A szakrális emlékek kutatásának történetéhez, állításuk idejének és körülményeinek meghatározásához, az állíttató személyének megállapításához sok segítséget nyújtanak, jó forrásként szolgálnak a kereszt- és szoboralapítványok, valamint Historia Domusok. Így van ez a kisemlék-kutatás esetében is.
A felsőtúri plébánia egykori írásos anyaga (A Felső Thúri Plébániát érdeklő történelmi és egyéb adatok följegyzése. Kezdette Salgó János plébános 1871. évi február hó 11.-kén) szintén több fontos adatot rejteget számunkra. Mi most csak a szabadtéri kisemlékekre vonatkozó plébániatörténeti adatokat vizsgáljuk meg, annál inkább is, mivel néhány éve egy hosszabb tanulmány napvilágot látott kiváló periodikánkban (Bendíkné Szabó Márta: A három Túr szakrális kisemlékei Acta Ethnologica Danubiana 18-19 (2017), Komárom-Komárno). A felsőtúri templomkerti keresztet a Templom előtti feszület (templom előtti kereszt) alcímmel mutatja be a szerző. Leírása pontos és aprólékos, s hivatkozik a Historia Domusra is, bár az általa idézett sorok nem a 8., hanem a 13. lapon találhatók, s a kereszt nem 1899-ből „származik”, mint írja (Bendíkné, 2017:120. p.), hanem 1889-ből, amint az a dedikáción és a plébániatörténetben is olvasható.
A keresztállításokról jómagam is többször publikáltam, először 2004-ben, hivatkozva szintén a plébániatörténet lapjaira. Megemlítettem, hogy Felsőtúrra vonatkozólag olvashatjuk például az alábbi beírást:
1889-ben Felsőtúron „Jusztin Mihály gazda és neje, Csillag Juli vallási buzgalmuktól indíttatva, szép márvány keresztet állíttattak, mely a templom előterén pompáz, hirdetve Isten dicsőségét és emelve a lakosok hitéletét. A széles vidéken párját ritkító díszes kereszt a hozatalon kívül 190 forintba került. Július 7-én szenteltetett fel a kerületi esperes által fényes segédlettel.“
( Hist. Domus:13.p. Szecsey Ferenc plébános bejegyzése. Csáky, 2004:204-205.p.; 2008:46.p.) A vöröses színű műmárvány talpazaton álló, díszített szárú vaskorpuszos kereszt ma is dísze a templomkertnek. Dedikációja így szól: „Isten dicsőségére/ emeltették/ Justin Mihály / és neje / Csillag Juli/ 1889“. (Csáky,2004:205.p.)
A plébánia filiálisa Középtúr és Kistúr. A két települést néhány évtizede egyesítették, s ma Nagytúr néven szerepel hivatalosan. Középtúr kapcsán a központi temetőkerszteket mutatják be (Temetői központi feszület, Középtúr), amelyek újabb keletkezésűek. Arról, hogy állt itt egykor egy régi feszület is, nem esik szó az írásban (Bendíkné, 2017:128-129. p.), pedig a kutató által fentebb hivatkozott Historia Domusban szó van erről is. 1883-ban jegyezte fel Perinay Pál plébános ezeket a sorokat: „Ezen év april havában a Középthuri temetőben uj diszes fa kereszt állíttatott aranyozott feszülettel néhai Bazsó Mihály hagyatékából. Felszenteltetett Perinay Pál plébános által különös engedély folytán.“ (Idézi: Csáky, 2004:204. p.)
A szóban forgó hosszabb dolgozatban a felsőtúri falubeli kápolnáról (káponka, kaplonka) úgyszintén olvashatunk jó leírást (Kápolna alakú képoszlop (Fájdalmas-kápolna); 2017:124-125. p.) Magam is említettem több évvel ezelőtt, hogy a Fájdalmas kápolnáról a Historia Domus is megemlékezik. Ezt írták róla a XIX. század utolsó negyedében: „1885. év szeptemberében Mezey Jánosnő – földbirtokosnő – által a templom szomszédságában már régi időkben épült fájdalmas szűz Anya szobrát és kápolnáját igen díszesen megjavíttatott, s mivel alapítványt nélkülözött, 20 forint alapítvánnyal ellátta.“ ( Hist. Domus:10.p. Perinay Pál feljegyzését idézi: Csáky, 2004:203.p.; 2008:45. p.) Szép példája ez annak, amikor a szakrális hely s a szent szobor a felújítás útján marad meg az utókornak. A téglalap alakú, bádoggal fedett Fájdalmas kápolna ma is áll az egyik ház kertjében, s benne az eredeti és értékes színezett Piéta. A kápolna valószínűleg a 19. században épült, a benne lévő szobor azonban 18. századi munka, a középtúri templomból került ide. A szoborhoz nagycsütörtökön járnak a hívek, akik énekelnek itt, s elmondják a litániát is. (Csáky, 2008:45.p.)
Kiegészítésre szorulnak a középtúri Sósdombi kápolnával kapcsolatos adatok is, melyet az idézett tanulmány szerzője Kápolna alakú képoszlop (kinti kápolna) alcím alatt mutat be. Megemlíti, hogy ez tulajdonképpen a mai község középtúri kataszterében, a Felsőtúrra vezető országút bal oldalán található kinti kápolna pontosabban egy fülkés, kápolnaszerű képoszlop a magas útpart tetején, két nyírfa és két almafa között, melyben egy minden valószínűség szerint felújított lourdes-i Mária-szobor áll. Azt is tudni véli, hogy a kápolnát Pál István (született Középtúron 1904-ben) asztalos jó szándékból állíttatta. (Bendíkné, 2017:136-137. p.) Nos, a középtúri Sósdombon ( A név talán onnan ered, hogy a dombtól lejjebb, a Korpona-patak közelében egy „savanyúvíz-forrás” buzog.) a Historia Domus szerint már 1874-ben egy Mária-kápolna állítására került sor. (Ha a kutató valóban elsődleges forrásként tanulmányozta a plébániatörténetet, nem tudom miért nem akadt rá erre, vagy miért nem hivatkozott rá.) Ezzel kapcsolatban az alábbiakat jegyezte le az akkori plébános, Perinay Pál:
„1874. szept. 20-án felszenteltetett Simonyi Rezső kerületi esperes úr által a Középthuri határban a Sósdomb közelében Gecző Ágnes által építtetett kis kápolna, melybe az Isten anyjának ékes szobrát a Középthuri templomból ünnepélyes körmenettel átvittük. E szobrocska a régi felső-thuri templomban volt, ennek szétrombolásakor, mivel rozzant állapotban volt, kapta Gecző Ágnes középthuri lakosnő, mint különös jótevője a templomnak. Kijavíttatván a templomba vitte saját lakásáról, most pedig a fent jelzett kápolnába.”
Mindehhez jómagam egykor az alábbiakat fűztem: Íme, egy kultusztárgy vándorlásának története is megörökítődött a fenti sorokban. Az említett toronyszerű, pléhvel fedett kis képoszlop ma is áll a túri határban. A régi szobrot, sajnos, már nem látni benne, helyette egy gipsz Mária-szobor áll az üvegablakkal ellátott fülkében. (Csáky, 2004:202.p.; kép:2008.p.)
Egy másik, a kistúri kápolna kapcsán is érdekes adatokat találunk az újabb dolgozatban (Kápolna alakú képoszlop (kápolna) – Kistúr. 2017:135-136. p.). Miután a szerző alaposan leírja az építmény kivitelezését, alakját és formáját, megpróbálja annak történetét is felvázolni. Adatközlőkre hagyatkozva többek közt az alábbiakat írja:
„a kápolna talán az I. világháború után épült hálából, mert a frontokról sok férfinak sikerült hazakerülni. Akkoriban még nem volt ott utca, a képoszlop mögötti terület egy Somogyi nevű zsidó birtokosé volt – földek és udvar egy dohány raktározására szolgáló pajtával. Egy mezei út volt mellette, hogy be tudjanak menni, mert a zsidó háza beljebb volt. Az utca csak a második világháború után épült, amikor a szemközti oldalon is építkezni kezdtek”. Azt a lehetőséget is felveti, hogy „esetleg a Somogyi család emeltette az 1930-as évek elején, mert Kistúr urasági birtok volt a Somogyiak és gr. Károlyi Klára tulajdonában”.
(A közlésben én több pontatlanságot és ellentmondást is felfedezni vélek, melyekre azonban itt nincs szándékom kitérni.) Az adatközlőkre való hagyatkozás a történelmi évszámok, illetve az építmények idejének megállapításakor nem mindig szerencsés. Jobb lett volna ebben az esetben is a plébániatörténetre hivatkozni, melyből kiolvasható, hogy Kistúron 1901-ben állítottak egy kápolnát. A szakrális építményről így írt akkor Fludorovics Zsigmond adminisztrátor:
„Ez évben a plébánia területén lévő kápolnák száma eggyel ismét szaporodott. Ugyanis Závorszki János kístúri bíró kezdeményezésére a kistúri hívek adományából a kístúri határban, az Ipolyság-Korponai megyei út mellett egy kápolnácska emeltetett, melyet a h. plébános segédkezése mellett ft. Tretter Mátyás ker. esperes úr avatott fel ősszel szép beszéd kíséretében. A kápolna fenntartására szolgáló alapítványt, 50, azaz ötven koronát Závorszki János bíró tette le. Az erről szóló oklevél –1901. aug. 24-én erősíttetett meg a főegyházmegyei főhatóságtól.”
(Hist. Domus: 23. p. Idézi: Csáky, 2004:202-203. p.)
