Ez év nyárutólján felkérést kaptam a Gömöri Kézművesek Társaságától, hogy a hagyományos nemzetközi XV. Gömöri Kézműves Vásár várhosszúréti rendezvényük keretében tartsak előadást Gömör hagyományos tánckultúrájáról.
Az előadás vázlatának felhasználásával próbálom folytatásos írásban összefoglalni a Gömör tájegységben végzett néptáncgyűjtéseimet, illetve a jelenlétemben végzett gyűjtéseket. Az előadás bevezetőjében elmondott fontos tényt itt is, és minden folytatás elején közölni szándékozom, hogy „az elődeinktől a XX. század első felével bezárólag semmilyen írásbeli hagyaték nem maradt ránk a gömöri tánckutatást illetően, legalábbis kutatásaim alkalmával én nem találkoztam vele”.
x x x
Az 1953-as év elején a Csemadok elnöksége újból foglalkozott a hivatásos népművészeti együttes kérdésével. Az előző években megfogalmazódott gondolat megvalósítására megfelelőnek ítélte a politikai hangulatot. Január 30-án tárgyalta a népművészeti részleg által előkészített anyagot, melyet Vajda József, a Központi Bizottság kulturális titkára terjesztett elő.
Az Elnökség feladatul adta, hogy létre kell hozni az együttest. Kinevezte a leendő együttes vezetőit, Béres József kassai kerületi titkárt igazgatónak, Ág Tibort művészeti vezetőnek és karnagynak, Takács Andrást a tánckar vezető koreográfusának.
A nevezettek az év elejétől már ebben a feladatkörben végezték feladatukat. Járták az országot, kulturális előadásokat, együttesi próbákat tekintettek meg. Tehetséges táncosokat, énekeseket, zenészeket kerestek. Aztán áprilistól a tehetségesnek véltek részére kerületenként felvételi vizsgákat szerveztek meg.
1953. június 1-jén a vizsgákon megfelelőkkel megalakítottuk a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest, a NÉPES-t.
Gömör képviselete is szép számban bekerült a kiválasztottak közé. Név szerint felsorolom őket, megérdemlik. A tánckarban Kasza Ida és Vozsnyák Erzsébet Tornaljáról, Várady János Szilicéről, az énekkarban Mázik Katalin Várgedéről, Molnár József Csízből, Tamás László, Tamás Lászlóné és ifj. Tamás László Bejéből, a zenekarban Bari Kálmán Cakóból, Darnyi Dezső Rimaszécsről, Porteleki Rezső Ajnácskőről, Radics Gusztáv Gesztetéről, Oláh Géza Rozsnyóról voltak bátrak, az új életre vágyók.
Műsorépítéskor pedig a már addig végzett néprajzi gyűjtésekből is beépítettünk a műsorba, de néprajzi gyűjtéseket az együttes fennállása alatt a gömöri tájegységben nem végzett, csak készült e feladatra. Például 1953 késő őszén a szilicei Várady Jancsi a Népeshez került táncosnak. Tibor a fiatal táncostól több dalt lejegyzett és elmeséltette vele, hogy milyen dalok élnek Szilicén, a falujukban. Ő és a felesége jelentős szerepet vállalt a később megalakított hagyományőrző tánccsoportban, az Árvalányhaj Hagyományőrző Szilice-Borzovai Táncegyüttesben.
Engem ősszel behívtak katonának és 1953 november 1-től – 1955. október végéig katonai éveimet kellett leszolgálnom. Az Együttesbe helyemre került a kassai születésű Kvočák József koreográfusnak és Hemerka Olga koreográfusnak és táncpedagógusnak.
Mivel a Csemadok KB alkalmazottjaként vittek el katonának, leszereléskor is ott kellett jelentkeznem, de nem volt hova belépnem, mert időközben felszámolták a Csemadok népművészeti osztályát, és 1955. március 31-i hatállyal megszüntették a Csemadok KB égisze alatt működött NÉPES Együttest, tehát a katonaság előtti utolsó munkahelyemet.
A NÉPES tagságát szélnek eresztették, mehettek haza, ki hova tudott. Többen lettek Csemadok járási szakmai instruktorai, illetve, hogy az új szakmájukban maradhassanak, többen leszerződtek szlovák és ukrán együttesekhez.
Az együttes volt vezetőit és a felsőbb utasításra felszámolt népművészeti osztályát a Csemadok átadta az újonnan alapított Szlovákiai Népművészeti Központi Háznak és Népművelési Központnak. 1956. január 15-én én is ott nyertem magyar táncreferensként alkalmazást.
Kassára, a Csemadok kerületi titkárságára visszakerült Béres József titkárnak, akit ebből a funkcióból az Együttes igazgatójának emelt ki a Csemadok KB előzőleg. A szorgalmazásával a NÉPES ruha- és kelléktárára építve – ami a feloszlatása után továbbra is a Csemadok birtokában maradt – Kassán kerületi magyar amatőr népi együttest hoztak létre, melyet később rozsnyói székhellyel hivatásos együttesként akartak működtetni.
Vajda József, a Csemadok volt központi kulturális titkára Rozsnyóról nősült és mivel itt lakáshoz jutott, elvállalta a Járási Népművelési Központ igazgatói posztját. Ide költözve támogatta a kerületi együttes megalakítását. A kerületi együttes egy év kínlódás után megszűnt. Ruha- és kelléktárát a központ szétosztotta a Csemadok helyi szervezetei fenntartásában működő, élvonalba tartozó amatőr együttesei között. Jutott belőle a Rimaszombatban tevékenykedő Gömör Népi Együttesnek is.
A NÉPES 1954-ben megtartott, nagy sikert kiváltó bemutatkozása után a műsorával járta az országot. Mivel a szakemberekkel a néprajzi gyűjtés is átkerült az együttesbe, a szakmai vezetők a fellépések mellett a jövő évi műsor előkészítésén is dolgoztak.
Néprajzi – tánc, ének, zene, viselet – komplett gyűjtéseket végeztek Ipolyszalkán és a zoboralji községekben: Lédecen, Kolonban, Gímesen.
A gyűjtés eredményéből a későbbi években énekkari művek és koreográfiák készültek. A néprajzi gyűjtés akkor nem jutott el a gömöri tájegységbe, de a hagyomány feltárása felvidéki viszonylatban tovább folyt. A hivatásos együttestől annak megszüntetése után a feladatot újból a Csemadok központja és a Pozsonyban létesült Népművészeti Intézet magyar szakemberei vették át.
Folytatjuk!
(Takács András/Felvidék.ma)
