November 16-án az Árpádok véréből sarjadt skót királynéra, Skóciai Szent Margitra emlékezik a katolikus egyház, aki III. Malcolm feleségeként vonult be a történelembe, nagy befolyást gyakorolva a kora középkori Skóciára, főként hitéleti tevékenységével.
Életrajzírója, Dunfermline-i Turgot (Theoderich) bencés szerzetes írásai és más források szerint Skócia népe hálás szeretettel tisztelte az irgalmasságáról híres Margit királynét, aki minden nyomorúságos szenvedőn segített. Különös figyelmet fordított a betegekre és a szegényekre.
A királylány 1047. június 10-én született Magyarországon, Réka várában, a Baranya megyei Mecseknádasd mellett, ahova atyja, Edvárd az angol trónt bitorló Kanut elől menekült. Édesanyja, Ágota, Szent István leánya (más források szerint húga) volt.
Edvárd 1057 körül feleségével és gyermekeikkel – Margittal, Krisztinával és Edgárral – visszatért Anglia földjére. Királlyá koronázták, de néhány év múlva meghalt. 1066-ban fiát, Edgárt választották királlyá, ám Hódító Vilmossal szemben nem voltak esélyei, a legfontosabb állami hivatalok a normannok kezében voltak, akik Edgárt elűzve, Vilmost ünnepelték, mint új királyt. 1072-ben az özvegyen maradt Ágota gyermekeivel Skóciába, Anglia ősi ellenségéhez menekült.
Skóciában Véreskezű Malcolm uralkodott, aki félelmetes kegyetlenséggel állt bosszút Macbeth hívein, miután Macbeth atyját megölte, és elragadta a trónt.
Malcolm feleségül kérte Margitot, aki csak családjának sürgetésére mondott igent a házasságra.
A művelt, több nyelven beszélő, írni, olvasni és latin nyelvet is tudó Margit 1069-ben III. Malcolm király felesége és így Skócia királynéja lett. Házasságukból nyolc gyermek született. Fokozatosan megszelídítette férjét. „Malcolm a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki még nemesebb volt bölcsességében és jámborságában. Hatására a király elhagyta vad szokásait. Egész környezete megváltozott, előtte többé egy durva szót ki nem ejtettek” – olvasható életrajzában, Theoderich, Margit gyóntatójának írásai alapján.
A királyné népének jótevője, a szegények segítője, az egyház pártfogója volt.
Egyházi reformok fűződnek nevéhez: egységesítette a liturgiát, rendezte az egyházi visszásságokat, templomokat, kolostorokat építtetett. Ő alapította a dunfermline-i apátságot.
Életrajza tanúsága szerint Margit összehívta a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő hagyományoktól, amelyek az egykor Írország felől megtérített skót egyházban még mindig föllelhetők voltak, megszabadítsa a skótokat. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek szabad-e Krisztus testét magához vennie.
Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, megtette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó.
Margit, aki Alfréd családjának utolsó királynéja volt, minden angol királynő anyja is lett azáltal, hogy leánya Matild, Hódító Vilmos legkisebb fiának, a Vilmos utódjává tett I. Henriknek lett a felesége. Margit legkisebb fia I. Dávid néven követte apját a skót trónon, ám mindvégig az angolok irányítása és ellenőrzése alatt uralkodott.
Margit 1093. november 16-án halt meg, négy nappal azután hogy férje, Malcolm és idősebb fia az angolok elleni csatában elestek. Edinburgh mellett, a Malcolm által alapított Szentháromság-templomban temették el. A reformáció idején Margit és Malcolm földi maradványait Spanyolországba menekítették, az Escorial templomában nyugszanak.
Skócia pannóniai királynéját halála után szentként kezdték tisztelni.
A Margit név sokáig igen népszerű keresztnév volt Skóciában. IV. Ince pápa avatta szentté 1261-ben. 1669-ben Skócia védőszentjévé emelték. Ünnepét 1673-ban vették föl a római naptárba, június 10-re került. 1969-ben november 16-ra helyezték át.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
