Az új év első napján elhangzott egykori kívánságok, köszöntők ma is aktuálisak lehetnek. Hisz azok a nép óhaját fejezték ki (kívánva az egészséget, bőséget, a békét) leleményes formában ötvözve a népköltészetet az olykor elnépiesedett irodalmi alkotásokkal; összekötve a múltat és a jövendőt, no meg az egyes ünnepköröket.
A tájainkon elterjedt újévi köszöntőkről a XVI. század óta vannak adataink. Az újév reggeli házról házra járás a magyar nyelvterületen is elterjedt: a fiúgyermekek, legények, férfiemberek különféle köszöntőket mondtak ilyenkor: a háztartás, a gazdasági élet és az egyén szerencséjét kívánták. Elterjedt például az Újesztendő, vígságszerző kezdetű vallásos népének is. Az Ipoly jobb partján gyűjtött újévi köszöntők is hűen tükrözik a nép vágyát; kifejezik a szegény ember óhaját, s mindazt, amit a parasztság az adott helyzetben a legszükségesebbnek tartott. Megfogalmazódik bennük az állatok szaporodását célzó néhány jókívánság, akárcsak az egészség biztosítására, a betegség távoltartására irányuló varázsszó.
Az alábbiakban saját gyűjtéseimből teszek közzé néhány szép köszöntőt. Ilyenek például a palástiak rigmusai, melyekben az új év aranymadárként érkezik hozzánk:
„Az ujjév, az ujjév,
Áldást hozzon rátok,
Mint eggy aranymadár,
Szájjon be hozzátok!
Szájjon be hozzátok
Arany csicsergéssel,
Sok boldogságot kívánok
Az ujj esztendőbe´!”
A nagycsalomjaiak jókívánságában az étel és a ruha bőségének óhaján kívül az egészség vágyása is megfogalmazódik:
„Boldog ujjévet kívánok
Az ujj esztendőbe´,
Fehér kenyér dagaggyon
A nyárfa teknőbe´!
Hús, kenyér és ruha
Legyen mindig bőven,
A patikát felejcsük el
Az ujj esztendőbe´!”
(Csáky K., 1987. 68. l.)
Az ipolybalogiak köszöntőjében a csillagokon lépdelő angyal hozza a vidámabb, boldogabb új esztendőt, pontosabban ezt kívánják a házat köszöntő kicsi gyermekek:
„Angyal száll az égből,
Ruhájja hófehér,
Csillagokon lépked,
Míg a földre leér.
Jobb lábán az ujjév,
Még fátyol boríttya,
Az óesztendőnek
Készen már a sírja.
Angyal, édes angyal,
Lebbentsd föl fátyladat,
Az ujj esztendőben
Ne legyen sok bánat.
Hozz reánk örömet,
Áldást, békességet,
Melegebben süssön a nap
Házunk felett!”
De mondtak ugyanitt ilyen szerény és egyszerű köszöntőt is:
„Itt az ujjév, ujjat hozzon,
Régi jótól meg ne fosszon!
S ha már több jót nem is adhat,
Vigye el a régi rosszat!”
(Csáky K., 1987. 69–70. l.)
Az év első napján tehát a fiúgyermekek már kora reggel elindultak „ujjévet köszöntenyi”. Valamikor majd minden házhoz bementek, ma azonban már csak a rokonokat és a szomszédokat keresik fel. A fiúgyermekeket különben mindenütt várták, örültek megjelenésüknek, mert a hiedelem szerint ha ilyenkor fiú érkezett elsőként a házhoz, akkor ott „egísz évbe´ szerencse lett”. Mindezt több helyen, például Kelenyén és Födémesen még ma is így tartják. Az előbbiek egyik köszöntője egyébként így hangzott:
„Az ujj esztendőbe´
Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros,
Jól fizessen a tinó,
Nyerjen a mészáros!
Tüccski-hajtcski baromnak
Sokasoggyon lába,
Bica járjon mezőbe,
Gyermek iskolába!
Szegény ember malacának
Eggy hijja se essék,
S ne legyen itt
Burgonyabetegség!
Aggyon Isten ami nincs
Az ujj esztendőbe´!”
(Bodzsár Mihály, 1904., 1980)
Kóváron többek között az alábbiakat kívánták:
„Aggyon Isten minden jót
Az ujj esztendőbe´
Éjjenek hát bő szerencsén,
Vidám egíssígbe´!
Bő szerencse, istenáldás
Kerüjjön most sorra,
Öregeknek, aprajának
Jó´ mennyen a dolga,
Örüjjönek, vigaggyonak
Az ujj esztendőbe´!”
(Petényi József adatközlése, 73 éves, 1981)
Szépen hangzott a nagycsalomjaiak másik köszöntője is:
„Az ujjév reggelén
Minden jót kívánok,
Ahová csak nézek,
Nyíjjanak virágok!
Még a hó alatt is
Rózsa nyiladozzon,
Dalos madár zengjen
Minden rózsabokron.
Minden szép, minden jó,
Legyen minden bőven,
Szájjon sok-sok áldás
Magukra az ujj esztendőbe´!”
(Balázsné Révész Erzsébet, 64 éves, 1981)
De teli volt szebbnél szebb kívánságokkal az ipolynyékiek köszöntője is:
„Az ujjév reggelén
Vigan üdvözöjjünk,
Mer´ mán az óévet
Tegnap eltemettük.
Legyen egísségbe´,
Boldogságba´ részünk,
S az apró bajnak
Majd oda se nézünk.
Legyen bő aratás,
Szénával telt pajta,
Bankóktól duzzaggyon
Gazdák pénztárcájja!”
(Siket István, 72 éves, 1979)
Ipolykeszin ezeket jegyeztük le:
„Szerencsés az ünnep,
Kedves a vasárnap,
Aggyon a jó isten
Bort, búzát a gazdának!
Tyúkot, lúdat
A gazdasszonynak,
Erőt, egészséget
A házbeli népnek,
A mekholtaknak
Örök üdvösséget!
Boldog ujjévet kívánok!”
(Varga János adatközlése)
„Aggyon Isten füvet, fát,
Tele pincét és kamrát,
Sok örömet a házra,
Boldogságot hazánkra!
Ebben az évbe´
Mind boldogan éjjenek!”
(Gömöri Vince, 1935., 1981)
Csak örülhetünk, hogy az egykori köszöntőket néhány évtizede lejegyeztük, s máig megőrizhettük. Ebben szorgalmasan közreműködtek hajdani diákjaim is.
Újév napjához szintén több hiedelem, tilalom és előírás kötődött. A palástiak szerint ilyenkor nem volt szabad szárnyas állatot enni, „mer´ hogy szétveri a pénzt”. Pereszlényben újév napjára a gazdasszony csak disznóhúst főzött ebédre, mert a disznó „betúrta a szerencsét”. A szárnyas állatról az itteniek azt tartották, hogy „kiröpíti a szerencsét”.
Ugyancsak pereszlényi adatközlésekből tudjuk, hogy újév napján ajánlatos volt túrós rétest sütni, mert aki abból evett azon a napon, az hosszú életű lett. A mákos étel fogyasztását viszont tiltották, nehogy sok legyen az új évben a „bóha a házná´”.
Bernecén nem volt szabad „mákot törni, mert akkor az illető egész évben bolhát öl”. (EA 14 775.10.l.) Nem volt szabad az év első napján diót sem törni, mert akkor „abba´ az évbe´ mást is összetörtek vóna”. Az ipolyhidvégiek a nyúl fogyasztásától óvakodtak. A hiedelem szerint ugyanis ez „elvihette a szerencsét”. (Csáky K., 1987. 72. l.)
Irodalom: Csáky Károly: „Hallottátok-e már hírét?”. Bratislava, 1987
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
