Az előző részben taglalt tangó-koncertélményem után gondoltam, hogy körüljárom a táncnak a magyar kultúrkörben betöltött szerepét, s egyben a témához fűződő emlékeimet is felidézhetem.
Illúzióromboló lehet, de első említéseként gyerekkoromban a Tangó-pasztával találkoztam. A piros dobozban található viaszt padló és linóleum fényesítésére használták, s egy téglalap alakú, lábra erősíthető sűrű kefével vitték fel a felületre. A ritmikus, táncszerű mozgás adhatta a kencefice nevét, mindenesetre, igen fárasztó műveletként emlékszem e testgyakorlásra.
Egy másik elnevezés is megmaradt bennem, a Teleki téri használtcikk-piacot hívták Tangónak. Minden bizonnyal a bálákkal vállukon egyensúlyozó, megtorpanó, újrainduló árusokról ragadt rá a gúnynév.
A háború előtti magyar filmek kedvenc témájának számított e két- vagy négynegyedes, a rögtönzésen alapuló társastánc. Az Egy szoknya, egy nadrág, a háború előtti vígjátékok emblematikus darabjának legemlékezetesebb jelenetében is a tangóé a főszerep: Latabár Kálmán és Mihályi Ernő lejtik.
Kissé más jellegű Tarr Béla Sátántangó című műve. A filmdrámában a tangóra a hat lépés előre, hat lépés hátra mozdulati sor utal. A könnyűzene-ipar is hamar felfedezte e tánczenét, a 78-as fordulatszámú lemezgyűjteményemben is gyakran előfordul.
Kezdjük Karády Katalinnal! A háború alatt mutatták be az Operett Színházban Fényes Szabolcs A királynő csókja című operettjét. A sláger – a Száz vágy című tangó – természetesen Karádynak jutott. Máshol is felbukkan az énekesnő tangóimádata. Ábrahám Pál – Heltai Jenő szerzeményében a Bál a Savoyban című operettben énekli a La bella Tangolita című slágert. Másoknak a táncról Kalmár Pál, a két világháború közti időszak sztárja jut eszükbe: stílusa, profizmusa révén hívták „Tangókirálynak”.
Psota Irén számtalan szerepével írta be magát a magyar színház- és filmtörténetbe, de legnépszerűbb előadásává a Tibi-tangó vált. „Tibi, te bitang ó, Tibi te bitang, ó…te csacsi” – énekli a kissé kivénhedt dizőzt alakító művésznő, s a dal nagyon sok kívánságműsor várva várt darabja.
Vámosi János az El choclo slágert magyarosította „Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád” kezdetű számával. Eszenyi Enikő is letette névjegyét a műfajban, a Tiltsa meg! és az E-tangó egyaránt parádés volt előadásában. Minden számban természetes alap a tangóharmonika, az instrumentum – a negyvenes-ötvenes évek tangóőrületében – kapta a nevét. A harmonika egyébként aerofon hangszer, tehát a kifújó levegő szólaltatja meg a kívánt hangot.
„A tangó kicsit kilóg népszerűsége alapján a standard táncok köréből – értékeli népszerűségét Elek Sándor producer, aki évtizedeken át közvetítette a Duna Televízió táncversenyeit –, viszont a nemzetközi tangómezőnyben rendre kiválóan szerepelünk, itt említhetem Budai László nevét, aki világbajnoki címmel is büszkélkedhet.”
A tangó egyre népszerűbb idehaza, ezt bizonyítja a Pécsi Tangó Ünnep, valamint számtalan tanfolyamhirdetés, ami alapfoktól a professzionális szintig várja a jelentkezőket. Tangóra fel!
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
