönték a munkát a 2019-ben indult tervezés, építés minden állomása kivitelezőjének, segítőjének, akik a szívükből és lelkükből fakadó lelkesedéssel megépítették a kápolnát.
Az ünnepélyes szentmise után – melyet Nagy András udvardi esperesplébános, a bényi születésű Molnár Tamás, a pozsonyi magyar hívek lelkipásztora és Szalai András bényi plébános celebrált – került sor a kápolna szentelésére.
-
- Fotó: Árpás Lajos
-
- Fotó: Árpás Lajos
Az egyházi szertartást követő műsorban elhangzottak egyházi népénekek, felléptek kórusok Párkányból és Zselízről, szólóénekes Oroszkáról, és tárogatózene is felhangzott.
A program zárásaként elhangzott a kívánság, hogy az utánunk következő generációk is viseljék gondját ennek a kápolnának, s szolgáljon örömére zarándoknak, kirándulónak, üdülőnek egyaránt! Az ünnep szeretetvendégséggel ért véget.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
