A Csemadok megalakulásának 20. évfordulójára, ezerkilencszázhatvankilencre a szervezeti felépítésében már országos szinten elfogadottá vált. Jelentős, országos bemutatkozást biztosító fórumok szolgálták már a magyar kultúránkat.
1956-ban elindult és évente megrendezésre került az országos dal- és táncünnepély fesztiválsorozat. Öt éve eredményesen működtek a tíznapos időtartamra bővült Jókai Napok: a színjátszók, a szavalók, a prózamondásban vetélkedők, az irodalmi színpadok, tehát a „Szép szóban” tevékenykedők országos méretű központi seregszemléje/versenye. 1961-ben Zselízen 1360 szereplővel/énekessel, népzenésszel megvalósult az első önálló országos énekkari fesztivál, melynek hatására is szép számmal jöttek létre újabb és újabb gyermek-, ifjúsági és felnőtt énekkarok.
Öt éve sikeresen működött a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a CSMTKÉ, sőt már jelentős hazai és nemzetközi sikerekkel is bírt. Egy évtizede folyt a karnagyok rendszeres képzése. Különböző címmel valósultak meg az országos szintű, kisebb társadalmi réteget képviselő énekkari fesztiválok, Gyermek- és ifjúsági énekkarok seregszemléje, Munkás énekkarok fesztiválja, stb. 1968-ban megvalósult a hagyományőrzők: éneklőcsoportok, szólóénekesek, népszokásápolók, zenészek, stb. első országos versenyszemléje, mely napjainkig Tavaszi szél vizet áraszt… név alatt vált országot mozgósító erővé, és végül nagy vonzerővel bírt az a tény is, hogy Szlovákia, Csehország és Csehszlovákia az ötvenes évek elejétől már rendszeresen megrendezte az országos, illetve köztársaságot átfogó énekkari fesztiváljait, amelyeken a magyar énekkaraink is alkalmanként sikeresen szerepeltek. Ilyen előzmények után kialakult az igény magyar vonalon is kiépíteni az országos énekkari fórumot.
A teljesség kedvéért megjegyezzük, a Csemadok fórumteremtői gazdagságához tartozik, hogy az 1969-es évben tovább szaporodtak központi kulturális rendezvényei: június elején zselízi helyszínnel megvalósult az első országos népművészeti fesztivál, és novemberben bemutatkozott a Csemadok KB központi néptáncegyüttese, a Szőttes Kamara Népművészeti Együttes.
Visszatérve a címben megfogalmazott témánkhoz: Kodály Zoltán nagy nemzetközi elismerésnek örvendő zeneszerző, zenetudós neve mutatkozott a legelfogadhatóbbnak a fesztiválnévre, és miután a galántai életszakaszára hivatkozva neve felvételére a Csemadok központja megkapta a Mester beleegyezését, megszületett a mára már komoly munkával fényesre csiszolt seregszemle elnevezése: KODÁLY NAPOK, Galánta.
Az első megrendezésére 1969 júniusában került sor, ekkor az ország minden részéről szereplőként 13 felnőtt énekkar, valamint a Galántai járásból 10 gyermekkar vett részt.
A fesztivál Kodály emlékének szólt, tőle választották a kötelező énekkari műveket: Régi magyar diákdal, A szép énekszó múzsájához, A magyarokhoz, vezényeltek Schleicher László és Szíjjártó Jenő. Az ünnepélyre a koronát a vendégként megjelent budapesti Vasas Művészegyüttes Ének- és Zenekara és a CSMTKÉ közös előadásában elhangzott Kodály Zoltán Mátrai képek című műve tette fel, melyet Vass Lajos Erkel-díjas karnagy vezényelt.
Fő rendezők a Csemadok Központi Bizottsága és a Szlovákiai Népművelési Intézet, valamint ezek járási és helyi szervei voltak. A Csemadok minden szinten a szervezés területén volt nagyon aktív, az intézet Koczka István vezette nemzetiségi osztálya pedig a szakmai feladatok, valamint az anyagiak nagyobb részének a biztosítása terén jeleskedett.
Nagy volt az öröm, és óriási lelkesedéssel folyt a készülődés. Az énekkarok eljutását járási és kerületi seregszemléken történt előzsűrizés előzte meg, valamint közös kórusművek betanulása volt a feltétel.
Kodály Zoltán özvegye, Sárika is elfogadta a meghívást és édesanyja kíséretében meg is jelent. Az ünnepély gálaműsorának a megnyitása is a közös rendezést tükrözte, ahol a megnyitó beszédet Tahy Ctibor, a Szlovákiai NI igazgatója és jómagam, a Csemadok KB titkára tartottuk.
(Takács András/Felvidék.ma)
