Az egykori eperjesi Párisi Nagy Áruház (Fő u. 80.) épületének emeletén Kerényi Frigyes bérelt szobát. A szomszédos családi házat eladta. Itt szállt meg nála Petőfi Sándor. A költő az ablakból nézte végig 1845 április végén a helyi ifjúság által tiszteletére rendezett fáklyásmenetet.
Az épület homlokzatán két emléktábla volt található az emeleti ablakok mentén: EBBEN A HÁZBAN SZÁLLOTT MEG/ PETŐFI SÁNDOR/ KERÉNYI ÉS TOMPA BARÁTJÁNAK LÁTOGATÁSÁRA 1845. ÉVI ÁPRILIS 4-TŐL MÁJUS 2-IG, AZ ERDEI LAK KÖLTŐI VERSENYÉNEK IDEJÉN. – AZ EPERJESI SZÉCHENYI-KÖR, a másik szövege pedig: EBBEN A HÁZBAN LAKOTT KOSSUTH LAJOS 1816-1819-IG – AZ EPERJESI SZÉCHENYI-KÖR
Kossuth csak eperjesi tartózkodása kezdetén lakott itt, később a kollégium épületében kapott állandó szállást Greguss Mihály professzornál.
Eperjes délkeleti részén, a Szent László-hegyen (Wilec-hôrka), a Borkút-forrás (sárga jelzés vezet hozzá) közelében áll a költői verseny emlékműve ((GPS 48.973175, 21.239984), ahol Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes tartotta a nevezetes költői versenyt (1845. április 5.).
Állítólag a fürdőben való mulatozás után, hazafelé tartva a kocsin született az ötlet, hogy közösen énekeljenek meg egy erdei lakot, ami a Vilecz-hegy oldalában, egy kis forrás mellett állt.
Az erdei lak melletti dombon az eperjesi Széchenyi Kör emlékoszlopot állított 1885. június 7-én, melyet 1939-ben ledöntöttek. Id. Stibrányi Gusztávék elásták, nehogy tönkretegyék, majd a zordabb idők múltával helyreállították, de nem az eredeti helyére helyezték vissza.
Felvidéki és magyarországi turistacsoportok látogatták, a Csemadok mellett működő kassai Encián turistakör tagjai rendszeresen zarándokoltak el a helyszínre még a rendszerváltás előtt. 1992. március 15-én itt alakították meg hivatalosan a szervezetüket, majd évente igyekeztek március idusán ide elzarándokolni.
Néhány éve Eperjes és a Csemadok kassai szervezete ünnepélyt is tartott az obeliszknél, melyhez 146 lépcső vezet.
2021. június 3-án dr. Hetey Ágota főkonzul és Andrea Turčanová, Eperjes polgármestere együttműködési megállapodást írt alá a Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes költői versenyének emléket állító kőobeliszk felújítása és környezetének rendezése érdekében.
Orosz Örs, a Sine Metu Polgári Társulás elnöke lapunknak elmondta, három hétig tartott az oszlop felújítása, melyhez szeptemberben fogtak hozzá. Erre az időre elszállították.
Viszont a helyszínre vezető utat is rendbe kellett hozni, hogy teherautóval hozzáférhetővé válhasson. Akik emlékeznek az oszlopra, tudják, hogy a díszítések és a felirat piros-fehér-zöld színnel volt kifejtve.
Most visszakapta egykori arany színét és nagyjából az eredeti helyére került. Betonalapot kapott, így majd stabilan áll, nem lesz könnyen ledönthető.
November 10-én, szerdán délelőtt került sor a felújított obeliszk ünnepélyes felavatására.
„Vannak házak, melyekbe mihelyt belépek, úgy érzek mintha otthon volnék; vannak ismét, mikben sehogy nem tudom magam otthonosítani. Így vagyok a városokkal is. Eperjes azok egyike, hol az első pillanatban otthon voltam“ – kezdte beszédét Andrea Turčanová, Eperjes polgármestere egy Petőfi-idézettel.
Az ősz által kiszínezett erdőben állva tudatosítjuk, hogy a magyar kultúra neves személyisége Szlovákiát összekapcsolja déli szomszédjával. A költő kitörölhetetlen nyomot hagyott Eperjesen. A város számára nagy megtiszteltetés, hogy a 19. század első felében inspirálta költészetét.
Itt most egy emlékmű áll, melyet a Kassai Magyar Főkonzulátus és Eperjes együttműködésének köszönhetően sikerült felújítani, amiért külön köszönetet mondott a főkonzulnak.
Örömöt jelent számára, hogy ezen a helyen nemcsak két ország történelme kapcsolódik egymáshoz, de kölcsönös tisztelet, együttműködés és barátság is jellemzi.
Petőfit látogatása alkalmával a várost övező természet, az egykori cemétei fürdő is érdekelte, mely egész Magyarországon jó hírnévnek örvendett.
Az mondják, hogy a művészet összeköt. De azon felül gazdagít és táplálja a lelket.
Azt kívánta, a felújított emlékmű továbbra is emlékeztessen a jó emberi és nemzetközi kapcsolatokra, a művészet és természet iránti szeretetre. Eperjes számos ország irodalmi nagysága számára ihletet jelentett – zárta beszédét a polgármester.
Petőfi Sándor 1845-ös felvidéki utazása során talán Eperjesen időzött leghosszabban – kezdte dr. Hetey Ágota főkonzul. – „A város hangulata, környezete, természeti szépségei, lakóinak vendégszeretete megihlette. Itt igazán otthon érezte magát…” A város mai vezetőire is jellemző ez a mentalitás, mely segítette ezt a kezdeményezést, hogy a három költő versenyét megörökítő obeliszk a környezetével együtt megújulhasson.
„Közösen valljuk, hogy a történelem nem elválasztja, hanem összeköti a népeket. A történelmi emlékhelyek gondozása, a múlt nagy alakjai emlékének ápolása közös örökségünk.”
A város lakói is magukénak érzik és egyre népszerűbb turisztikai célponttá válik.
„Magyarország kiemelt figyelmet fordít a külhoni magyar emlékek megőrzésére és felújítására, és nyitott minden olyan helyi kezdeményezés támogatására, amely ezt célozza.” A nemrég Margonyán létrehozott festménykiállítás is azt példázza, hogy a két nép lehetőségként tekinthet a közös múltra és annak emlékeire.
Elmondta, a talapzatba helyezett időkapszulából egyszer majd előkerül a kétnyelvű együttműködési megállapodás, melyet a főkonzulátus és Eperjes kötött.
Az utókor számára mit üzen ez a dokumentum? „Vajon az eperjesi hagyomány még akkor is Petőfi-laknak nevezi a kis faházat, amelynek elődje megihlette annak idején a három költőt? Remélem, hogy így lesz!”
Végezetül köszönetet mondott mindenkinek, aki ebben a munkában részt vett.
Az egykoron itt álló erdei lakot megéneklő költői verseny versei 1845. július 17-én jelentek meg a Pesti Divatlapban. A páratlan világirodalmi esemény emlékét az eperjesi Széchenyi-kör egy kőobeliszkkel tette emlékezetessé – mondta Gablyasz Andrea, a rendezvény háziasszonya és tolmácsa.
Andrea Turčanova és dr. Hetey Ágota leplezték le a felújított obeliszket.
Ezután elhangzott Kerényi rövid életrajza. Varga Lívia, a Thália színművésze idézett Petőfi Úti jegyzeteiből és tolmácsolta a három költő versét. Petőfi prózáját Forgács Miklós dramaturg tolmácsolta szlovákul. Mária Zakuťanská Petőfi versét szavalta el Pavol Országh Hviezdoslav fordításában.
A műsort eperjesi előadók vidám éneke zárta, akik szlovák dalocskákkal örvendeztették meg a résztvevőket.
Az ünnepség végén egy kis megvendégelésre került sor. A kínálatból nem hiányozhatott a hűvös időre való tekintettel a forralt bor sem.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
