Február az év második hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta. Ősi magyar nevén Jégbontó hava, mely a Halak csillagkép jegyében telik. A népi kalendáriumban Böjtelő havaként ( vagy Böjt elő havaként) ismerik. Minden negyedik évben a február 29 napból áll a megszokott 28 nap helyett, ezért ezt az évet szökőévnek nevezzük.
Február a tél záró hónapja. Megesik, hogy a havas-jeges évszak ilyenkor tombolja ki magát. Ilyenkor mégis nagyon vidámak az emberek, hiszen farsang van, és bármilyen hideg is van, már a teremtett világ temeti a telet. A hónap végétől már egyre melegebb idő várható. A hónap közepén feltűnnek az első seregélyek, a vége felé megérkeznek a nyári ludak a lassan olvadó vizekhez, és a fagymentes időben előbújik a hóvirág. Az erdő azonban még télies, nehezen találnak táplálékot az állatok.
A legtöbb időjárási jóslat – a népi megfigyelés alapján – a februári hónapot illeti. Tájegységek szerint – némi eltéréssel – szokások, népi megfigyelések kapcsolódtak a jeles napokhoz.
A hónap második napján, a Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának időjárási megfigyelése szerint, ha ezen a napon enyhe az idő, akkor hosszú lesz a tél.
„Ha fénylik a gyertyaszentelő, a száraz íziket vedd elő!” – ami azt jelenti, ha jó idő van ezen a napon, az elkövetkező időben „mégeccer” olyan hideg lesz.
A hónap harmadik napján, a Balázs-napi időjárási megfigyelés szerint, ha ezen a napon esik, akkor nyáron a jég elveri a termést. Ha kisüt a nap, még nem ért véget a tél. Régi szokás szerint, gondolva a nyárra, abból a célból, hogy a madarak ne dézsmálják meg a termést, a gazdák a szőlő négy sarkában megmetszenek egy-egy tőkét ezen a napon.
A februári hónap női neveihez szintén kapcsolódnak időjárási megfigyelések. Ezek a szép és régi női nevek, a farsangi időszak „nagyasszonyai” (mint azt Csokonai Vitéz Mihály is megénekelte 1799-ben a Dorottya, avagy a dámák fársángja című vígeposzban) a következők: a február 6-i Dorottya-nap, a február 16-i Julianna-nap és a február 19-i Zsuzsanna-nap.
A Dorottya-napi időjárási megfigyelések szerint „ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja”, ami azt jelenti, amennyiben Dorottya-napkor fagy, akkor Julianna napjára megenyhül az idő. Azt is tartják: „ha Dorottya locsog, Julianna kopog.”
A Zsuzsanna-napot megelőzi még a hónap idusán található Bálint-nap, amikor a napi időjárásból a várható termésre jósoltak. Hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek. Facsemetét is szívesen ültettek Bálint-napkor, abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg. Egyes vidékeken úgy tartják, hogy e napon választanak párt a madarak.
A hónap második felében Zsuzsanna napjához több tavaszváró jóslat kapcsolódott.
Ezen a napon azt várták, hogy megszólaljon a pacsirta, mert az már a tavasz közeledtét jelzi. Ha magasan száll, azt jelenti, hogy közel a jó idő. Ha nem szólal meg a pacsirta, vagy ha alacsonyan repül, akkor még hideg idő várható.
Február 22-én, Szent Péter székfoglalásának emléknapját üli a katolikus egyház, melyet Üszögös Szent Péter-napja néven ismertek eleink. Jelentése: „Catedra Sancti Petri” vagyis „Szent Pétör ü székössége”. Ez a fogalom elhallásból változott „üszögös”-sé, így alakult ki az ehhez kapcsolódó hiedelmkör, mely szerint üszögnapnak is nevezték ezt a napot. A néphit szerint ez a nap dologtiltó nap volt. Az asszonyok nem nyúltak a lisztbe, félve attól, hogy üszögös lesz a búza, megfeketedik a tojás. Úgy tartják, ezen a napon nem szabad szántani, sem vetni, mert üszkös lesz a gabona. Az üszög nem más, mint penészes rothadás a gabonaféléken.
Időjárásjóslás szerint „Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő.” Egyes tájegységeken azt tartották, amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz József-napkor is (március 19). A zalavári bencés apátság birtokain a „szólítás napjaként” tartották számon a 20. század elején. Helyi évkezdő hagyományként az apát ezen a napon hívatta maga elé csikósait, gulyásait, kondásait, öregbéreseit, gyalogbéreseit, szőlőkerülőit, kocsisait, megkérdezvén tőlük, hogy az új gazdasági évben maradnak-e szolgálatban. Amennyiben maradtak, szíves vendéglátásban részesítette őket. E napon – a szokásjog alapján – kívánságaikat és panaszaikat is előadhatták. Később ez a szokás a környék uradalmaiban is elterjedt.
Mivel a legtöbb esetben a farsang végére esik Szent Péter apostol ünnepe, vendégeskedéssel, zajkeltéssel, télkiűző szertatással vagy szalmabáb elégetésével ünnepelték.
A sort a Mátyás-nap zárja, a hónap 24. napján. A néphagyomány szerint kitüntetett szerepe van az időjóslásban. E jeles nap egyaránt előhírnöke lehet a tavasz beköszöntének, de a tél visszatértének is. A néphiedelem egyrészt úgy tartja, hogy ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, ott Mátyás töri meg a tél uralmát, másrészt viszont, ha jeget nem talál, akkor csinál.
A Mátyás-napi időjárásból a tojásszaporulatra is jósoltak. A hideg idő jó tojástermést jelentett, a szeles idő kevés tojást. A halászok számára is fontos volt ez a nap, mivel a Mátyás-napi halfogást az egész évi halászat szerencsés előjelének tartották.
Őseink idejében – nem lévén meteorológia – csupán a megfigyelésekre hagyatkoztak, melyet az apáról fiúra átadott tapasztalatokból merítettek, és az utódok bölcsen megszívleltek. Érdemes ma is figyelemmel kísérni és megőrizni a fennmaradt népi bölcsességeket, megfigyeléseket, hiedelmeket és szokásokat.
Forrás: Kalendárium, Katolikus Lexikon, Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
